„A gondolat csak egy villanás két hosszú éjszaka között, de ez a villanás a minden.” Henri Poincaré Széles körű felmérés azt a meghökkentő eredményt hozta, hogy az amerikai és az európai emberek 90 százaléka „tudományosan műveletlen”. Természetesen van bizonyos önkény abban, hogy kit tekintünk műveletlennek, akár társadalom-, humán- vagy természettudományról legyen szó, de akárhogy értjük is, a 90 százalék nagyon magas és elgondolkodtató adat. [caption id="attachment_75321" align="aligncenter" width="1000"] Paul Gauguin: D’ou venons-nous? Que somme-nous? Ou allons-nous?[/caption] Ezért indítjuk el ezt a sorozatot, amely a következő alapelvre épül: hiszünk abban, hogy a természettudományok hatalmas segítséget nyújtanak a bonyolult Világmindenség megértéséhez. Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy a tudomány nem tud mindenre magyarázatot adni. Komoly lyukak tátongnak a tudományos magyarázatokban, így például a tudomány nem tudja megmondani, mi lehet az Univerzum mintegy 95 százalékát kitevő sötét anyag és energia. Arra sincs válasz, hogy miként jött létre az élet, és szinte teljesen értetlenül áll a tudat kialakulásával szemben. De a tudományos gondolkodásnak van egy – számunkra legalábbis – rokonszenves vonása: ez egy nagyon szigorú önjavító és szűrő rendszer. Még a legelegánsabb elmélet is megbukhat egyetlen ellentmondó tényen, ahogy Albert Einstein is megfogalmazta: „Végtelen számú kísérlet sem bizonyítja, hogy igazam van, de egyetlen kísérlet is bizonyíthatja, hogy tévedtem.” Manapság számtalan ismeretterjesztő könyv és dokumentumfilm jelenik meg. Főleg a nagy kiadók és tévécsatornák igyekeznek megszerezni a szakmák „nagyágyúit”, hisz Michio Kaku, Stephen Hawking, Paul Davies vagy John Gribbin neve garancia a sikerre. Azt tapasztaltuk viszont, hogy gyakran ezek a neves írók és előadók egy idő után elveszítik a kapcsolatot az olvasókkal-nézőkkel, mert nem megfelelően kommunikálnak. Minden tudománynak megvan a maga szakzsargonja, de az egyik ars poeticánk éppen az, hogy „emberi nyelven” próbáljunk írni. Vagyis közérthetően, és lehetőleg kerülve a szaknyelv túlzott használatát. Miért szeretnénk népszerű tudománytörténetet írni? Mert Steven Weinberg szerint „a Világmindenség megértésére fordított erőfeszítés egyike azon kevés dolgoknak, ami az emberi életet valamelyest a komédia szintje fölé emeli, és juttat neki valamit a tragédia bájából.” Mert a Világegyetem megismerhető! Göpekli Tepe, az emberiség első ismert temploma Törökország délkeleti részén, a „semmi közepén” épült, nagyjából 11 500 évvel ezelőtt. 7000 évvel a nagy piramisok építése előtt, vadászó-gyűjtögető emberek, fémszerszámok és háziasított teherhordó állatok segítsége nélkül állították fel a köröket képező kőtömböket, amelyek között a legnagyobb 5,5 méter magas és 16 tonna súlyú. 1994-ben fedezték fel szerencsés véletlennek köszönhetően, és azóta folyamatosan kutatják (igaz, még így is csak igen kis részét tárták fel alaposan). Bátran kijelenthetjük, hogy ez a modern kor egyik legmeghökkentőbb régészeti felfedezése. Az, hogy bizonyítottan zarándokhely volt, a díszítések szimbolikája, és egyéb bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a késő paleolit kori emberek a történelmünkben először a puszta létfenntartásuk helyett saját magukra és a környezetükre vonatkozó elvontabb igazságokra kezdtek figyelni. Ez pedig az EMBER szellemi fejlődésének egyik legjelentősebb lépése volt. Az azóta eltelt évezredek folyamán az emberek agyában számos ilyen, a Világmindenségre vonatkozó kérdés fogalmazódott meg: „Kik vagyunk?”, „Miért és hogyan vagyunk itt?”, „Miből áll a bennünket körülvevő világ?”, „Miért éppen olyan, amilyen?”, „Volt-e kezdete, és ha igen, mikor és hogyan kezdődött?” Talán Paul Gauguin foglalta ezt össze a legtalálóbban a D’ou venons-nous? Que somme-nous? Ou allons-nous? című festményén. A képen a festő az emberi lét állomásait ábrázolta a születéstől a halálig. Ez a festmény gyakran szerepel vallástörténeti, filozófiatörténeti vagy tudománytörténeti művekben, mint szimbóluma és kvintesszenciája a létezés nagy kérdéseinek. A gondolkodó emberek sokáig a vallásban vagy a filozófiában keresték a válaszokat. Ám a 20. század eleje óta e nagy kérdések közül több a tudományos kutatás tárgyát is képezik. Mert a Világegyetem megismerhető! Számtalan szerencsés véletlennek köszönhetően itt, a Földön az értelem nélküli atomok milliárdjai úgy rendeződtek, hogy létrehozták nemcsak az ÉLETET, de az ÉRTELMET is. A fejlődő Világegyetem kitermelte azokat a lényeket, akik nemcsak szemlélődnek, de megfejtik a titkokat. Amennyire ma tudjuk, ez az első és egyetlen alkalom, hogy a gondolkodó lények megértették valamennyire a kozmikus kódot. Ha az emberiség valamilyen kozmikus dráma miatt eltűnne a színről, akkor ugyanez talán soha nem fog megismétlődni. A sivár Világegyetem évbilliókon keresztül is fennmaradhat, teljes titokzatosságba burkolózva, eltekintve a megvilágosodás egy röpke pillanatától, amely egy átlagos galaxis Nap nevű csillagától számított harmadik kődarabon a tegnap nélküli nap után 13,7 milliárd évvel bekövetkezett. Nagy Péter