A székelykeresztúri Molnár István Múzeum tavaly ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját. A múzeum fenntartója, Székelykeresztúr város önkormányzata és az intézmény munkatársai igencsak mertek álmodni, a pincékben népi mesterségeket bemutató állandó kiállítást rendeztek be, és új megközelítésben építettek, teremtettek hagyományt a helyi Petőfi-kultusz köré. Sándor-Zsigmond Ibolya néprajzkutatóval a megvalósításokról, a tervekről és a lehetőségekről beszélgettünk. [caption id="attachment_63876" align="aligncenter" width="1000"] Számíthatnak a város támogatására. Nem púp, hanem büszkeség Fotók: Simó Márton[/caption] – A magam részéről nem tudok konkrét számadatokat, mivel költségvetésünk mértéke az önkormányzat hatásköre, őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mennyi, de azt tapasztaltuk, hogy minden jó kezdeményezést időben és hatékonyan támogatnak. A Dr. Molnár István Múzeum nem rendelkezik jogi személyiséggel, a polgármesteri hivatal működteti. Arra még nem volt példa, hogy visszautasításra találtunk volna. Egy önkormányzatnak alárendelt intézmény esetében nem is lehet másként, oda-vissza működik a kölcsönösség, és a múzeum egyáltalán nem mostohagyermeke a városnak, hanem sokkal inkább egyik fő büszkesége. A múzeum pincekiállításának ötletét rögtön felkarolták, sőt a polgármester úr személyesen szorgalmazta, és ha netán lelassultunk, akkor ránk szólt, hogy miért nem jövünk mindennap az ötletekkel. És meglett ez a hatalmas terv, de úgy, hogy nekünk, a múzeum dolgozóinak nem kellett a fejünk fájjon, hogy miből, mennyiből készül el, ezt a fenntartó biztosította. Tőlünk a szakmai részét várja el a városvezetés minden egyes munkánál. Abban igyekszünk tudásunk, tapasztalatunk és a Dr. Molnár István Múzeum szellemének megfelelően eleget tenni... Vagy itt egy másik példa: idén januárban azzal indítottuk az évet, megkerestük a polgármestert, hogy szeretnénk egy kihasználatlanul álló emeleti helyiséget értékmegőrző hellyé alakítani. Most is van ilyenünk, széfes, bekamerázott raktár, a múzeum numizmatikai gyűjteményét és a hatástalanított fegyvergyűjteményt tartjuk ott, ezt gyakorta ellenőrzik is az illetékes szervek, de ennél sokkal több különleges megőrzésre érdemes értékeink vannak, ott a könyvtár értékesebb dokumentációs része, valamint levéltári anyag... Ajtó-ablak cseréjére, javításra volt szükség, és a hivatal ezt mindjárt el is végeztette. [caption id="attachment_63877" align="aligncenter" width="1000"] Izgalmas múzeumbelső. Méltón ünnepelték a hetvenedik évet[/caption] – Van-e lehetőség új alkalmazottak felvételére? – Jelenleg öten dolgozunk itt, másfél éve került hozzánk egy fiatal régész, jó lenne egy múzeumpedagógus, de nem tudom, lesz-e lehetősége a városnak erre. A sokat hangoztatott pénzügyi nehézségek ismeretében ez most nem valószínű. A múzeum gyűjteményeit tekintve: kellene ide még néprajzos, természetrajzos, történész, művészettörténész, képzőművész, fémrestaurátor. Kerámiásunk és bútorosunk van. Szóval lehetne fokozni, álmodozni, de egy Keresztúr-szerű kisvárosnak ez így is nagy falat. Nagyon gazdag a múzeum, annak már az állagmegőrzése is komoly fejtörést jelent. – Van-e olyan rendkívüli esemény, évforduló, amelyhez külön rendezvény kapcsolódik idén? – Tavaly a várossal és a kulturális irodával közösen első ízben szerveztük meg július 31-én a Gyárfás-kertben a Petőfi-emlékvacsorát. Nagyon jó visszhangja volt, ezért tervezzük, hogy ezt minden évben meg kell szervezni, és hirdetni, ajánlani Keresz­túr kulturális programjai között, hogy bárki, akit érdekel, bárhol éljen is a nagyvilágban, és szeretne részt venni egy ilyen megemlékezésen, az megtehesse. Az idén még van egy fontos, Petőfi-kultuszhoz kapcsolódó tervünk: a Gyárfás-kertben Petőfi-látogatóparkot, szabadtéri kiállítást tervezünk. Ez azt jelenti, hogy lenne egy olyan park, amelyben a körbesétáló látogató az ott elhelyezett információs táblák segítségével mindent megtudhatna a keresztúri Petőfi-kultuszról. 