2015. december 5-én kilencedik alkalommal emlékeztek meg az 1805-ös austerlitzi ütközetben (ma Slavkov u Brna – Csehország) elesett székely határőrökről és bihari huszárokról, az ütközet 210 éves évfordulóján Telnicében (Brünn – Brno). A csatában az osztrák–orosz haderő Bonaparte Napóleon francia császár hadaival szemben szenvedett vereséget, az ütközet során több száz székely határőr esett el az osztrák csapatok soraiban. Emléküket Telnice faluban emlékmű és tömegsír őrzi. 2015. december 3-án 20 székelyföldi és Bihar megyei hagyományőrző utazott ki a rendezvénysorozatra több településről. Első nap Komárom városában szálltunk meg, amit követett a komáromi vár és a történelmi városrészek megtekintése december 4-én délelőtt. A város történetét Ölveczky Gábor helyi grafikus mutatta be. A történelmi Komárom magyarországi részének polgármestere, Molnár Attila és Turi Bálint alpolgármester a városházán fogadta a székely küldöttséget. Ezt követte a Komárom szlovákiai önkormányzatánál tett látogatás, ahol Stubendek László polgármester és Keszegh Béla alpolgármester fogadott. Mindkét esetben köszöntőbeszédek hangzottak el, és jelképes ajándékban is részesültünk. Délután tovább utaztunk, és megtekintettük Trencsén várát, Csák Máté híres fészkét. Este megérkeztünk Brünnbe, ahol a belvárosi karácsonyi vásár zajlott éppen. December 5-én, szombaton, először a Pratzen- (Prace)-hegyre mentünk, ahol a Béke emlékműve található, mely több nemzet hősi halottainak állít emléket. A csatatér központi részén elhelyezkedő magaslat a francia és orosz gárda összecsapásának helyszíne volt, amely a franciák győzelmével végződött. Az impozáns emlékmű alatt több ezer orosz és francia katona van eltemetve. A magaslaton múzeum is található, mely digitális eszközökkel igyekszik bemutatni a csata eseményeit. Ezután Tvarozna faluba érkeztünk, ahol már gyülekeztek a hagyományőrző csapatok, Európa több országából. A falu központjában eligazítás zajlott és korabeli sátrak lepték el a parkokat. Az orosz hagyományőrzők között baskírok is voltak, akikkel közös fotót készítettek székely és bihari huszárok. A falu mellett található Santon-magaslat alatti mezőn, melyen szintén véres összecsapás zajlott a csata idején, került sor a hadijátékra (reenactment), amelyet Jiri Kovarik cseh történész moderált. A hagyományőrző csapatok korhű egyenruhákban és felszereléssel érkeztek a csatamezőre, a hivatalos források szerint közel 2000-en. A székelyeket 50 budapesti hagyományőrző képviselte. Az osztrák–orosz és francia csapatok soraiban: franciák, oroszok (kozákok), csehek, szlovákok, magyarok, osztrákok, lengyelek és németek voltak. Nagyszámú cseh hagyományőrző korabeli osztrák vagy francia egyenruhát viselt. A hadijátékot több tízezer ember nézte végig, akik Európa számos országából érkeztek. Budapestről érkezett szintén egy autóbusznyi egyetemi hallgató, Csikány Tamás történész vezetésével, aki a korszak kutatója. A korabeli díszes, barokkos egyenruhák, a dörgő ágyúk, az elöltöltős kovás puskák sortüzei (pirotechnikai eszközökkel) és a lovasrohamok a történelem olyan élményét nyújtották a közönség számára, amit másképpen aligha élhetünk át. A hadmozdulatokat fegyelmezetten végrehajtó hagyományőrzők sorai a korabeli vonalharcászat működésébe nyújtottak betekintést. A hadijáték után a székely küldöttség és a magyar vendégek Telnicébe utaztak, ahol a megemlékezés zajlott a székely emlékműnél és a kopjafánál. A megemlékező beszédek sorát Frantisek Kroutil, Telnice polgármestere nyitotta meg. Székelyföld részéről Kádár