Rá kell szánni a kellő időt a betegre, be kell őt vonni a gyógyítás folyamatába, és így nemcsak a vele való együttműködés lesz jobb, hanem a gyógyu­lás esélyei is nőnek – vallja dr. Ferenczi Gabriella. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Szentegyházi Egészségügyi Központjában dolgozó belgyógyász szakorvossal a központ szolgáltatásairól és az ott zajló munkáról beszélgettünk, de az élet vargabetűiről is szó esett.

Fotó: László F. Csaba

– Mióta dolgozik a Szentegyházi Egészségügyi Központban? – 2019. október másodikától vagyok itt. 2005-ben végeztem az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen, ott végeztem a rezidensképzést is. Szakvizsga óta a kőhalmi városi kórházban dolgoztam tavaly őszig. Szentegyházán születtem, Homoródalmáson nevelkedtem. Hosszú története van annak, hogy hogyan kerültem Kőhalomba. Szerény körülmények között nőttem fel, 8 éves korom óta orvos szerettem volna lenni. A középiskolás évek alatt a Kőhalmi Református Szórványdiákotthonban laktam. Oktatásomat, beleértve a középiskolát, egyetemet és a gyakornoki éveket Szegedi László, a Kőhalmi Református Szórványdiákotthont vezető református lelkész és családja, valamint a gyülekezet támogatta. Szakvizsga után őszinte hálával tértem vissza Kőhalomba, úgy éreztem, így viszonozhatom a támogatásukat. Családommal Ho­moródalmáson lakom, innen ingáztam Kőhalomba hét éven át. – Most közelebb került az otthonához… – Igen. A szentegyházi kórházba a lányom kartörése révén jöttem be, egy röntgenfelvétel elkészítéséért tavaly augusztusban. Azelőtt 15 éve jártam itt utoljára, első éves egyetemistaként gyakorlatoztam itt, Kovács doktor volt akkor itt a belgyógyász. Épp ebben a helyiségben rendelt, ahol itt ülök, sokat segített nekem annak idején, és most boldogságot jelent az, hogy itt lehetek, ahol ő dolgozott. Amikor tavaly bejöttünk ide, találkoztam Sándor Ilona és Molnár Krisztina főnővérekkel, ők hívtak ide dolgozni. Nem készültem a munkahelyváltásra, de ahogy közeledett az iskolakezdés, úgy éreztem, hogy egy kapu nyílt meg számomra ezzel a felkéréssel. Sokat voltam távol eddig a családomtól, most ezzel a váltással hozzájuk is közelebb kerültem. Október óta itt vagyok, és azóta már sok minden történt itt is. – Járóbeteg-rendelői és osztályos munkát is végez? – A járóbeteg-rendelői tevékenység lényegében szünetelt, ezt próbáltuk újraindítani az osztályos tevékenység mellett. Kolleganőmmel, Duplenschi Mária Magdolnával végezzük a járóbeteg-rendeléssel járó tevékenységeket. Most mindennap van járóbeteg-rendelés hétfőtől csütörtökig 11 és 13 óra, pénteken 9 és 11 óra között. Nagy igény van rá. A belgyógyászati rendelőben a betegeket kivizsgáljuk, beállítjuk a kezeléseket, és ha szükséges, beutaljuk. Többnyire előjegyzés szükséges, de a soron kívüli beteget is mindig türelemmel és szívesen megvizsgálom. Lehetőség van hasi szervek, lágyrészek és ízületek ultrahangos készülékkel való kivizsgálásra. A Szentegyházi Egészségügyi Központ 19 ággyal működik, négy ágyat az akut, öt ágyat a krónikus betegek ellátására, valamint tíz ágyat a palliatív kezelésre, a súlyos betegek életminőségének javítására használunk. Főleg a krónikus betegek ellátásában dolgozom, májusban kezdek el egy képzést a palliatív ellátás elsajátítására. A palliatív részlegre folyamatosan több az igény, mint amennyi lehetőségünk van. Nemcsak a szomszédos településeket, hanem Csíkszereda térségét is kiszolgáljuk ezzel a részleggel. A palliatív ellátásra szoruló