Nagyon szereti a kardiológiát, és jónak tartja, hogy dinamikus, fiatal csapatban dolgozhat. A szív- és érrendszeri megbetegedések sok embert érintenek, ezen a téren a megelőzés érdekében bőven van még tennivaló – mondta dr. Holló Katalin. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház kardiológus szakorvosával az intézmény fiatal orvosait bemutató sorozat részeként beszélgettünk.

                                                                                                                                          Fotó: László F. Csaba

– Mióta tevékenykedik a csíkszeredai kórházban? – 2016 óta dolgozom a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban, két évet gyermeknevelési szabadságon voltam, tavaly nyáron tértem vissza. Nagyon jól érzem magam itt az osztályon, a kollégákat szinte mind ismerem még Marosvásárhelyről. A marosvásárhelyi Szív-érrendszeri és Transzplantációs Intézetben végeztem a rezidenciátust. Nem kifejezetten Csíkszeredában akartam dolgozni ezt követően, de végül ide jöttünk, a férjem csíki, ő fogorvos, így kerültünk haza. Gyergyóditrói szülétesű vagyok, Csíkszeredában jártam középiskolába, így nem volt számomra idegen a város. Sokáig máshová szerettem volna dolgozni menni, de most már szeretjük itt. – Hogy vezetett az útja az orvoslás fele? – Erre talán senki sem tudja igazán a választ, így alakult. Akartam az orvoslást, de amíg nincs benne az ember, addig nincs erről helyes elképzelése. A kardiológia viszont már kifejezetten tudatos választás volt. Nőként lehet, hogy választhattam volna kényelmesebb szakmát. A kardiológiát nagyon szeretem, de kisgyermekes anyaként nehéz ügyeletezni, nem könnyű ezt összehangolni a családi élettel. – Mit szeret leginkább a kardiológiában? – Ez egy olyan szakterület, ahol sok a pozitív visszajelzés, a sikerélmény. Például ha valaki időben bejön infarktussal és időben megkapja a szükséges ellátást, utána akár teljes életet élhet. Tehát látványos eredményeket tudunk elérni. Ugyanakkor széles a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Minden szakterületen van legalább egy olyan betegség, amely nagyon gyakran előfordul, nálunk ez a vérnyomás, az azzal kapcsolatos problémák és szövődmények, de ezen túl még nagyon széles körű a patológia. Idő kellene több legyen, hogy nagyobb odafigyeléssel tudjunk dolgozni. Hogy tudjuk ráfordítani a szükséges időt a betegre, lehessen kellően végigvinni vele a folyamatot: megvizsgálni, elvégezni a különböző vizsgálatokat, meggyógyítani, lábra állítani, visszaadni egy minőségibb életet számára. Ez lenne az ideális. Nagyon sok beteg van, és úgy érzem, hogy ezért a kelleténél kevesebb idő jut rájuk. – A kollégáival korábban beszéltünk már az egyes szív- és érrendszeri megbetegedésekről, sok tanács elhangzott a megelőzésre vonatkozóan is. Amiről talán kevesebbet beszéltünk, azok a tünetek, az, hogy mikor kell orvoshoz fordulni ezekkel a problémákkal… – Azt tapasztaljuk, hogy sok a kardiológus, de nagyon sok a beteg, és ennek az is az oka, hogy manapság a betegek könnyebben orvoshoz fordulnak, mint régen. Ez jó is, rossz is, hisz nagyon leterhelődik ezáltal az egészségügyi rendszer. Nem azt mondom, hogy nem kell orvoshoz jönni, hiszen kell, de talán nem működik elég jól a rendszer annak a kiszűrésében, hogy kinek kell szakorvoshoz fordulnia és kit tud ellátni a háziorvos. Ennek eredményeként a járóbeteg-rendelésben több tíz embert nézünk meg egy nap, nem jut elég idő egy-egy betegre, és az orvosok is le vannak terhelve. Amivel mindenképpen orvoshoz kell jönni, az a mellkasi fájdalom, ezt komolyan kell venni. Az interneten mindenki elolvashatja, hogy ez milyen: erős mellkasi nyomás, vállba, állba sugárzik stb. Amivel szintén szakemberhez kell fordulni, az a kezeletlen vérnyomás, fulladás, rendszertelen szívdobogás, lábdagadás, ájulás, ha a családban hirtelen, fiatalon elhunyt valaki és nem volt tisztázott az oka. Ami szerintem nagyon fontos lenne térségünkben, a megelőzésre való nagyobb odafigyelés, prevenciós programok kidolgozása, népszerűsítése, az egészséges életmód – akár már az iskolákban való – ismertetése, hogy a felnövő gyermeknek ez legyen a természetes. Az elsődleges prevenció az, amikor még nem alakult ki a betegség és tenni tudunk azért, hogy ne is alakuljon ki, a másodlagos prevenció pedig az, amikor azért teszünk, hogy másodszor ne jelentkezzen a betegség, illetve, hogy a beteg minőségi életet tudjon élni, minél hosszabb ideig. Nem akkor kell a megelőzésre gondolni, amikor infarktussal beesünk az ajtón és stent van beültetve – bár még mindig nem késő. Nem ekkor kell elkezdeni halat enni, odafigyelni a vérnyomásra. Kicsit sportolni kell, visszavenni a tempóból, nem dolgozni annyit, nem stresszelni, lazábban élni, megnézetni a vércukor, vérzsírt. A sport nagyon fontos lenne, úgy jönnek ide ötvenéves betegek, hogy egész életükben nem sportoltak semmit. Nyilván van ennek szociális háttere is, hisz aki 12 órában dolgozik, az nem fog kocogni még esténként, de attól még a cigarettát letehetné, ha dohányzik. Ezt én és a kollégáim is kategorikusan el szoktuk mondani. – A szekunder megelőzés terén mi a fontos? – Az életmódváltás akkor is fontos. Még mindig megéri akkor letenni a cigarettát, kontrollálni a vérnyomást, vércukrot, elkezdeni a mozgást, még mindig nagyobb az esély a minőségi életre, mintha mindezt nem tenné meg a beteg. Most már sok olyan gyógyászati eszközt tudunk használni, beültetni, ami megvédi a betegeket a további következményektől. Ma már a betegek is nyitottabbak ezen eszközök használatára és sokat fejlődtek a kezelési lehetőségek is ezen a téren. A szekunder prevenció továbbá azt is jelenti, hogy szedjük rendszeresen a felírt gyógyszert, menjünk el az ellenőrzésekre. – Dr. Balogh Csaba István, a kardiológiai osztály főorvosa mondta nemrég, hogy 36 év az átlagéletkor a kardiológiai osztályon, fiatal az orvoscsapat. Milyen egy ennyire fiatal csapatban dolgozni, mi az előnye ennek? – Nem vagyunk elfáradva és csapatban gondolkodunk, tudunk egymással beszélgetni, nyitottak vagyunk egymás véleményére. Ha egyikünk tud egy beavatkozást, amit a másik esetleg még nem, akkor hozzá irányítjuk a beteget, és ez nagyon jó dolog.

R. Kiss Edit