fotó: László F. Csaba

Bár csak az utóbbi években került a figyelem központjába, a romániai medveállomány valójában már a kommunizmus ideje óta egy részben mesterségesen megnövelt populáció. A kormány még mindig nem veszi komolyan a lakott területek közelében is egyre gyakoribb medvejelenlétből fakadó problémákat, viszont a helyi közösségeknek és intézményeknek is felelősséget kell vállalniuk a problémamegoldásban. Többek között erről beszélgettünk Demeter László biológussal, Hargita Megye Tanácsa Tájgazdálkodási Munkacsoportjának vezetőjével. – Mióta beszélhetünk túlszaporodott medveállományról? – A kommunizmus idején a medve karizmatikus vadként kiemelt fontosságúvá vált, a kommunista elit főként a vadászat miatt nagyon megszigorította a medve védelmét. Tulajdonképpen ekkortól számítható a romániai medveállomány növekedése. Nagyon módszeres vadgazdálkodást és erdőgazdálkodást alkalmaztak, Székelyföldön megfelelő szakszemélyzet működött, jól karbantartott vadgazdálkodási, erdészeti infrastruktúrával, ez pedig nagyon kedvezett a medvének. A Keleti-Kárpátok természeti adottságai is nagyon kedvezőek számára: nem túl magasak hegyek, tűlevelű és lombhullató erdők is találhatók közel egymáshoz. Ez a mostani medveállomány tehát már a kommunizmus óta mesterséges állapotot tükröz. Ha nem lett volna a módszeres etetés, a természet valószínűleg sokkal kisebb állományt tudna eltartani. Ugyanakkor látnunk kell, hogy nem lehet egyértelműen szétválasztani a természetes folyamatot és az ember által befolyásoltat. Ez idealisztikus, nem reális megközelítés. Európában évezredek óta olyan erős az ember jelenléte, hogy nem lehet ettől elvonatkoztatni, nem lehet teljesen elkülöníteni a „természetest” az ember által befolyásolt területektől, ez igaz a medve elterjedésének szempontjából is. Az is csak mítosz, hogy a medve természetes élőhelye az erdő, ahogy kijön az erdőből, az már aberráns viselkedés, hiszen a tájaink erőteljesen mozaikosak, a tűlevelű és a lombhullató erdő között nem tesz kerülőt a medve, ha közbeesnek mezőgazdasági területek, ugyanakkor a mezőgazdasági kultúrák, fás legelők időszakosan kiváló táplálékforrást is jelentenek. Egy a „szokásosnál” nagyobb medveállomány viszont ökológiai és gazdasági szempontból is jelentős erőforrás, az hogy ebből haszon van-e vagy kár, az gazdálkodás kérdése. – Mikor vált kezelhetetlenné a medveprobléma? – Sok esetben igaz, hogy ha a természeti erőforrásokat nem kezeljük megfelelően, akkor ellenőrizhetetlenné válnak és gazdaságilag is csökkenhet az értékük. Ez nem jelenti azt, hogy a természetet irányítani kell, hanem inkább észszerűen, odafigyeléssel, fenntarthatóan használni. Így van ez az erdővel és a medvével is. Esetünkben az a probléma, hogy a medvekérdés sohasem volt körültekintő módon kezelve. A kommunizmus autoriter rendszerében az embereknek szó nélkül le kellett nyelniük a medve védelmét és a vadkárokat is. A jelenség talán akkor szabadult el véglegesen, amikor a turizmus találkozott a medvével. Ez nemcsak romániai jelenség: átment ezen például az Amerikai Egyesült Államok is. A medve intellingens, alkalmazkodó állat és könnyen rászokik az új táplálékforrásokra, amelyek elsősorban a városi ember közelében válnak hozzáférhetővé. Nagyon komoly hozzáállással, szigorú hulladékmenedzsmenttel nekik sikerült megoldaniuk, és ott azóta sem szabad úgy tárolni a hulladékot, hogy a medve hozzáférjen. Sem közterületen, sem magánterületen. Része volt a sikerüknek a lakosság hatékony tájékoztatása, a szabályok betartatása, a probléma komolyan vétele. – Kijelenthető mindezek tükrében, hogy a kilövési kvóták visszavonása a fő felelős a medvék túlszaporodásáért Romániában? – Egyértelműen nem, de két szempontból mindenképpen negatív hatása volt: egyrészt az újabb medvegenerációknak a vadászat kizárásával valószínűleg csökken a félelmük az emberrel szemben, ugyanakkor a vadászat vitathatatlanul egyfajta állományszabályozást is jelentett. Nem mérhető pontosan, hogy milyen arányban, de nagyon valószínű, hogy a vadászat kiiktatása is hozzájárul a populáció növekedéséhez és a települések közelében egyre fokozódó jelenlétükhöz. A kilövési kvóták megszüntetésének ugyanakkor súlyos gazdasági következményei voltak a székelyföldi vadásztársaságokra nézve is, a szakértők többsége rossz döntésnek tartja. Azt is kell tudni ugyanakkor, hogy a vadászat önmagában nem tudja megoldani a károk problémáját. Szét kell választani a vadászatot, vadgazdálkodást a professzionális konfliktusmenedzsmenttől. Mind a kettő átlátható módon, tudományos alapokon, ugyanakkor társadalmi-természeti érzékenységgel kell működjön. – Hargita megye „élharcosa” a