Az Életmód rovat most induló interjúsorozatában bemutatjunk azokat a fiatal orvosokat, akik az elmúlt néhány évben érkeztek térségünkbe. A bemutatkozó beszélgetésekkel az a célunk, hogy a tisztelt olvasók megismerjék őket, szakmájukat, és hogy bizalommal forduljanak hozzájuk. Első beszélgetőtársunk annyira új kollégája a megyei kórház orvosi közösségének, hogy november 1-jén volt az első munkanapja. Dr. Len Ibolya a Csíksomlyón működő tüdőgyógyászati kórházi osztály-labororvosa. – Honnan érkezett hozzánk, és mit tudhatunk Önről? – Gyergyószentmiklóson születtem 1983-ban. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tanultam általános orvosi szakon. 2008-ban vizsgáztam Bukarestben, ekkor már a csíkszeredai TBC-laboratóriumi állásra jelentkeztem. A sikeres vizsga után elkezdtem a rezidensi szakképzésemet Kolozsváron. Amikor én vizsgáztam, akkor még ötéves volt a labororvosi képzés, ez időközben négy évre csökkent. – Hogyan választotta ezt a szakirányt? – Mindig is érdekelt a mikroszkópia, az, hogy láthatjuk a sejteket, nagyon vonzott a diákévek során. Aztán az egyetem elvégzése után egy évig a kolozsvári hematológialaborban dolgoztam, a leukémiás betegek csontvelőből vett keneteit vizsgáltuk, az a munka is nagyon tetszett. Azt hiszem, az a periódus fogott meg a legjobban. – Hogyan került Csíkszeredába? – Amint már említettem, 2008-ban, amikor vizsgáztam erre a posztra, már tudtam, hogy egyszer ide fogok jönni. Éppen ezért az utolsó évemet Kolozsváron csak TBC-laboratóriumban töltöttem, erre a munkára készültem, úgyhogy próbáltam ott mindent megtanulni, amit lehetett. – Az ön munkája a beteg kezelésének mely fázisában játszik fontos szerepet? – Amikor a beteg a beutalóval a kezében megérkezik a rendelőbe, mert köhög és lázas, akkor azonnal röntgenfelvételt készítünk a tüdejéről. Ha gyanús árnyékokat találunk, akkor két egymás utáni napon köpetet kérünk tőle, amelyet aztán én kapok meg itt a laboratóriumban. A köpeteket feldolgozzuk: kenetet veszünk belőle, azt speciális eljárással megfestjük, hogy a mikroszkópon keresztül láthassuk a saválló bacilusokat. A TBC-bacilusok azért savállók, mert a sejtfaluk több zsírsavat tartalmaz. Ha a kenetben megtalálhatók az ilyen bacilusok, akkor azokat a mikroszkópon keresztül mi kicsi piros pálcikák formájában látjuk. Ezután ellenőrizzük, hogy pozitív-e az eredmény, azaz jelen van-e a TBC-bacilus: minden vizsgálati mintát leoltunk szilárd táptalajra. A leoltás után egy hosszasabb folyamat következik, kitenyésztjük a TBC-baktériumot, amely körülbelül 60 napig tart, azután leolvassuk a kultúrákat, és ha pozitív az eredmény, akkor ellenőrző kenetet készítünk. – Tehát gyakorlatilag 60 nap után derül ki biztosan, hogy a páciens beteg-e? – A gyanú csak akkor bizonyosodik be, ha megvan a 60 napos kultúra. De a mintát a 21-ik és a 45-ik napon is megvizsgáljuk. Három hét után már láthatóvá válnak a telepek, a legtöbb esetben már akkor kezdenek szaporodni. Ha ezt látjuk, akkor a beteget máris nyilvántartásba vesszük és el is kezdjük a kezelést. A táptalajon történő tenyésztés a legspecifikusabb módja annak, hogy százszázalékosan bizonyíthassuk, hogy a beteg TBC-ben szenved. – Hogyan zajlik a mintavétel, és végül a betegség megállapítása? – A betegnek két köpetet kell adnia az állapotának bizonyos stádiumában. Ha két egymás utáni köpetben is negatív eredményt kapunk, még mindig adnia kell két újabbat. Ahhoz viszont, hogy ne kelljen megvárnunk a 21, 45, illetve 60 napot az újabb köpetek tenyészeteinek kialakulásával, a bronchoszkópot hívjuk segítségül, a szerkezettel gyakorlatilag kimossuk azt a lebenyt vagy hörgőt, ahol a gyanú szerint kialakult a betegség. A kimosásnak köszönhetően vett minta alapján is megkaphatjuk az eredményeket. Volt olyan eset is, hogy a kimosott folyadékból vett minta alapján állapítottuk meg a TBC fennállását. Márk Boglárka