Bizonyos termékek pánikszerű felvásárlását már a Covid-járvány elején is megtapasztalhattuk, de a múlt heti őrület az üzemanyag beszerzése körül széles körben döbbentette meg, késztette vitára az embereket. Közben ismét fogy a liszt, az olaj és a pénz a bankautomatákból, mert sokan tartalékolni szeretnének. Mi játszódik le ilyenkor az elménkben? Többek között ezt is megkérdeztük dr. Dósa Zoltán pszichológustól, a BBTE docensétől.

– Nevezhetjük-e tömegpszichózisnak azt, ami az üzemanyaggal történt, illetve az egyéb, rohamszerű felvásárlásokat, amelyeknek tanúi lehettünk, lehetünk mostanában? – Igen, egyértelműen megmutatkozott, hogy az ember – társas lény lévén – nem tudja függetleníteni magát a csoport nyomásától, magyarán, vannak helyzetek, amikor nem saját akaratunk érvényesül, hanem a tömegé, ami már nemcsak egyedek összessége, hanem sajátos szabályokat követő sokaság. – Mi zajlik ilyenkor az emberek fejében? Melyek a mozgatórugói a jelenségnek? – Egyrészt nem nehéz felfogni senkinek sem, hogy a biztonságunk mennyire törékeny, és mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan rendszereknek, amelyek ugyan általunk tartják fenn magunkat, de nekünk szállítják a „tartozni valahová” érzést. Ez igaz a pékségtől az áramszolgáltatóig minden szervezetre, ami implicit módon vagy nyíltan felvállalja, hogy törődik velünk. Egy pillanatnyi zavar is elég ahhoz, hogy tehetetlenné váljunk, és észrevegyük, hogy a helyzet veszélyes lehet. Másrészt az embert, ha alapszükségletei kielégítésében akadályozzák, kétségbeesik. Ez nem is annyira irracionális, mint amilyennek látszik. Alapjában véve nem buta dolog nehéz időkben tartalékolni, csakhogy a pánikszerű csoportos reagálás meg is szüli a pánikot, ami hamar szörnnyé növi ki magát, és ennek a nyugalmas szabálykövetés lesz az áldozata. – Mi erősítheti fel a jelenséget? Internet, közösségi média? – Egyértelmű. A gyors információáramlás előnyös ugyan, de ez esetben ijesztő, hogy milyen gyorsan elharapóznak a rémhírek. – Mik lehetnek a tömegpszichózis veszélyei? – A tömeg működésének, mint már említettem, sajátos szabályai vannak, amelyek sokszor felülírják az egyéni szándékot. Jó emberek is válhatnak gonosszá pillanatok alatt. Jelen esetben is hallottam olyan történetet, hogy a viszonylagos rendben várakozó benzinsorban is megfenyegettek olyan nőt, aki más jellegű dolgait szerette volna intézni a kút környékén, de félreértették a viselkedését, azt hitték, szeretne előrefurakodni. Ez csupán kellemetlenséget szült, de a legrosszabb az őrjöngő tömeg, ez kiszámíthatatlan, gyakran destruktív és félelmetes erővel bír. – Lehet-e „védekezni” ellene? És ha igen, hogyan? – Igen, csak egyszerűen a hiteles forrásokat kellene meghallgatni mihamarabb, feltéve, hogy ezek hallatják is a hangjukat, de az is megteszi, hogyha egyszerűen rábírjuk magunkat, hogy távol maradjunk a tömegtől. – Kikre nem hat a tömegpszichózis? – A remetékre, mondhatnám viccesen. A tömegben lévők közül sem jellemző mindenkire az önkontrollvesztés, azt hiszem, hogy egy érett és nyitott személyiséget nehezebb csőbe húzni. Nem a tömegben kell igazságokat keresni, ebben biztos vagyok. Ehhez fűzök egy történetet is, amely saját élmény. Néhány évvel ezelőtt Udvarhelyen egy kétszáz fős rendkívül hangos csoportba ütköztem, amelyben többnyire anyák voltak, és az iskolába igyekeztek, hogy gyermekeiket hazavigyék. Rákérdeztem, mi okozza a riadalmat, mire azt felelték, hogy a lakónegyedükben éppen elloptak egy kisfiút a szervkereskedők egy fekete autóval. Nem voltam rest tovább kérdezősködni, hogy ki volt a fiú, kik a szülei, ki látta az esetet, ki látta az autót. Kiderült, hogy senki nem tudta a nevét a fiúnak, ami elképzelhetetlen egy olyan zárt közösségben, amelyben a csoport tagjai élnek. Akinek ilyen kevés információ elég ahhoz, hogy pánikkal reagáljon, és kiürítse az iskolát, annak éppen az iskolában kellene több időt töltenie.

Asztalos Ágnes