A családon belüli erőszak nehezen nyomon követhető társadalmi jelenség, és emiatt különösen nagy fejtörést okoz a helyes kezelése. Az érintettek ritkán fordulnak segítségért, míg a kívülállók nem tudják, hogyan viszonyuljanak a helyzethez, lévén, nehéz eldönteni, hogy hol kezdődik a magánélet határa. A témával kapcsolatban Márk Emese pszichológussal beszélgettünk, szóba kerültek a bántalmazott nők, a lelkileg sérülő gyermekek, de a bántalmazott férfiak is. Márk Emese a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság Tanácsadó központjának vezetője, a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából tartott esemény főszervezője. [caption id="attachment_40362" align="aligncenter" width="2832"] Fotó: László Róbert[/caption] – Milyen erőszaktípusokat ismerünk? Mert lehetséges, hogy bizonyos viselkedési formát nem akként értelmezünk… – Az erőszaknak rengeteg formája létezik, kezdve az érzelmitől, a verbálistól, a testin át a szexuális erőszakig. Kiemelném a zsarolást, az érzelmi erőszakot, azokat az eseteket, amikor nincs tettlegesség, ellenben a szavak, sőt a ki nem mondott szavak, célzások, ugyanolyan bénító és romboló erővel hatnak. Ebben az esetben főleg gyermekek az áldozatok. Családon belül a legtöbb esetben nemcsak a másik fél ellen vét a párjuk, hanem a gyermekek is sérülnek. Tehát olyan eset nem áll fenn, hogy csak a nők ellen vétenek, a gyermek pedig mindeközben lelkileg egészséges marad. Ez teljesen kizárt. Ilyen helyzetekben maga az elkövető is segítségre szorul, mivel olyan érzelmi helyzetben van, amelyben nem tud mást tenni. Nem tudja például a társadalmi, szociális feszültségeket feloldani magában. Ekkor a dühét azon vezeti le, aki a közelében van, aki ezt szótlanul eltűri. Ez nagyon érdekes pszichológiai mókuskerék. Ha egy kapcsolatban a hozzánk közel álló mond valami nagyon bántót, az mély nyomot hagy – érzelmileg sérülünk, bánkódunk. Miközben ugyanolyan megjegyzést tehet olyan ember, akivel felületes ismeretségi kapcsolatban vagyunk, távol áll tőlünk, nem tulajdonítunk olyan mértékű jelentőséget neki. – Nem mindegy tehát az, hogy ugyanazzal a szóval ki bánt meg bennünket… – Legtöbbször azok a nők, akik eltűrik, elfogadják ezt az élethelyzetet, veszélyeztetett közegből kerülnek ki, onnan, ahol ez a viselkedésforma elfogadott a családban vagy a szociális közegben. – Az iskolázott réteg, a jobb életkörülmények között élők esetében kevesebb a családon belüli erőszak? – Ezekben az esetekben sokkal rejtettebb, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az eltitkolásra, mert az presztízskérdés. Kevesen vállalják, hogy áldozatok. Legtöbbször vagy kilépnek már az elején az áldozatszerepből, vagy pedig már csak nagyon szélsőséges helyzetben kérnek segítséget. – A kívülállókban gyakran felvetődik a kérdés: a bántalmazott miért nem lép ki a kapcsolatból? – Nem tud kilépni, mert neki ez az egyedüli biztonságos pont az életében. Legtöbbször szociális, anyagi, lakhatási problémák húzódnak meg a háttérben, és gyermekek is vannak. Annyira bezáródik a személyes életterük, hogy hiába van munkahelyük, nincsenek kapcsolataik, barátaik, emberek körülöttük, ezért nem látnak ki ebből a helyzetből. És ebben a kis körben forognak folyamatosan. A bántalmazott nők, akik elmenekülnek, sokszor már aznap este vagy néhány nap múlva újra otthon vannak. Kívülállóként pedig, ha tudjuk is, hogy a szomszédban gond van, gyakran szemet hunyunk felette. Ez nagyon érzékenyen érinti az embereket: egyeseket azért, mert ők is hasonló helyzetben vannak, másokat a tehetetlenségük miatt. Sokan pedig annyira nem tudják, mit kezdjenek a helyzettel, hogy inkább elfordítják a fejüket. Volt olyan eset is, hogy kimentünk terepre, megtudtuk a szomszédoktól, hogy gyakori a veszekedés az illető családban, de senki nem írta alá a jegyzőkönyvet. – Van-e arra példa, hogy valaki azt mondta, kilép ebből a helyzetből végérvényesen, és meg is tette azt? – Vannak ilyen esetek, legtöbbször több ember, barát vagy szakember segítségével sikerül kilépni egy olyan kapcsolatból, ami nem szolgálja a személy javát. Fontos, hogy a kritikus időszakban a