Dr. Baracsi Katalin családjogi szakjogász, internetjogász, közösségi média tréner interaktív formában viszi közel az internetbiztonság aktuális témáit gyerekekhez, fiatalokhoz és érdeklődő felnőttekhez. Napjainkban egyre fontosabb megtanítani a gyerekeket a biztonságos internethasználatra, éppen ezért arról kérdeztük a szakértőt, mit kell tennie a szülőnek és a pedagógusnak, hogy a gyerekek felelősségteljesen használják az internetet. ‒ Sokszor lehet hallani, hogy fontos ellenőrizni az információk forrását, nem szabad személyes adatokat megadni akármilyen oldalon, röviden: tudatosan kell netezni. Kisgyerekek esetében viszont nehéz ezt felügyelni, hiszen az ítélőképességük még nem olyan erős, mint egyes felnőtteké. Hogyan tud ebben segíteni a szülő vagy a pedagógus? ‒ Ahogy az élet más területén is óvjuk gyermekeinket, úgy a digitális térben is legyünk körültekintők. Az első okoseszköz-használat, internetre lépés során legyünk ott gyermekünk mellett. Mielőtt kezébe adjuk az eszközt, nézzük meg, hogy mit tud az a kütyü, és hogy olyan programok, felületek vannak rajta, amelyek a gyerek életkorának megfelelők. Közösen regisztráljunk, töltsük le a programot és beszéljük meg: ahogyan a való életben ismeretlennek sem mondja meg az ember, hogy hol lakik, melyik iskolába jár, azt az interneten se tegye meg. Iskolai órákon a pedagógusok beszéljenek a személyes adat és adatvédelem fontosságáról. Ismertessék meg a gyerekekkel az adathalászat kifejezést, és tekintsék át közösen a közösségi oldalaik adatvédelmi beállításait. A nyilvános profil azt jelenti, hogy az egész világ hozzáférhet az ott megosztott tartalmakhoz, beleértve a kép- és videofelvételeket is. Ez olyan fontos szempont, amelyet minden gyereknek, fiatalnak tudnia kell. A kezdetektől, felnőtt által kísért internetes aktivitások bizalmi kapcsolatot alapoznak meg, és növelik a digitális tudatosságot. ‒ Lassan egy éve zajlik az online oktatás. A gyerekek naphosszat a képernyő előtt ülnek, különböző online platformokat használnak. Az, hogy megnőtt a képernyő előtt töltött idő, vajon tud segíteni abban, hogy a gyerekek önállóan, felelősen használják az internetet, vagy inkább növeli a veszélyforrások számát? ‒ A megnövekedett képernyőidő azt is jelenti, hogy a gyermek szülei és az őt körülvevő tanárok most testközelből láthatják, mit csinálnak a fiatalok az online térben. Ez óriási lehetőség, hogy még több időt fordítsunk a digitális tudatosság fejlesztésére. A beszélgetések, a közös internetes élmények ‒ például közös Fortnite-ozás ‒ nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mindenki még jobban odafigyeljen arra, hogy mit és hogyan csinál a neten. Ugyanakkor a kockázatok is megnövekednek. Egyre több cyberbullying ‒ internetes bántalmazás ‒ esetről hallani, ami akár már az online óra keretében is megtörténik egymás verbális bántalmazása, azaz a beszólások révén. Éppen ezért fontos, hogy az elejétől fektessük le a digitális osztályterem szabályait: hogyan, milyen formában jelenünk meg az órán ‒ pizsama nem javasolt ‒, milyen formái lehetnek a számonkérésnek. Vegyük figyelembe a felmerülő félelmeket a bekapcsolt webkamera, mikrofon esetében. A közös szabályalkotás fokozza a biztonságérzetünket. Érzékeny témának számít egy-egy feladat teljesítéséhez fénykép- vagy videofelvétel bekérése a tanár részéről. Pedagógusként és szülőként a következő szempontokra legyünk figyelmesek: egyrészt a pedagógus adatkezelést folytat. Az iskola az adatkezelő, így az adatkezelés nem öncélú. Másrészt figyeljünk, hogy más személyek ne szerepeljenek a felvételen és az otthoni környezetből minél kevesebbet mutassunk. Továbbá az elküldött felvételek elérhetőségi idejét a lehető legrövidebbre kell szorítani! Végül pedig fontos figyelni, hogy ne férjenek hozzá mások a felvételekhez, azokról ne készítsünk másolatot és ne mentsük ki külső adathordozóra se a tartalmakat! Ha egy gyermeknek, szülőinek komoly félelmei vannak, akkor mindenképp biztosítani kell más teljesítési formát. A szülő írásbeli igazolása vagy online videochat alkalmazása jó alternatívák lehetnek. ‒ Milyen eszközökkel tudja követni a szülő azt, hogy milyen oldalakat látogat a gyereke? A pedagógusnak ilyen téren