Szatmári Szilárd református tiszteletes 12 éve szolgál Csíkszeredában. A 2300 hívet számláló közösségben fontos számára, hogy Isten szeretete mindenkihez eljusson. A karácsony lényegét abban látja, hogy próbáljanak az emberek jobban ráhangolódni egymásra, nyitott szívvel vegyenek részt az egyházi programokon, hogy egy kicsit mindenkinek megszülessen a megváltó. – Miért választotta ezt a hivatást? – Erős belső elhívást éreztem, arra, hogy Istent szolgáljam, már egész fiatalon. Érdekesnek mondható az én hivatásválasztásom, ugyanis vegyes családban nőttem fel, édesanyám katolikus vallású volt, édesapám református. Anyai ágról vallásosabb volt a család, ezért egész konfirmáló koromig többnyire katolikus templomba jártam. Elemista voltam, amikor a templomból hazatérve elkezdtem istentiszteletet tartani a húgomnak, gyertyát gyújtva és az asztalt leterítve gyakoroltam. Később az udvaron játszva találtam egy keresztet, úgy éreztem, mintha az Úr Jézus mellém szegődött volna, ez is egy döntő jel volt számomra abban, hogy hogyan tovább. A kilencedik osztály befejeztével, a nyári vakációban ért meg bennem a döntés, hogy teológiára fogok felvételezni. Ennek érdekében a Márton Áron matematika–fizika osztályából egy különbözeti vizsgát letéve átmentem a humán osztályba, mert úgy gondoltam, ez nagyobb összhangban van a teológiával. – Hol szolgált először tanulmányai után és milyen tapasztalatokat szerzett? – 2000-ben végeztem és Ma­gyarózdra helyeztek, amely Maros megye egy eldugott kis szegletében fekszik, ott töltöttem hét esztendőt. Nagyon szép évek voltak, mivel egy kimondottan hagyományőrző református közösség lelkipásztora lehettem. Földrajzi fekvésének is köszönhetően a hívek jól konzerválták a népi és vallási hagyományokat. Igazi falusi, vidéki életet élhettem a maga szépségeivel és nehézségeivel együtt. – Mióta vezeti a csíkszeredai református közösséget? – Májusban volt 12 éve, hogy ideköltöztünk, azóta szolgálok az itteni gyülekezet élén mint lelkipásztor. – Mi jellemzi a csíkszeredai református egyházközösség életét? – Nagyon vegyes összetételű gyülekezet a miénk, mivel a csíki térség egy katolikus régió, aki itt református, az mind valahonnan ideszármazott. Az elődöm összeszámolta, hogy Erdélynek több mint 400 településéről telepedtek ide a hívek, így képezünk egy színes, komplex közösséget. Ennek előnye, hogy az emberek nincsenek belecsontosodva bizonyos hagyományokba, hanem egy jól kezelhető közösségről beszélhetünk, melynek tagjai az újra is nyitottak. Itt fontos megemlítenem, hogy a gyülekezet java része értelmiségi, ami azt eredményezi, hogy egyfajta nagyvonalúság tapasztalható az emberekben. – Milyen kihívások és örömök tapasztalhatók mindemellett? – Kihívás lelkészként összefogni ezt a 2300 lelket számláló gyülekezetet. Egy kis közösségbe, ami 300-400 lelket számlál, a tiszteletes egyenként is ismerheti a híveket, nyomon követheti az életüket és pásztorolhatja őket. Ennek a nagy gyülekezetnek a pásztorolása nagy kihívás, hiszen a városi ember egyébként sem úgy éli meg a közöséget, mint egy vidéki. Sokan tömbházakban laknak, nehezebben elérhetők, pörgő életet élnek, nincs olyan kapcsolattartás, ami egy kisebb közösségben lehetne. Valahol nehézségként élem meg, hogy ennyi év után sem ismerek mindenkit a gyülekezetemben. Természetesen örömökben is van részünk, hiszen sok programot szervezünk, rengeteg pozitív visszajelzés érkezik, és ilyen szempontból egy jól megformált közösséget képezünk. – Vannak-e kiscsoportos tevékenységek azoknak, akik mélyebben meg szeretnék élni az istenhitüket? – Bibliaórákat tartunk, fiatalok és felnőttek számára. Nőszövetség, varrókör működik, illetve a kórusba is becsatlakozhatnak, akik énekelni szeretnek. Időkö­zönként a feleségem, aki szintén lelkipásztora a gyülekezetnek, közösségi alkalmakat tart a fiatalabb nők részére is. A vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan vasárnapi iskola van a 3–9 éves gyerekek számára. Igyekezünk a gyülekezet különböző rétegeit megszólítani, mindenkinek lehetőséget kínálva az igényei szerinti Istenben való közösségi élet megtapasztalására. – Hogyan lehet a fiatalokat leginkább bevonni az egyház életébe? – Azt gondolom, ez minden kollégám számára kihívás, hisz a fiatalok most nagyon széles palettáról választhatnak akár hobbit, akár szabadidős tevékenységet, sportot. Éppen ezért az egyház nagyon nehéz helyzetben van, hiszen nagy kihívás őket megszólítani. Egy utat látok a szeretetet, az elfogadást, a megértést, a másképpen gondolkodásnak az elsajátítását, ilyen téren látok közeledési lehetőséget a fiatalokhoz. A szeretet képes minden falat lerombolni és hidat képezni ember és ember között. – Mit jelent önnek az adventi várakozás időszaka? – Az adventi várakozás időszaka nekünk lelkészeknek általában munkát jelent, mert megsokszorozódnak az egyházi programok, és sok mindenre oda kell figyeljünk ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat. Mivel nagyon sokan kimondottan ebben az időszakban járnak a templomba, így azt szeretnénk, hogy amennyiben lehet, minden tökéletes legyen. Olyan szolgálatot próbálunk nyújtani, hogy az emberek a szíveikben is érezzék: valóban megváltó született a világra. – Milyen karácsonyra hangolódó tevékenységeket szerveznek a közösségen belül? – Ilyenkor több istentiszteletet tartunk. Vannak bűnbánati alkalmak, mert advent a bűnbánat időszaka is, amikor lehetőséget biztosítunk arra, hogy az emberek magukba szálljanak és számot vessenek az életükről. Gyermekekkel karácsonyi műsort készítünk elő, hisz a szentesti alkalom a gyermekeké. Vannak esztendők, amikor adventikoszorú-készítés zajlik különböző csoportokba, alkalmanként lelkinapot is tartunk.

Barabás Emőke