A Kárpát-medence számos magyarlakta településén támogatta és jelenleg is segíti Magyarország Kormánya a templomok restaurálását és egyházi ingatlanok megújítását, gyarapítását. Amint arról már korábban beszámoltunk, Szelterszfürdőn szintén magyarországi támogatással építik a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye legújabb ifjúsági házát. Soltész Miklós az eddig elvégzett munkálatokat a főegyházmegye érseke, helyi plébánosok és elöljárók, illetve több mint száz fiatal társaságában tekintette meg. A magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárával a helyszínen beszélgettünk. – Évek óta rendszeres támogatói a külhoni magyar közösségeknek, felekezeteknek. Miért fontos ez számukra? – Magyarország Kormánya egységes nemzetben gondolkodik, amelynek részei az elszakított területeken élő magyarok is. Nem kérdés számunkra, hogy valamilyen módon gyógyítanunk kell a 101 éve keletkezett súlyos sebeket. Szomorú, hogy voltak olyan időszakok, amikor nem ezt gyakorolták, hanem éppen az ellenkezőjét. Hála istennek, ma már sok országban a többségi társadalom is egyre inkább belátja, hogy a magyarság az ott élők számára nem ellenfél, nem ellenség, sokkal inkább azt az országot erősítő kincs. Gazdasági értelemben is igaz ez, hiszen amikor támogatjuk egyházi épület fejújítását, építését, azzal munkahelyeket is teremtünk, a helyi vállalkozások pedig adójukkal akár Romániát, Szlovákiát, Szerbiát vagy Ukrajnát segítik. Elsődleges célunk, hogy nemzetrészeink megmaradjanak, erősödjenek. Hiszem, hogy az utóbbi tíz év következetes nemzetpolitikája és egyházpolitikája, melyet a magyar kormány folytat – legyen az óvodaépítési, iskolaépítési program vagy a Magyar templomfelújítási program –, mind a közösséget erősíti, és a határon túl élő nemzetrészek megmaradását szolgálja. – Hargita megyében is számos egyházi épületet, templomot az önök támogatásával restauráltak. Az elmúlt napokban több újjáépített ingatlant is felkeresett. Mit tapasztalt ezeken a helyszíneken, elégedett? – Fontos, hogy a támogatásból elvégzett munkálatok után szépek legyenek a templomok, hiszen értékeket mentünk, amelyek hosszú távon is megmaradnak. De igazán elégedett akkor leszek, ha ezeknek az újjáépítéseknek lelki hatásuk is lesz, hiszen mit sem ér egy gyönyörűen felújított templom, ha ott nincsenek emberek, ha a közösségekben nincs élő hit. Ez a mai nap is sokunkat meggyőzött arról, hogy van értelmük ezeknek a beruházásoknak. Ma sok fiatal volt itt, Szelterszfürdőn, sokan közülük a szakadó esőben gyalogosan, csillogó szemekkel, énekelve zarándokoltak ide. Itt ma egy csodának a megvalósulását ünnepeltük. Hiszem azt, hogy a fiatalok jelenléte, törekvése meghallgatásra talál. Ha sikerül továbbadnunk a keresztény hitet és kultúrát fiataljainknak, gyerekeinknek, akkor a templomainkban is lesz élet, a megmaradás pedig nem is kérdés. – Szorosan együttműködnek a Gyulafehérvári Érsekséggel és természetesen más felekezetek vezetőivel is. Milyen tapasztalataik vannak e tekintetben? – A Magyarországon élő őshonos nemzetiségeknél és a külhoni magyarságnál is jól látszik, hogy a megmaradásban óriási szerepet játszik a kereszténység megőrzése. Ha van egy közösség, amelyben megmarad a keresztény hit és kultúra, ott a nemzeti, nemzetiségi megmaradás is sokkal esélyesebb. Mindemellett azt is látjuk, hogy sajnos elképesztő veszélyek fenyegetik nemzeteinket. Nemcsak a magyarságot, hanem akár a románságot, a szerbeket, a