bántalmazott személy megkapja a kellő támogatást, személyes megerősítést. – Milyen lelki jellemzői vannak a bántalmazott nőknek? – Általánosan fogalmazva az önbizalmuk sérült a bántalmazott nőknek. – Mit tudunk a bántalmazó lelki tulajdonságairól? – Ők is a maguk részéről sérült személyiségek. Legtöbbjüket gyerekkorukban érték a sérülések – itt nemcsak a testi bántalmazást említeném, hanem a szorongásokat, a félelmeket, a feldolgozatlan életeseményeket is. Ritka az, akivel felnőttkorában történik valami, és annak hatására lesz bántalmazó. Az is elvétve történik meg, hogy valaki azért bántalmaz, mert például munkanélküli lesz – ez csak „az utolsó csepp a pohárban”. Ha jobban a dolgok mögé nézünk, akkor felfedezzük azt, hogy gyermekkorukból hoznak feldolgozatlan érzelmi eseményeket. Aki teljes egész, nem tesz kárt sem magában, sem másban. – Mi váltja ki a bántalmazóból az erőszakot? – A bántalmazó szabadulni szeretne a feszültségtől. Az erőszakot bármi kiválthatja, a bántalmazottól teljesen független történet vagy tettleges megnyilvánulás. – Az alkoholfogyasztással összefügg a jelenség? – Nagyon gyakori az alkoholfogyasztás miatti családon belüli erőszak. Sajnos vannak olyan helyzetek, amelyekben alkohol nélkül is agresszív a bántalmazó. – Hogyan teszik túl magukat a szörnyű élményen a szexuális erőszak áldozatai? – A gyermekvédelem keretében tanácsadó iroda működik, ahol igyekszünk a gyermekeknek segítséget nyújtani. A felnőtt nők a lakhelyükön tevékenykedő szakemberekhez fordulhatnak. Az Áradat Egyesület nyújtotta segítség nagyon jó lehetőség Csíkszeredában, de a magánpraxisban dolgozó kollégákhoz is fordulhatnak. Mindenképpen szakemberhez kell fordulni, mert ez nem olyan dolog, amit el lehet felejteni. Lehetséges, hogy néhány év múlva olyan dolgok kerülnek előtérbe a bántalmazott életében, amelyek visszavezethetők egy korábbi életeseményre. Tehát, ha egy kislányként megerőszakolt nő a párkapcsolatában nem tud kiteljesedni, az több mint valószínű, hogy ennek az eseménynek a hatása. – Folyamatában nézve az elmúlt éveket, tapasztalnak Önök valamilyen mértékű javulást akár a kitárulkozás, akár az erőszakos cselekmények számának változásában? – Úgy látom, történt nyitás, egyre többen ismerik fel, hogy a párkapcsolatukban jelen van az erőszak, és elgondolkodnak rajta, vagy segítséget kérnek. Mindenképpen nagyon fontos az erőszakos megnyilvánulásokról és annak határairól beszélni. Érdemes azon is elgondolkodni, hogyha egy asszony egy évben kap három pofont, mit is jelent az agresszív megnyilvánulások terén. Ugyanakkor arra is érdemes odafigyelni, hogyan viselkednek, miként beszélnek egymással a párok. – Vannak-e olyan családok, amelyekben a nő a bántalmazó, a férj pedig a szenvedő fél? – Ez nagyon érdekes kérdés, mert véleményem szerint ez valós probléma. A férfi azonban csak nagyon szélsőséges helyzetben vállalna ilyesmit. Férfiakat általában ittas állapotukban bántalmaznak. A nő a beszéd „szakértője”, a szavak a fegyvere. – Milyen szerepe van a világnapnak? – Fontos az, hogy beszéljünk az erőszak témaköréről, felismerjük és tudatosítsuk a határait. Mi a teendő abban az esetben, ha önmagunkra ismerünk a téma kapcsán, tudjuk vállalni, képesek vagyunk változtatni? Mi az, ami belefér egy haragos megnyilvánulásba, és mi az, ami már súrolja az erőszak határait? Beszélhetünk az erőszakos megnyilvánulás előtti időszakról, ahol talán az érzelmi zsarolás jeleit lehet felfedezni. Azzal, hogy valami ellen lépünk fel, nagy csapdába eshetünk, mert az ellenkezés ellenkezést, az erőszak csak erőszakot szül. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy mihelyt valami ellen cselekszünk, akkor elsősorban ellenkezés jelenik meg, akaratunktól függetlenül olyan hatás keletkezik, amit tulajdonképpen nem szerettünk volna elérni. Fontos, hogy arra összpontosítsunk, amit szeretnénk, és ne azon gondolkodjunk, ismételgessünk, amit nem akarunk elérni. Ma már nem a szemet szemért, fogat fogért elvet kell követnünk, nem azt a kort éljük. Jézus Krisztus a szeretet és elfogadás jegyében cselekedett és erre biztatta, biztatja az emberiséget. Márk Boglárka