Hatvan évet töltött október 10-én Biró Gábor, a Székelyudvarhelyen tevékenykedő festőművész. Az évforduló alkalmával tárlattal ajándékozta meg közönségét. A kiállítás a hónap végéig látogatható a székelyudvarhelyi Művelődési Ház oszlopos termében. A művész életpályáját, munkásságát Kovács Árpád művészettörténész méltatja. [caption id="attachment_14510" align="aligncenter" width="620"] Fotó: Szabó Károly[/caption] Van Rembrandtnak egy titokzatos festménye, Elmélkedő tudós a címe, és ezen a képen egy magányos férfit láthatunk, akit sokáig valamelyik szentnek véltek, de legalábbis olyasvalakinek, aki a bölcsesség megtestesítője volna. Rembrandtnál teljesebben és egyszerűbb eszközökkel szinte senki sem tudta megmutatni az emberi lélek mélységeit, az ábrázolásnak azt az őszinteségét, közvetlenségét, melyet a holland festőfejedelem képein, de főként portréin érünk tetten. Én személyesen – de talán az én generációm tagjai is – valahogyan egy ilyen rembrandti környezetben ismertük meg Biró Gábort, egy mélységesen őszinte ember tekintetét egy sötét kávéházi asztalnál, ahol – mint egy Rembrandt-képen – erre az őszinte arcra valamelyik ablakból rávetül a fény. Ez a Biró Gábor-portré az elmúlt hat évtizedben rajzolódott ki. Küzdelmes időszak ez Erdélyben, de ugyanakkor reményteljes is egyben, hiszen az 50-es évek második felében megalakul az a művészcsoportosulás „Rösler Károly akvarellista, Sepsi Lajos, Maszelka János festők, Krafft László grafikus, Metz István reklámgrafikus, Orbán Áron, Székely József, Nagy György szobrászok” részvételével, melyet Banner Zoltán székelyudvarhelyi művésztelepnek nevezett.1 Az említett művészek közönségnevelési megfontolásból igyekeztek helyet teremteni a művészetnek, s Banner Zoltán szavaival „olyan ingyenes rajz- és festőtanfolyamot hirdettek meg, amelyben héttől hetvenévesig a legkülönbözőbb korú és foglalkozású jelentkezők ismerkedhettek a művészi mesterségek alapelemeivel.”2 Működésük nyomát a főtéri szökőkút fémjelzi a legláthatóbb módon, de ebben az időszakban épül a Művelődési Ház, amelyben majd Maszelka János lesz a képzőművészeti mindenes. Ezek voltak azok az alapok, ez lett az a képzőművészeti termőtalaj, melyen elindult a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet elvégzése után szülővárosába hazatért Biró Gábor pályája. Ez már a 70-es évek Székelyudvarhelye volt, az épülő ipari létesítményekkel, gyárakkal, új ipari, oktatási intézményekkel, lakónegyedekkel, új kórházzal, egy frissen létesített Képtárral és az épülő sportcsarnokkal. A nagyot fejlődött Székelyudvarhely szellemi életébe igyekszik gyökeret verni Biró Gábor meg pályatársai, Török Erzsébet és Zsigmond Aranka textilművészek, valamint Koszti István grafikusművész.3 Biró Gábor első egyéni kiállításának még tanulóévei alatt a Kolozsvári Mátyás Ház adott otthont 1977-ben, majd Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyó­szentmiklóson, Csíkszeredában mutatkozott be egyéni tárlattal. 1996-ben a budapesti Parlament Galéria, 1997-ben a győri Városi Képtár rendezett egyéni kiállítást számára. Udvarhelyen egyéni tárlattal eddig 11 alkalommal szerepelt, ebből hétszer a Haáz Rezső Múzeum jóvoltából. Alkotótevékenysége mellett művészetszervezéssel is foglalkozott, nevéhez fűződik az Udvar csoport megalakítása. Több rangos alkotótábor résztvevője. Biró Gábor munkásságában érezhető a spontaneitás utáni vágyódás, expresszív hevületű művek éppúgy kijöttek keze alól, mint organikus formákat felvonultató szerkezetes és szürrealisztikus kompozíciók. Mondanivalója nem igényelte a képzési gyakorlatban mindinkább polgárjogot nyert ipari eszközök, talált tárgyak, termékek felhasználását a képzőművészet hagyományos anyagai mellett. A művészi munkálatokba emelhető, applikálható textúrák, a meghökkentő vizuális ötletek helyett inkább belső világának, gondolatainak tartalmáról, az élethelyzetekről, a környezetről, a különböző lelkiállapotokról, filozofikus véleményéről igyekezett mind maradéktalanabbul feltáró vizuális élményvilágot teremteni. Az ő fantáziavilága nem technikai ötleteket, abszurditásig fokozott megmunkálási módozatokat igényel, hanem eredetiségben fogant látnoki képességet. Ennek feltárásához eszköztárából sokszor a hangsúlyozott szerkezetiséget az organikus formákkal egyidejűleg éltette kompozícióiban. Merész formaalakításait az absztrahálás szimultán lehetőségével gazdagította. Nem rettent soha vissza attól, hogy látványjegyeket, valóságtartalmakat elvont formákkal ötvözzön vagy ütköztessen, ha azt egy belső parancs követelte. Biró Gábor művészetét alapvetően a gondolati líraiság, mind szélesebb és mélyebb feltárásának igénye határozza meg. Erre utalnak képcímei, gyakori témája a nő, az angyal, az ég és föld kapcsolata, a különböző utak. Témafantáziája megragadja a szemlélőt. E tekintetben igen gazdag festészete, amelyben sokszor a köznapi látványelemek a legváratlanabb helyzetekbe kerülve, merőben szokatlan szerepeket betöltve fokozódnak fel jelentéstartalmukban. Sokszor talányosan, rejtélyesen fogalmazza meg tartalmi mondanivalóját, ezért festészete mindig mély titkok hordozója. Az eddigi életmű döntő jellemzője, hogy sokrétűségében, összetettségében szimultán képzettársításokra nyújt számunkra alkalmat, s eközben szinte sztereofonikusan zengő szín- és formaélmény teremti meg a szemlélőben az emelkedett szellemű, katartikus életérzést. Nagyon jó kolorista, képein meggyőző, expresszív erővel törnek elő a különböző színek, melyek rendkívül jól kiemelik a mondanivalót. Biró Gábort szintetizáló hajlama mellett kiváló rajzkészséggel áldotta meg a teremtő. Egyik legszebb szegmense életművének a Krisztus szenvedéstörténetét bemutató kis könyvecske, mely egy kis, zsebben hordozható imakönyvre hasonlít és amelyben hallatlan érzékkel, minimális rajzzal és plasztikus térbe helyezve jeleníti meg a stációképeket, de valahogy olyan érzésünk is támad, mintha nem Krisztus, hanem maga a művész járná végig a Via Crucis-t. Biró Gábor pályája négy évtizede tart, túl van már a pályakezdő művész bemutatkozó tárlatain, az útkeresés, a technikai kísérletezés izgalmain, az érett művész programalkotó és iskolateremtő próbálkozásain. Munkássága egységesen vizsgálható és értelmezhető. És értékelhető. Négy évvel ezelőtt a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozták neki. Isten éltesse sokáig a 60 éves Biró Gábort! 1. Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században. Budapest, 1990, Képzőművészeti Kiadó. 127. o. 2. Uo. 3. Banner: i.m.: 128. o.