vadkárok, ezen belül pedig a medvetámadások visszaszorításának. Bukarest ingerküszöbét viszont nem igazán érjük el. Más lenne a fővárosi hozzáállás, ha román megye lenne a leghangosabb? – Nem feltétlenül gondolom így. Brassó és Argeș megyében is nagy problémák vannak, az viszont mindenképpen igaz, hogy Bukarest túl távol esik a medvés területektől ahhoz, hogy az ottani emberek igazán átérezzék a helyzetet. Másrészt létezik egy kommunikációs probléma is, nem vagyunk még annyira hozzászokva a strukturált problémamegoldáshoz. A medveprobléma ökológiai, természetvédelmi gond is, és hatékonyan kommunikálni csak úgy lehet, ha igénybe vesszük a tudomány nyelvét is. Ha pedig a károk és a medveprobléma nincs alaposan dokumentálva, akkor távolról tényleg nehéz döntéseket hozni. De nem akarom mentegetni Bukarestet, mert úgy hiszem, ezen már rég túlhaladtunk, és egy felelős kormány eddig felismerte volna a problémát. Sajnos azonban hiányzik a proaktív megközelítés, a jelenség kutatása, a megoldások feltárása, folyamatos alkalmazása, mérése, kiértékelése, nem utolsósorban megfelelő finanszírozása. Még mindig ott tartunk, hogy várjuk, hogy kár történjen, és akkor lépünk valamit. Hargita megyében és máshol is vannak helyi kezdeményezések, amelyektől remélhető részleges elmozdulás. – A társadalom aktívabb szerepvállalását serkenti a napokban indult tudatosítási kampány is. Mit várnak ettől? – Fontos, hogy a lakosság megfelelően legyen tájékoztatva, és vegyen részt a károk felmutatásában, a probléma szemléltetésében. Fontos, hogy az emberek tudják, hogyan kell viselkedniük a medvével szemben. Az is fontos, hogy nemcsak a károkról beszélünk, hanem a települések közelében megfigyelhető medvejelenlétről is. Nyilván nem várható el a lakosságtól, hogy majd egyedül elvégzi ezt a munkát, a településekre bejáró medvék dokumentálását, de mindenképpen jó, ha van egy keret, amelynek segítségével pontosabb részleteket lehet közölni a hatóságokkal. A károk jelentős része megelőzhető lenne egy proaktív módon, szakértők bevonásával végzett és finanszírozott kármenedzsment-programmal, amelynek fontos része a tájékoztatás is. – A lakosság erőteljesebb bevonását részben a törvényi tehetetlenség indokolta. Lát-e hajlandóságot a törvényhozás részéről, hogy hatékony segítséget nyújtson a megelőzésben, a kártérítésben, akár a kilövésben? – Kormányszinten sajnos nem látok koherens lépéssorozatot. Azt látjuk, hogy van egy akcióterv, ami eléggé jó, átfogó, a medvemenedzsment minden aspektusára kiterjed. De még nem sikerült forrást rendelni hozzá. Szintén sokat tehetne a mezőgazdasági minisztérium, amelynek a vidékfejlesztési terve ugyancsak hasznos anyagi forrásnak bizonyulhatna és az Európai Unió lehetőséget is adna rá, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) alapjaiból fordítsanak nemcsak a károk megtérítésére, hanem elsősorban megelőzésükre. Nagyon hasznos lenne, ha professzionális villanypásztorok telepítésének támogatására finanszírozást nyújtana a kormány. – Amíg erre várunk, hogyan érdemes nekifogni medvék ellen is hatékony villanypásztor-rendszer kiépítésének? – Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a medve nem háziállat, és tulajdonságai miatt speciális berendezésekre van szükség az ellene való védelemhez: drágább technológia, drágább felszerelés és üzemeltetés szükséges. És ha nem ezeket az eszközöket használjuk, akkor nem fog működni. Előrelépés az lehet, ha kiképeznénk erre szakembereket – például a falugazdász-hálózat tagjai közül –, mert magam is csak egyetlen szakértőről tudok vidékünkön, aki megfelelő tudással rendelkezik medvék ellen is hatékony védelmi rendszerek tervezésére, építésére. – Mit tart a legfontosabb olyan feladatnak, amit egyszerű polgárokként mi magunk is elvégezhetünk a megelőzés érdekében? – Javulhatunk a tudatosabb hulladékgazdálkodás terén. Brassó megyében – akár kifejezetten Brassóban – medvebiztos kukák kihelyezésével és megfelelő karbantartásával, valamint a lakosság tájékoztatásával sikerült elég látványosan kiszorítani a medvéket a településekről. Nehéz feladat, főként ott, ahol esetleg haszonszerzés reményében éveken át etették a medvéket – mert ezek a medvék végérvényesen rászoknak az ember közelségéhez –, de el kell kezdenünk odafigyelni arra, hogy ne hagyjunk a vadak számára élelmet az udvarokon, utcákon. Nem szabadna hagyni, hogy felelőtlen embertársaink településeken vagy azok közvetlen közelében etessenek medvéket. Nélkülözhetetlen viszont, hogy legyenek helyi szakértők, akik medve konfliktusmenedzsmentre vannak kiképezve, és a lakosság ezekkel a személyekkel kellene majd együttműködjön.

Kovács Hont Imre