borús égbolt
Bérezési rendszer „elhomályosulva”
A közbeszéd már-már mindennapos témájává vált a közszférai bérezés, annak távlatai főleg annak okán, hogy „elbizonytalanodott” egy, a parlament által nemrégiben elfogadott törvény további sorsa. Lehet, hogy nagyon sokan tudják, miről is van szó, de mégis emlékeztetnénk: az egyes közszférai szektorok bérkiigazítására vonatkozó 2016/20-as sürgősségi kormányrendelet parlament általi „szentesítése” során a jogszabály hatósugarát kiterjesztették, abba belekerült jó néhány kiegészítő indítvány (például a tanügyi személyzet alapbérének átlagosan 15%-kal való növelése, az egészségügyi személyzet, valamint az egészségbiztosítási pénztár alkalmazottai béreinek megemelése 2016. december 1-től stb.). Nos, a parlament által elfogadott törvénynek a sorsa bizonytalanná vált, lévén, hogy a liberális párt honatyái azt megtámadták az Alkotmánybíróságnál. Az érintettek soraiban elégedetlenséget váltott ki a dolgok ilyenszerű alakulása, s nem túlzás megkockáztatni azt, hogy a parlamenti választások kimenetele szempontjából a szociáldemokraták malmára fogja hajtani a vizet a törvény hatályba léptetésének az elnapolódása. Igen, mert köztudott, hogy a hatósugár kiterjesztését eredményező indítványok túlnyomó többségét e párt honatyái fogalmazták meg. Kétségtelen, hogy a költségvetési kiadások majdani alakulása szempontjából bekövetkezhet egy nemkívánatos hatása ennek a törvénynek, nevezetesen az, hogy a GDP-arányos költségvetési hiány a jövő esztendőben esetleg meghaladja az Európai Bizottság által „megengedhető” 3%-ot. Erre utal többek között a Költségvetési Tanácsnak ama hivatalos véleménye, amelyet november 11-én hoztak nyilvánosságra, s amely szerint 2017-ben akár 3,2%-os lehet a szóban forgó hiány, olyan körülmények között, amikor is nem számoltak a 2016/20-as sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény, valamint a díjszabások és az illetékek csökkentésére vonatkozó törvény kihatásaival. Ugyanakkor a Költségvetési Tanács nemigen lát lehetőséget a gyarapodó személyzeti kiadások ellentételezésére a költségvetés bevételi oldalán. Egyébként a pénzügyminisztérium, a kormány is forráshiányok okán ellenez minden olyan jogszabályt, amely újabb bér jellegű költségeket „gerjesztenének”. Tehát egyelőre ebben a homályos helyzetben leledzik az Alkotmánybírósághoz eljuttatott törvény, s következésképpen egyes béremelések „jövőképe”. De ettől függetlenül ebben az időszakban hangsúlyozottan tevődik a közszférai egységes bérezési törvénytervezetének a véglegesítése. Ezt még annak idején megígérte, vállalta a Cioloș-kormány, de a jogszabály-kidolgozás tekintetében eddigelé jobbára a magyarázkodás, a mentegetőzés, a bukdácsolás és az ígérgetések tanúi lehettünk csak. A múlt hónapban még azt ígérte az egyik legilletékesebb, Dragoș Pîslaru munkaügyi miniszter, hogy e hónap végére véglegesítik a szóban forgó törvénytervezetet, de a kormány nem vállalkozik arra, hogy arra vonatkozóan sürgősségi kormányrendeletet hozzon, hanem a majdani parlamentnek kell megvitatnia és elfogadnia. Ez mind szép és jó, csak egy baj van: 2017 januárjától ez a törvény semmiképp sem válhat hatályossá, s legjobb esetben is csak esetleg 2017 második félévétől. Közben belekerült egyre nyilvánvalóbban a választási kampány „látókörébe” ez a törvény: a liberális párt csúcsvezetése november 14-én megküldte a munkaügyi miniszternek az egységes bérezési törvényre vonatkozó „elveit”, arra szólítva fel a tárcavezetőt, hogy azokat tartsa szem előtt, s legfeljebb három héten belül közölje a szóban forgó törvény tervezetét.
Amúgy a liberálisok által megfogalmazott elvek között szerepel az is, hogy a minimálbér és a bérmaximum közti arány 1 a 13-hoz legyen, a társadalombiztosítási hozzájárulások együttes aránya csökkenjen 32%-ra (16% munkáltató, 16% munkavállaló) a jelenlegi 39,5%-ról stb. A párt által kiadott közleményben az is olvasható, hogy az általuk „betervezett” 30-40%-os átlagos béremelkedés az elkövetkező négy esztendő során 2020-ra felvinné 4238 lejre az országos átlagbért. Ezzel a számszerűsített célkitűzéssel lenne egy gondunk: a mindenkori kormány, valamint parlament bérszinteket állapíthat meg a közszférai szektorokban, és esetleg befolyásolhatja az állami, a köztulajdonban lévő cégeknél alkalmazott bérszinteket, de semmiképp sem dönthet a magánszférai bérezésekről. A liberálisoknak a bérezésre vonatkozó elképzeléseit keményen bírálja a szociáldemokrata párt, amely a mostani törvény-„elutasítások” kapcsán azt hangoztatta, hogy az államelnök és a nemzeti liberális párt egyes képviselői, valamint a kormányfő és a kormány szembeszegülnek minden olyan intézkedéssel, amelyek „jobbá tennék a román állampolgárok életét”. Amúgy a szociáldemokrata párt programjában többek között az szerepel, hogy az elkövetkező négy esztendő során a költségvetési szektor alkalmazottainak a bérei növekedni fognak, átlagosan 56%-kal. Továbbá utalás van arra is, hogy a jövő esztendőben a garantált minimál bruttó bér kvantumát 1400 lejre emelnék, majd 2020-ban az elérné az 1750 lejt. Apropó országos minimálbér: a munkaügyi miniszter annak vonatkozásában is azt hangoztatta, hogy november végére véglegesítenek egy törvénytervezetet. Azt majd a parlamentnek kell megvitatnia és elfogadnia, tehát ezek szerint csak 2017-ben lenne esedékes egy jogszabály.
A minap viszont nyilvánosságra került egy olyan félhivatalos értesülés, miszerint mégiscsak kormányhatározat révén szabnák meg a jövő esztendei minimálbér szintjét, s arról egyeztettek is a szakszervezetekkel. Ez utóbbiak álláspontja szerint annak kvantuma 1450 lej kellene, hogy legyen a kormány viszont nem hajlandóbb „feljebb menni”, mint 1350 lej. (Már csak 50 lej hiányzik ahhoz, hogy teljesüljön a szociáldemokrata párt ígérete…) Úgy tudni, hogy az egyeztetések még folytatódni fognak, tehát egyelőre a minimálbér majdani sorsa is homályosnak tűnik.
Hecser Zoltán