meddig ér el a keze? ‒ Az internet világában ismeretesek a szülői felügyeleti rendszerek, amelyek tartalmi, időbeli korlátokat állíthatnak fel a felhasználók számára. Ezeket a szülők előszeretettel használják, hiszen nem lehetnek ott minden pillanatban gyermekük mellett. Fontos azonban megjegyezni azt, hogy ez a tevékenység nem történhet a gyerek tudta nélkül, kémkedés szándékával. Hiszen ebben a helyzetben éppen az a bizalom sérülne, veszne el szülő és gyerek között, amely a legfontosabb. Az életkor előrehaladtával ezeket a szabályokat felül kell vizsgálni, és a digitális önállóság jegyében rábízni a döntést a fiatalra, azzal a tudattal, hogy a szülőre mindig számíthat. A pedagógusok esetében fontos, hogy beszéljenek a szülővel, ha valami szokatlant, kockázatos dolgot érzékelnek diákjuk digitális szokásaiban, hiszen elképzelhető, hogy ez a szülők elől rejtve marad, vagy a tünetek lecsapódnak az iskolában. A közös segítségnyújtás ebben az esetben is nélkülözhetetlen. ‒ Jogilag szabályozza valamilyen törvény az internethasználatot gyerekek esetében? ‒ Internethasználatot szabályozó külön törvény nincs. A polgári és büntető törvénykönyvek adnak információkat arról, hogy egy-egy netes bűncselekménynek milyen következményei vannak. A román büntető törvénykönyv önálló törvényi tényállásként szabályozza a cyberbullying elkövetését. Ehhez készült egy tanároknak szóló módszertani útmutató is, amelynek fontos pontja, hogy a pedagógusoknak továbbképzési alkalmakat kell biztosítani digitális készségeik fejlesztéséhez. Iskolánként pedig háromfős akciócsoportot kell létrehozni az ilyen helyzetek iskolai kezelésére és az áldozatok támogatására. A szabályozás terén sokat segíthetnek a közösségi oldalak irányelvei, amelyek viselkedésbeli szabályokat fogalmaznak, de sajnos ezt igen kevesen olvassák el. A jogkövetkezmények ismerete elengedhetetlen a fiatalok számára, hiszen a tizennegyedik életév betöltésétől már ők is büntethetők. ‒ Általában melyek azok a szabályok, amelyeket a gyerekeknek meg kell tanulniuk és be kell tartaniuk internetezéskor? ‒ Életkor szerint adnak figyelemfelhívó, elgondolkodtató tanácsokat a teljesség igénye nélkül. A legkisebbek esetében az egészséges eszközhasználat, képernyőidő kialakítása mellett az adataikra való fokozott figyelem, a segítségkérés fontossága, felkészítés arra, hogy a neten hogyan kezeljék az ismeretlenekkel való találkozást. Kis- és nagykamaszkorban a cyberbullying jelenti a legnagyobb kihívást, itt különösen fontosnak tartom a sexting típusú elkövetések megelőzését, azaz senkinek ne küldjünk fehérneműs, félmeztelen, meztelen, fürdőruhás vagy erotikus felvételeket. Ehhez a területhez szorosan kapcsolódnak a kép- és videokészítés szabályai, ugyanis engedély nélkül nem lehet másokról felvételt készíteni. Azt is el kell mondani, hogy hová és milyen formában kerülnek megosztásra a felvételek. Fontos megtanulni azt is, hogy az online és az offline tér szabályai nem különbözőek: amit nem teszek meg a való életben a másik emberrel, azt az online térben se tegyem meg. Az online kommunikáció, konfliktuskezelés, az álhírek felismerése mind-mind olyan készség, képesség, amely nélkülözhetetlen a digitális túléléshez. ‒ Mit tehet a szülő, ha a gyerekét az interneten keresztül bántalmazzák? Az esetek többségében megtalálható a tettes, és jogilag büntethető? ‒ Ha internetes bántalmazást látunk, értesítsük a szülőket, osztályfőnököt vagy tanárokat, akár az iskola vezetőségét. Őrizzünk meg minden bizonyítékot a történtekről, jegyezzük fel a dátumot, az időpontot és a megtörténtek leírását. Mentsük el, és nyomtassuk ki a képernyőről elmentett képet, e-mailt és üzeneteket. Használjuk az összegyűjtött bizonyítékokat a rendőrségen, a mobil- és internetszolgáltatóknál. Ha közösségi oldalon történik, jelentsük az oldal szerkesztőinek a felhasználót! Blokkoljuk a bántalmazót. Az internetes bántalmazások nagyobbik része kortársak, ismerősök között történik. A cyberbullying típusától függően sokszor akár rejtve is maradhat egy eset, vagy jogi következmények nélkül alternatív vitarendezési módszerek segítségével ‒ meditációval, resztoratív, jóvátételi igazságszolgáltatással ‒ rendeződik a helyzet.

Péter Ágnes