2005-ben nyílt egy szerény kis emlékszoba, ez azóta nagyon megérett a változtatásra. Az is fontos, hogy mivel az emlékszobánál nincs és nem is volt soha állandó felügyelet, a nyitása nem volt megoldott. Előre bejelentett csoportokat tudtunk fogadni, de a visszajelzésekből tudjuk, hogy ezrek meg ezrek távoztak úgy Szé­kelykeresztúrról, hogy zárt ajtót találtak, és az nem lehetett szívderítő a több száz kilométerről érkezett turistának, vagy akár egy egész busznyi népnek sem. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Keresztúron átmenő forgalom, a kirándulók jövet-menet érintik ezt az emlékhelyet, a legkülönbözőbb időpontokban látogatják a Gyárfás-kúriát, a parkot és a legfontosabbat: a körtefát. Teszem azt: vasárnap reggel nyolckor, vagy nyáron szombat este kilenc után. Nincs az a nyitásrend, ami ezzel lépést tudna tartani. Most ezzel a látogatóparkkal szeretnénk azt elérni, hogy bárki, aki városunkban Petőfi nyomait keresi, felkeresi a körtefát, az a lehető legtöbbet kapja, amit Petőfivel kapcsolatban Keresztúrról magával vihet. Állandó kiállításaink régről ismertek: a skanzen, ezen állandó jelleggel javítás és karbantartás történik. Megvan a régészeti-helytörténeti kiállításunk, valamint az agrártörténeti pincekiállításunk. Tavaly nyilvánítottuk állandóvá az Ipó László festészeti kiállítást. Az eredeti ajándékozási szerződés szerint ezt évente ki kellett volna állítani, de ez gyakorta elmaradt. A múzeumot azonban elsősorban nem a helyiek látogatják, ez a tapasztalat, s akkor a vendégek lássanak minél többet Keresztúrból. Amellett, hogy sokan üdvözölték az Ipó László állandó kiállítást, máris visszahallottuk a rácsodálkozást, a kritika talán erős szó lenne, hogy ezzel felszámoltunk Keresztúron egy időszakos kiállítások szervezésére alkalmas teret. Ez nem egészen így van, mert maradt egy olyan terem, amelyben 20-25 alkotást kényelmesen ki lehet állítani, fotót meg legalább 30-at is. Szóval egyetlen műfaj sincs kizárva a városból. Egyébként az a tapasztalatunk, hogy a kiállításmegnyitón vannak néhányan, utána azonban egy hónapon keresztül, vagy amíg a kiállítást ott tartjuk, majdnem senki nem jön megnézni. – Mit kellene változtatni? [caption id="attachment_63878" align="aligncenter" width="1000"] A névadó mellszobra[/caption] – Télen egyértelmű a pangás, de tavasztól őszig nagyon sokan érkeznek szervezetten, főként iskolások, határon innen és túlról. Jó kapcsolatunk van minden keresztúri oktatási intézménnyel. Aki ezekbe az iskolákba beteszi a lábát, vendégként, szakmai kapcsolatként, azokat a csoportokat kivétel nélkül elhozzák a múzeumba is. Ugyanezt teszik az egyházak is a saját vendégeikkel. A múzeum szempontjából a kisváros egyik előnye, hogy nem nagyon van más egyéb, amit mutogatni lehet. Amin javítani kellene, az a múzeumpedagógia lenne, foglalkozások, programok az iskolákkal partnerségben, ezért egy múzeumpedagógus nagyon hasznos lenne. Ezt tapasztaljuk a minden évben megszervezett Múzeumok Éjszakáján, ami nálunk az év legjobb napja, annyira várjuk mi is és az egész város, a diákok, akik a fő segítőink ennek a napnak a megszervezésében. Évente 6-700-an jönnek el olyankor. Idén a festettbútor-gyűjteményünket fogjuk bemutatni, sok egyéb mellett, ez lesz a fő attrakciónk. Szilárd meggyőződésem, hogy a múzeum Keresztúr művelődési életében a legfajsúlyosabb tényező. Betölti azt az ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepet, amit az alapítók szántak neki. Dr. Molnár István alapító-igazgató neve ma is védjegy, és hagyatéka kötelez. Boldogító és magabiztosságot adó érzés, arra sarkall, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. Másként tenni vétek lenne. Simó Márton