Még néhány nap, és megnyitja kapuit a Kékmadár Tanoda Csík­szeredában, ahol tanulási képességeket fejlesztő foglalkozássorozat indul nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak, illetve tanulástechnika-tanfolyam V–VIII. osztályos diákok számára. Az eredményes tanulásnak ugyanis feltételei, eszközei vannak, és ugyanúgy gyakorlást igényel, mint bármely más munka vagy tevékenység. Ebben segíti a gyerekeket a most induló foglalkozássorozat, amely tanulás-módszertani tanácsadással, téri-vizuális képességeket fejlesztő tevékenységekkel, különböző gyakorlatokkal, fejtörőkkel, tárgyi eszközökön gyakorolható játékokon át segíti a logikus gondolkodást, segít megtanulni tanulni. És a játék is része lesz a foglalkozásoknak – ahogy ígérik, nem csupán mint kiegészítő elem, hanem mint tanulási forma és eszköz. Minderről a tanoda megálmodóját és működtetőjét, Albert Homonnai Emőkét kérdeztük.

Fotó: László F. Csaba

– Meséljen a kezdetekről; miért foglalkoztatja a tanulás problémája? – Amikor a legnagyobbik gyermekünk iskolába indult, elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy minél több pozitív élményhez juttassam a tanulással kapcsolatban. Egyszerűen szerettem volna könnyebbé és vidámabbá tenni számára az iskolás­éveket, persze úgy, hogy közben fejlődik, gyarapítja a tudását. Ezért kezdtem el a tanulást befolyásoló tényezőkre és a tanulási módszerekre vonatkozó szakirodalmat mélyebben tanulmányozni. A tanultakat fokozatosan gyakorlatba ültettük, kísérleteztünk, és a dolog működött. – Mit gondol, mitől működött? – A gyermekek hálásak, ha olyan eszközöket adunk a kezükbe – módszereket, technikákat –, amelyek segítik a tanulnivaló jobb megértését és megjegyzését. Ezzel nagyobb biztonságra és bátorságra tesznek szert. A tanulási motiváció fenntartása érdekében sokat számít a dicséret is. Ha azt sugalljuk a gyermek irányába, hogy bízunk a képességeiben, akkor valóban jobban fog teljesíteni. A dicséret azonban hosszú távon nem elegendő, ismernie kell azokat a tanulási módszereket, amelyek megkönnyítik a dolgát és sikerélményekhez juttatják. – Miért nem lehet mindezt az iskolában megtanulni? – Az egész életen át tartó tanulás európai referenciakerete nyolc kulcsfontosságúnak nyilvánított kompetenciát nevez meg. E kulcskompetencia-területek egyike a tanulás tanulása. Itt az időbeosztásra, problémamegoldásra, az új tudás elsajátításának, értékelésének és beépítésének módszereire gondoltak, illetve az új ismeretek és készségek különböző helyzetekben történő alkalmazásának a képességére. Ennek ellenére mégsem vezették be – legalábbis egyelőre – a tanulásmódszertan tantárgyat az iskolai programba. Ez a dolog még várat magára. – Hány éves kortól kellene a tanulási módszereket tanítani? – Egyes módszerekkel már kisiskolás korban érdemes megismertetni a gyermekeket, és hangsúlyt kell fektetni az olyan alapvető képességek fejlesztésére, mint a szövegértés és a gondolkodás.A komplex stratégiák alkalmazásának tanítása felső tagozatos kortól ajánlott. A tanulói tudatosság fokozatosan fejlődik arra a szintre, hogy a gyermekek meg tudják tervezni a munkájukat. Kisebb korban több segítségre szorulnak, de a nagyobbaknak sem lehet teljesen elengedni a kezét. – Jó az, ha a szülő segít a gyermeknek? Nem történhet meg, hogy emiatt mindenben ránk fog támaszkodni, és nem tud önállóvá válni? – A cél valóban az önállóság és az önirányított tanulás. A teljes önállóság viszont nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan. Én úgy gondolom, hogy a gyermekeket hosszú ideig támogatni kell a tanulás során. Ez a támogatás persze nem azt jelenti, hogy megoldjuk helyette a házi feladatot, kijegyzeteljük neki a házi olvasmányt és naponta kikérdezzük az összes leckét. A tanulástámogatásnak viszont nagyon sok hatékony formája is van: irányító kérdésekkel vezetjük rá a megoldásra, megbeszéljük a gyermekkel, hogy miről tanult, a tanultakat saját élményekkel és olvasmányokkal egészítjük ki, segítünk neki jobban beosztani az idejét, segítünk rendet tartani, egy jó időbeosztást kialakítani, a tanulandó anyag lényegét kiemelni, de akár olyan technikákkal is megismertethetjük, amelyek abban segítik, hogy könnyebben jegyezzen meg egyes ismereteket. – Van a szülőnek ehhez elég tudása? A szülők hogyan készülhetnek fel erre a feladatra? – Lehet, hogy nem mindenki van erre felkészülve, de ezt sosem késő pótolni. A legtöbb tanulásmódszertannal és tanulási technikákkal foglalkozó könyv szakemberek számára íródott, vagy középiskolás és felnőtt tanulók számára. Én ezekből tanultam és tanulok továbbra is. Éppen ezért gondoltam arra, hogy egy vékonyka szeletét a rengeteg tudnivalónak összefoglalom egy kis könyvben, amely a szülőket segítené a tájékozódásban, elméleti és gyakorlati tudnivalókkal is szolgálva. – Nemsokára megjelenik a kötete is Mi fán terem a jó tanuló? címmel. Ez az anyag a pedagógusok