Betegség
Szerda délután előbb a közösségi médiában, majd hivatalos úton – azaz a tanügyi tárca–tanfelügyelőség–iskolák–osztályfőnökök–diákok vonalon – terjedt az információ, miszerint pénteken nem lesz tanítás. Már régóta rebesgették, hogy bizonyára a csütörtöki hivatalos munkaszüneti napot követő pénteket is szabaddá teszi a kormányzat, a karácsony környéki hivatalos munkaszüneti napok meghosszabbításának mintáját követve. Inkább vágy volt ez sokakban, ugyanis egy kis többletvakáció mindenkinek jól jön, még ha hivatalosan be is kell pótolni az így elmaradt munkanapot, munkaórákat – a rossz nyelvek szerint ez sok helyen pusztán papíron történik meg. De hát ilyen nálunk a munkamorál…
Szerda délután tehát megjött az elbocsátó szép üzenet a diákoknak: a tanügyi tárca közzétette rendeletét, amellyel felfüggeszti a tanítást mára az ország valamennyi tanintézményében. Persze, ha későn is jött az intézkedés, nagy örömet szerzett a diákok és a pedagógusok körében, de gondot okozott a bentlakóknak, akik egy napra nem utaztak volna haza, de a négynapos minivakáció már megérte volna a fáradságot, hogy felkerekedjenek és hazautazzanak pihenni, mosatni, étellel feltankolni, némi zsebpénzt kérni a szülőktől. Így ők nem tudtak felhőtlenül örülni a hírnek, mert egy napot máris elveszítettek a négyből.
Aztán kiderült, hogy a tanügyminiszter az egészségügyi tárca javaslatára rendelte el a szünnapot, az intézkedés révén az influenzajárvány továbbterjedésének meggátolását, megakadályozását remélve. A rendhagyó helyzet – mint amilyen az egyre jobban elburjánzó és egyre több áldozatot szedő járvány – nyilván rendkívüli intézkedéseket kíván, így akár az oktatás felfüggesztését is. De talán túlzás az intézkedést az egész országra kiterjeszteni, lehetséges, hogy elegendő lett volna azokon a helyeken foganatosítani, ahol fertőző gócok alakultak ki, vagy minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ezek kialakuljanak.
Nem vagyok járványtani szakember, így előfordulhat, hogy kételyem megalapozatlan, az egészségügyiek pedig nem minden ok nélkül javasolták az oktatás szüneteltetését. De a kormány, a minisztériumok működését ismerve, az állandó kapkodást, improvizálást észlelve, a tűzoltómódszerek alkalmazását tapasztalva felmerül az emberben a kétely, hogy valóban az influenza miatt rendelték el a szabadnapot, vagy pedig a hosszú hétvége kedvéért?
Tény, hogy a hosszú vakáció után a gyermekek örültek, örülnek az égből pottyant szabadnapnak, s örülnek a pedagógusok is, noha bizonyára már jó előre megtervezték a mai napot, beütemezték a tennivalókat. Gondban a kisebb gyermekek szülői lehetnek, akik hirtelen kellett megoldják a gyermek, gyermekek felügyeletét a szünnapon.
De hát ilyen bonyodalmakat okoz egy, a késői órákban közölt rendelkezés, amely előbb terjed a közösségi médiában, mint a hivatalos – azaz hiteles, hihető – úton.
Sarány István