szlovákokat, egész Közép-Európát. Az egyik ilyen veszély az iszlám előretörése. Természetesen tiszteljük az iszlám vallást és kultúrát, de tudnunk kell, hogy a mienktől alapvetően eltérő kultúráról van szó. Mi ezt már megéltük az elmúlt évezred során, több száz éven keresztül. Aki nem látja, nem fogja fel ennek a veszélyét, az homokba dugja a fejét. Tehát ezért is fontos a kereszténységet erősíteni. Van egy másik veszély is, amely sokkal alattomosabb, sokkal sunyibb módon közelíti meg a fiatalokat. Ez pedig a liberalizmusnak a minden értéket felülírni akaró törekvése, amely próbálja a keresztény emberekben is elaltatni az éberséget. Szerintük nem számít az, hogy ki születik fiúnak vagy lánynak, nem számít az, hogy élet növekszik-e egy kismama testében, nem számít sok-sok olyan tanítás meg természetes dolog, ami a mindennapjaink természetes része. Helyette elképesztő erőszakossággal próbálnak erőltetni olyan ideológiákat, melyek idegenek a normalitástól. Ha a keresztény fiatalok és mi magunk, hívő emberek nem figyelünk erre, akkor óriási veszélynek tesszük ki magunkat, közösségeinket, a társadalmunkat és nemzeteinket is. Ezért is fontos, hogy a határon túli egyházainkkal – katolikusokkal és protestánsokkal egyaránt – mi jó kapcsolatban vagyunk, és igyekszünk őket erősíteni, segíteni. Én azt tapasztalom, hogy mindenhol nyitott erre az együttműködésre az egyházi vezetés és azok a közösségek is, amelyekkel találkozunk. Hozzáteszem, itt Romániában sokszor találkozunk az ortodox testvérekkel is, az Európában zajló folyamatokat látva velük is megvan a közös hang. Sokszor találkozunk nem magyar emberekkel is, örömmel látom, hogy ők is hasonlóan gondolkodnak az említett kérdésekről. Hiszem azt, hogy nekünk, itt élő népeknek, köztük magyaroknak és románoknak, össze kell fognunk és egymást kell segítenünk, erősítenünk, ha meg akarjuk őrizni nemzeteinket, hitünket és kultúránkat. – Mindezek fényében hogyan látja a külhoni magyarok jövőjét, hitéletét? – Kétezer év egyháztörténelme hol hullámhegyeket, hol pedig hullámvölgyeket produkált sok-sok bűn és sok-sok szépség mellett. Emberek vagyunk, az egyházakat is emberek alkotják, akik nyilván követnek, követünk el bűnöket. Viszont ne feledjük, hogy a kereszténység és az egyházak rengeteg értéket, szépet, maradandó jót is teremtettek. Nagyot alkottak az oktatásban, nevelésben, a zenében, a képzőművészetben és sok más mindenben is. A keresztény emberek számára a legfontosabb a krisztusi tanítás. Ha ebbe és az ebből fakadó kultúrába bele tudunk kapaszkodni, akkor a megmaradás biztosított. Látjuk, hogy Európában van egy hihetetlen szekularizáció, amit köthetünk a francia, majd a bolsevista forradalomhoz vagy a mostani liberális véleménydiktatúrához, de a felelősség nálunk van. Itt, Közép-Európában és a Balkánon is, amennyire lehet, őrizzük a hitet. Talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy minderre felhívjuk a figyelmet. Hiszem, hogy bármilyen erőszakkal is próbálják a fiataljainkat különböző népszerű módokon eltéríteni, ha megerősítjük a kereszténységet, nem fog sikerülni. Nincs könnyű dolgunk, de ki kell nyitni a szánkat, és hangosan, nyugodtan, bátran el kell mondanunk az igazunkat. Természetesen mindezt szeretettel, de határozottan, a másikat nem lenézve, de tudva azt, hogy a mi igazságunk kétezer éves igazság. Hiszem, hogy a mostani hullámvölgyből is ki fogunk jönni, és talán Európa nyugati része is észhez tér.

Biró István