számára is hasznos lehet? – Szülőknek címeztem, de úgy gondolom, a tanítók, tanárok is kaphatnak új szempontokat és ötleteket, amelyeket a munkájukban fel tudnak használni, úgy is, hogy beépítik az órai tevékenységbe, és úgy is, hogy a szülőknek továbbtanítják ezeket. Ez pedig azért lenne jó, mert így valamelyest csökkenthetnék a gyermekek terhelését, illetve a terhelés minősége más lenne. – Mit gondol, mennyire túlterheltek a mai gyermekek? – Úgy gondolom, hogy a tananyag – különösen 5. osztálytól felfelé – szükségtelenül zsúfolt, és a feldolgozása megfeszített munkát igényel mind a tanár, mind a diák részéről. Az a gyermek tud megbirkózni vele, aki nagyon rendszeresen dolgozik, bízik magában, ismeri az alapvető tanulási módszereket, és megfelelő támogatást kap a családja, illetve a tanárai részéről. – Az előbb említette a terhelés minőségének problémáját. Mire gondolt pontosan? – Fontos megérteni, hogy nemcsak a terhelés mennyiségével, hanem a minőségével is probléma van. Mi, felnőttek is több munkát tudunk elvégezni, ha a tennivalóink lekötnek, érdekelnek minket, szeretjük, amit csinálunk. A gyermekek jobban tolerálnák a terhelést, ha több nekik való feladatot kapnának. Ha a tankönyvek nyelvezete, stílusa és témái kicsit közelebb állnának a gyermeki világhoz és a gyermeki gondolkodáshoz, akkor sokkal kevésbé éreznék a gyermekek kimerítőnek a tanulást. Egyelőre még ott tartunk, hogy a gyermekeknek a tankönyvi szöveget legtöbbször „le kell fordítani”. – Vannak olyan érzelmi tényezők, amelyek hátráltathatják a gyermekeket a tanulásban? – Az unalmat és a szorongást említeném meg, amelyek a kívánatosnál előkelőbb helyet foglalnak el a tanulással kapcsolatos élmények rangsorában. Az unalom egyik oka az, hogy kevés „mozgástér” jut a gyermekeknek, nincs elég beleszólásuk a tanulással kapcsolatos döntésekbe, pedig ez egy nagyon meghatározó motivációs tényező. Előre meghatározott anyagot, meghatározott sorrendben és módszerekkel kell megtanulni. Ezzel megint visszajutottunk az önállóság problémájához. Sokszor az a paradox helyzet áll fenn, hogy úgy várunk el önállóságot, kitartást, és igyekezetet a gyermektől, hogy közben a saját tanulásával kapcsolatos döntéseiben jelentős mértékben korlátozzuk. A tanulás ilyenkor kívülről irányított.Nem beszélhetünk önállóságról és önirányított tanulásról, ha a gyermek szinte semmiről nem dönthet a saját tanulásával kapcsolatban. A tanügyi rendszer nagy eséllyel predesztinál erre a szituációra. Meg kell említenem azonban, hogy én sok jó példáját is láttam annak, ahogyan a tehetséges tanítók és tanárok korrigálják a rendszerhibákat. A szülőknek ezt értékelniük kell. – Mi a helyzet a szorongással? – A gyermekeknek sokszor igen nehéz megfelelni az iskola által támasztott elvárásoknak, de az is előfordul, hogy ez belülről jön, saját maguk állítanak fel igen magas mércét maguk számára, és emiatt szorongnak. Három lehetőséget látok ennek mérsékelésére: olyan technikákat tanítunk, amelyek segítenek az elvárásoknak megfelelni; abban segítjük a gyermeket, hogy függetleníteni tudja magát a külső elvárásoktól, mindig saját korábbi tudásszintjéhez mérve a fejlődését; olyan relaxációs módszereket tanítunk, amelyek oldják a szorongást. – Mondana néhány konkrét példát, hogy milyen tevékenységek zajlanak a Kékmadár Tanodában? – A képességfejlesztő foglalkozások az érzékelési-észlelési, figyelmi, finommozgást és téri-vizuális képességeket fejlesztő tevékenységekre épülnek. De lesznek olyan feladatok, fejtörők, találós kérdések és tárgyi eszközökön gyakorolható játékok, amelyek a logikus gondolkodás fejlesztésére szolgálnak. Az emlékezeti technikák közül is igyekszünk belopni azokat, amelyeket a kisebb gyermekek is alkalmazni tudnak. A tanulástechnika tanfolyamon aktív-kreatív tanulási technikákat tanítunk, amelyek a gyermekeket arra késztetik, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek, kilépjenek a passzivitásból. Van módszer arra, hogy miként lehet könnyebben verset tanulni, évszámokat vagy idegen nyelvű szavakat megjegyezni, földrajzi helyneveket megtanulni, és észben tartani, hogy mi hol található a térképen. Arról is tanulunk, hogy miként lehet terjedelmesebb szövegek alapján különbözőfajta vázlatokat készíteni, ami könnyebbé teszi az összefüggések megértését, megjegyzését és előhívását is. A játék folyamatosan része lesz mindkét foglalkozásnak, nem csupán mint kiegészítő elem, hanem mint tanulási forma és eszköz. – Február 22-ig lehet jelentkezni a csoportokba. Milyen rendszerességgel zajlanak majd a foglalkozások, és hol jelentkezhetnek az érdeklődő szülők-diákok? – A meghirdetett programok 15 héten keresztül tartanak, és heti egy-egy 50 perces foglalkozásból épülnek fel. Jelentkezni a Kékmadár Tanoda Csíkszereda, Eminescu utca 1. szám alatt található tantermében lehet személyesen vagy a 0748–217364-es telefonszámon.

Benedek Enikő