Néhány héttel ezelőtt látott napvilágot az az értesülés, miszerint a közpénzügyi minisztériumnak, illetve a kormánynak szándékában áll egy új, illetve egy másabb áfafizetési rend bevezetése. Nem volt légből kapott ez az értesülés, mert időközben felkerült a szaktárca honlapjára is a vonatkozó jogszabály tervezete. Abban olyasmi is szerepelt, miszerint a bevezetésre kísérleti jelleggel már szeptember 1-től sor kerülne, majd október 1-től az kötelezővé válna, azaz általánosítanák. Ma már némileg másként fest a szóban forgó szándék megvalósításának a távlata. Ugyan egy jogszabály-ter­vezetről volt szó, s ilyenkor mindig is feltételes módban, illetve visszafogottabban kell nyilatkozni, egyes hivatalosságok, adószakértők és sajtóorgánumok úgymond elhamarkodták a dolgokat, s kész tényként kezelték az új rend bevezetését. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kormány szándéka is megváltozzon, mármint a bevezetés időpontja tekintetében, de a jogszabálytervezet egyes előírásai vonatkozásában is. Mindez annak okán, hogy a jogszabálytervezet nyilvánosságra hozatalát követően igen sokan fenntartásokat, kifogásokat fogalmaztak meg, olyanokat, amelyektől a jelek szerint nem tudott vagy nem akart eltekinteni a kormány sem, ilyenképpen pedig az már biztosra vehető, hogy szeptember 1-től még kísérleti jelleggel sem kerül sor az új áfafizetési rend bevezetésére. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy a hazai üzleti élet legjelentősebb szervezete, a Románia Fejlesztéséért Koalíció (CDR), amely egyébként 45 különböző szakmai és érdekképviseleti szervezetet tömörít magába, határozottan elítélő álláspontot fogalmazott meg a tervezet kapcsán, többek között azt hangoztatva, hogy a közpénzügyi minisztérium által elképzelt új rendszer bevezetése a tisztességes adófizetők esetében készpénzfizetési gondokat fog okozni, továbbá minden érintett fél esetében akár fennakadásokat is azok tevékenységében. Továbbá azt is kifogásolták, hogy a hazai hatóságok előzetesen nem konzultáltak az Európai Bizottsággal, nem készült el egy érdemleges hatástanulmány az új rend bevezetése jelentette költségek és esetleges előnyök vonatkozásában. Tehát bebizonyosodott, hogy a kormány ismét kapkodott, nem járt el eléggé körültekintően, s így utólag kénytelen volt rádöbbenni arra is, hogy egyelőre az áfa háza táján nem esedékes semminemű változtatás. Félhivatalos értesülések szerint a bevezetésre 2018. január 1-től kerül(ne) sor, ugyanakkor nem kizárt, hogy október 1-től kísérleti jelleggel, de nem kötelező módon azt úgymond „kipróbálnák”. Speciális áfafizetés Abból indulva ki, hogy a jelenlegi hazai áfafizetési jogszabályozás, illetve gyakorlat nem képes megelőzni, meggátolni az áfafizetési kötelezettségek elkerülését, azaz az adócsalásokat, a közpénzügyi minisztérium tanulmányozta olyan lehetséges módosítások bevezetését, amelyek révén csökkenteni lehetne a költségvetésnek okozott károkat. Egyébként a szaktárca becslései szerint az áfával kapcsolatos adócsalá­sok éves értéke 7 milliárd euró körül van. Nos, ebből kellene lefaragni, pontosabban elejét venni annak, hogy ilyen jellegű károk keletkezzenek. Érdemes ebben az összefüggésben arra is utalni, hogy nemcsak romániai viszonylatban jelent gondot az áfa, pontosabban az áfával való trükközés. Mi több, az Európai Uniót, az Európai Bizottságot is foglalkoztatja ez a kérdéskör, s létezik az előbbi részéről egy úgynevezett áfa zöldkönyv is, amelyben öt új áfamodellt jelölt meg, olyanokat, amelyekkel az adónem hatékonyabban beszedhető, illetve monitorizálható. Ezek között van az a rendszer is, amelyet most kíván bevezetni a hazai gyakorlatba a kormány, a közpénzügyi miniszter, s amelyre vonatkozóan nyilvánosságra hozták a már említett jogszabály-tervezetet. A megosztott áfafizetési modellről (split-payment) van szó. Az nem jelent abszolút újdonságot, lévén, hogy egy ilyen speciális áfafizetési módszert már évekkel ezelőtt bevezettek Olaszországban. Tekintélyes szakértők szerint ennek a módszernek a segítségével csökkenthető az áfaelkerülés és nemfizetés kockázata, miközben a közszféra