Mondja egy megyénkbeli virágtermesztő, hogy nemigen panaszkodhat a „termésre”, az értékesítés viszont egy többismeretlenes egyenlet. Abba beleszólhat a piaci kínálat, az, hogy melyik piaci szereplő milyen költséggel képes piacra vinni azt a rózsát vagy azt a szegfűt, s természetesen, illetve mindenekelőtt az időjárás is. Következésképpen nem biztos, hogy amit megtermelt, azt el is tudja adni, s ez gondot jelenthet, mert a virág nem az az áru, amit huzamosabb ideig lehetne „raktározni”. De mindez benne van a pakliban, mondja ő, azaz mindezzel számolni kell, s annak függvényében vállalni a kockázatot. Ha ténylegesen vevőre talál a piacra hozott virág 65-70 százaléka, az már jó – állítja. Hozzáfűzte azt is, hogy ez nemcsak a virágkertészetre, hanem úgy általában a növény- és gyümölcstermesztésre is vonatkozik, legalábbis szerinte. Ilyenképpen pedig számolni kell azzal, hogy egyik évben jó a termés, a kereslet és a kínálat alakulása is kedvező a termelő szempontjából, de azzal is, hogy egy gyenge termés okán veszteséggel zár valaki egy évet. Vannak ilyen értelemben másabb példák is: Magyarországon a tavaly olyan mennyiségű alma termett, hogy már-már lehetetlen volt annak értékesítése, s ezért az almatermesztők szorgalmazták az állami közbelépést, illetve támogató jellegű felvásárlást. Az idén az időjárás nem kedvezett sem az alma-, sem pedig a kajszibarack-termesztőknek, nincs, amit feldolgozni, s ezért az almát előreláthatólag Franciaországból és Kanadából fogják importálni. Más: a tavaly a lisztharmat alaposan megvámolta a szőlőtermést az anyaországban, az idén viszont kiugróan jó terméseredmény ígérkezik, s a kedvező időjárás okán a szőlőszedés is hamarabb megkezdődött. Mit mondhatnánk mindennek kapcsán? Sok minden benne van a pakliban, esetenként az időjárási viszonyok is…  Hecser Zoltán