betegek komplex kivizsgálások után érkeznek egységünkbe fenntartó kezelésre, rendszerint húsz vagy ennél több napra. – Mennyire széles a megbetegedések skálája, amellyel önökhöz fordulnak? – Nagyon széles, hisz a járó­be­teg-rendelés mellett a palliatív részlegen is nagyon sok problémával találkozunk, az ott lévő betegeinknek sokszor húsz diagnózisa is van. Azt hiszem, lelkileg nem voltam eléggé felkészülve arra, amit a palliatív ellátás jelent, hisz itt ritka a sikerélmény, mégis mindennap igyekszünk tenni az itt fekvő betegért, hogy enyhüljenek a panaszok. Gyakori a hullámzó evolúció, hisz az itt lévők vagy végstádiumban lévő betegek vagy pedig olyan betegségük van, amelyből nincs esély a felépülésre. De itt is van pozitív történet, talán az eddigi legmeghatóbb élményem volt: októberben egy idős nőbeteg érkezett súlyos akut axonális polineuropátiá­val, aszcendáló jelleggel. Teljesen inkontinens volt. Az ismételt ENG (elektrofiziológiai vizsgálat) alapján nem voltak javulási jelek. Mégis a sokoldalú kezeléssel és a gyógytornász kitartó segítségével három és fél hónap testi és lelki gondozás után újra járni tudott és boldogan tért haza otthonába. A hozzánk kerülő betegek között vannak daganatos betegek, szív- és tüdőbetegek, vesebetegek, alultápláltak, végtagamputálás utáni állapotban lévő betegek, de többnyire olyanok, akiknek négy-öt szervi betegségük is van. Ehhez pedig olykor akár húsz diagnózis társul. Nehéz ezek között úgy lavírozni, hogy megtartsuk az alapkezelést és emellé olyan gyógyszereket tegyünk be, amelyek nem ellenjavallottak és nem jelenik meg valami komplikáció. – Ez szakmailag nagy kihívás… – Nagyon nagy, és igyekszem mindig maximálisan figyelni arra, hogy a betegek a legmegfelelőbb kezelésben részesüljenek. Mindig is maximalista voltam, a családom is háttérbe szorult emiatt, hisz a munkám miatt mindig későn értem haza. Most, hogy hozzájuk közelebb dolgozom, többet tudok a családommal lenni. – Hogyan látja a szentegyházi egészségügyi központ jövőjét? – Bizakodó vagyok. Személyes síkon szeretem a kihívásokat, igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Az intézményt illetően pedig szeretném, hogy bizonyítani tudjuk, a Szentegyházi Egészségügyi Központ széles skálán el tudja látni a betegeket. Valamint ígéretet kaptunk arra, hogy egy új kontrasztanyagos ultrahangkészüléket kap az intézményünk. Ez az újszerű kivizsgálás segítségünkre lenne a parenchymás (működő szövetes) szervek térfoglaló folyamatainak elkülönítésében. Ez a vizsgálati technika új, a kellő tapasztalat megszerzéséért továbbképzéseken fogok részt venni. A jelenlegi hordozható ultrahangkészüléket így felvihetnénk az ágyhoz kötött betegek részére az osztályra, ahol a betegágy mellett erre szükség van. – Kitől kap szakmai segítséget, ha szüksége van rá? – A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház belső fertőzéseket ellenőrző részlegének orvosaitól sok segítséget kapunk, és ez nagy biztonságot nyújt. A szakmai kérdésekben pedig a csíkszeredai osztályos kollégák nyújtanak segítséget, akik utókezelésre hozzánk irányítják a pácienseket. – Hogy érzi most itt magát? Mondta, hogy maximalista és, hogy vannak itt kihívások, ez a két tényező jól kiegészítheti egymást… – Úgy gondolom, jó döntést hoztam. Jó helyen vagyok, otthon vagyok. Mondhatni összeértek itt számomra a dolgok. Istenbe vetett hitem, igazságérzetem, hivatástudatom és -szeretetem fog vezérelni itt is jó úton járni, másokért élni.

R. Kiss Edit