László háromszéki huszár hagyományőrző tartott emlékező beszédet. A rendezvényt a Brünni Magyar Polgári Egyesület szervezte. Este vacsora és mulatság volt a telnicei művelődési házban, ahol Csikány Tamás történész tartott előadást a székely határőrezredek austerlitzi szerepvállalásáról. Elmondása szerint az újabb forrásokból több mint 600 székely elesettről beszélhetünk az ütközet során, akik a Mária Terézia által 1763-ban alapított háromszéki 2. (15.) székely határőr-gyalogezred soraiban szolgáltak legtöbben. A csíkszéki 1. (14.) székely határőr-gyalogezredből és a Székelyföld egész területéről kiegészítését nyerő, 1. (11.) székely határőr-huszárezredből kevesebben haltak hősi halált a francia csapatok sortüzeiben. A közel 3200 fős székely határőrcsapatok mellett a csatában részt vett a kiegészítését Bihar térségéből nyerő Hessen-Homburg huszárezred egy része is (a későbbi Sándor huszárok), közülük szintén kevesebben estek el. Az ütközetben összesen 90 000 osztrák–orosz és 68 000 francia katona harcolt, előbbiek 27 000, utóbbi 9000 főt veszítettek. Napóleon életének legnagyobb győzelmét aratta. Az előadást követően a résztvevők kivonultak a falu melletti dombon lévő tömegsírhoz, mely felett egy mészkőoszlop áll, alatta franciák, székelyek, kozákok és horvátok vannak eltemetve. Hiszen az e falu mellett harcoló ezredek 1805. december másodikának reggelén e népek fiaiból kerültek ki. A székely határőrezredek a falu elfoglalására kora reggel kaptak parancsot, és közel kétórai küzdelemben verték ki a francia csapatokat a faluból, kozákok és horvát határőrök segítségével, az osztrák–orosz arcvonal balszárnyának szélén helyezkedve el. A székely és Hessen-Homburg huszárok a szárnyakon fedezték a támadást. Azonban, mivel a csata az osztrák–orosz csapatok vereségével végződött, ki kellett üríteni a falut és visszavonulni déli irányban, ami szintén nagy veszteséggel járt. A téli időjárás következtében sok sebesült megfagyott vagy sebesülésébe (ólommérgezés) halt bele. A megemlékezés népdalénekléssel, gyertyagyújtással és koszorúzással végződött. A rendezvénysorozat nemcsak a látvány miatt élmény, hanem a miatt is, hogy Európa népei képesek fátylat borítani egymás közötti történelmi konfliktusaikra és közösen emlékezni az elesettekre. A hagyományőrzők Európa-szinten közösségként tekintenek egymásra és kölcsönösen eljárnak egymás rendezvényeire. Az európai katonai hagyományőrzés távol áll bármiféle militarista gondolkodástól, többnyire kultúraként, hagyományápolásként foghatjuk fel, hiszen egy korszak gondolkodását, életformáját mutatja be, korabeli viseletek és egyéb eszközök megjelenítésével, amihez nagyfokú történelmi ismeret szükséges. A hadijátékok vidám hangulatú események, melyeket bálok és a tábori élet bemutatása követ, egyben figyelmeztetve arra, hogy a háború mennyire pusztító volt mindig a történelemben. E találkozókon vásárokra is sor szokott kerülni, amit egyfajta fesztiválként is felfoghatunk. A háború realitásainak felvillantása pacifizmusra neveli a társadalmat, hiszen a civilizált ember, társadalmi konfliktusok esetén, könnyebben lehet képes önkontrollt gyakorolni, ha idejében felismeri a háborús konfliktus veszélyét. Európa egységesülése számára az efféle események sorsdöntőek lehetnek, hiszen egy közös, európai kollektív emlékezet alakulhat ki, ahol az etnikai narratívák fölött egy közös gondolat jelenik meg: az európai népek sorsközössége és közös áldozata a történelemben. Austerlitz csataterén ma nincsenek sem vesztesek, sem győztesek! Nagy József, Gyergyóalfalu