késedelmes fizetése miatti vállalati kitettség is kontroll alá kerül. A megosztott fizetési modell előnye lényegében az, hogy az áfafizetési kötelezettség első pillanatától átláthatóvá teszi az adófizetési és -bevallási folyamatot. A hazai illetékesek nem utalnak arra, hogy ihletődtek-e vagy sem az olaszországi tapasztalatokból, sőt meg sem említik azt, hogy nem itt Romániában találták ki a split-paymant modellt. Amúgy az Európai Unió tanácsa által jóváhagyott új áfabeszedési szabályról van szó, amely lehetőséget teremtett arra, hogy egy termék vagy szolgáltatási ellenértékének kifizetésére megosztva kerüljön sor. Ez a kifizetés egyébként nem érinti a vásárlót, azt a magánszemélyt, aki készpénzzel fizet ki egy terméket vagy egy szolgáltatást, s ő nem érez semmit abból, hogy „megosztott” kifizetés történt, annál inkább nem, mert ez az új modell semmiképp sem befolyásolhatja egy adott termék kiskereskedelmi árának az alakulását. A kifizetés „megosztását” úgy kell elképzelni, hogy a számla nettó értéke az értékesítés kifizetője felé, míg az áfatartalom egy adószámlára kerül kifizetésre. (Amúgy az elektronikus pénztárgépek által kibocsátott fiskális nyugtákon most is szerepel ez a két különböző összeg, nevezetesen a nettó érték, az arra rászámolt áfaérték, majd a kettő összértéke, azaz a végösszeg.) Mivel a számlát mind a kiállító, mind a befogadó lejelenti az adóhatóság felé, nemigen van lehetőség az adófizetés megkerülésére, a kifizetés megosztása pedig lehetetlenné teszi az áfatartalom meg nem fizetését. Hallani arról, hogy az első olaszországi kísérletet a metódus gyakorlatba ültetésére bevált, azaz jó megoldásnak ígérkezik. Szakértők szerint ez a megoldás ugyanis lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy monitorozza az áfakötelezettséget és blokkolja az áfaszámlára kerülő összegeket, így megelőzve, hogy az adófizetésre kötelezett eltűnjön a hozzá beérkező áfaösszeggel együtt. Az olasz modellnek nincs általános jellege, jól körülhatárolt az érintettek köre: a közszférai intézményrendszer által beszerzett termékekre és szolgáltatásokra terjed ki a megosztott fizetés hatálya. Az ottani szabályozás egyértelműen meghatározza a derogáció által érintettek (a közszféra minden tagja, az állami szervek, önkormányzatok, egészségügyi, oktatási, szociális közintézmények stb.) körét. Ugyanakkor a számlázási szabályok a könnyebb feldolgozhatóságot és a nyomon követést segítik. A számlán feltüntetésre kerül a megosztott fizetés ténye. Így például egy helyi tanács felé teljesítő vállalkozás esetében a beszállító a teljes összegről állít ki számlát, de csak a nettó összeget kapja meg a helyi tanácstól, azaz a polgármesteri hivataltól. Az áfa összegét a helyhatóság a beszállító illetékes állami kincstáránál vezetett adószámlájára utalják át. Ennek azért van jelentősége, mert ilyenképpen a termékértékesítőnek nincs hozzáférése az áfa összegéhez, az közvetlenül a kincstárnál vezetett számlára érkezik be, ilyenképpen pedig csökken az áfaelkerülés lehetősége. Nyomatékolandó, mármint az olasz példa alapján, hogy a megosztott fizetési megoldás nem alkalmazható teljes körűen. Legalábbis ezt állítják tekintélyes külföldi adótanácsadók. Álljunk meg itt és ne bocsátkozzunk további részletekbe. Az elkövetkező időszakok során lesz még bőven alkalmunk arra, hogy ismertessük a hazai gyakorlatba bevezetendő új áfafizetési rend egyes ismérveit. Amit azonban nyomatékolni kell: ez esetben is egy új rendszernek meglehetnek és meg is lesznek a maga előnyei, de esetleg hátrányai is. Ez utóbbiak tekintetében a hazai szakmabeliek fel is sorakoztattak jó néhány negatív előjelű tényezőt. És vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy annak bevezetése nyomán nem fognak növekedni az állami költségvetésnek az áfából származó bevételei. A közpénzügyi minisztérium becslései szerint viszont éves viszonylatban kétmilliárd lejes pluszról lehet majd szó. Majd megválik. Egyelőre azonban nem tehetünk egyebet, mint hogy megvárjuk a majdani jogszabály megjelentetését a Hivatalos Közlönyben. Attól talán okosabbak leszünk. Hecser Zoltán