tiszta égbolt
Békesség Istentől
A békesség szó arám megfelelője a sálom, amely egyben egészséget, jólétet, boldogságot, üdvösséget, barátságot is jelent. Tehát mikor a héberek egymást ezzel a szóval köszöntik, mindazt kívánják egymásnak, amit mögötte értenek. A béke, a békesség alatt nem a háború, a háborúság hiányát kell értenünk – miként az egészség alatt sem csak a betegség hiányát! –, hanem egy sokkal teljesebb valóságot. Belső harmóniát, egészséget, megelégedettséget, testvériséget, hálát, nyugodtságot, boldogságot. Tehát a békesség, bár teljes nyugodtságra, megnyugvásra, kibékülésre utal, mégsem passzív, mert fenntartása igényli mindenkitől saját belső békéjének megvalósítását, fenntartását: Amennyiben rajtatok múlik, mindenkivel békességben éljetek – hangzik az apostol felhívása. A hangsúly a „rajtatok múlik”-on van, mert legalább kettőn múlik a békesség. Jézus a „boldogmondások”-ban a békességre igyekvőket (más értelemben a béketűrőket) Isten fiainak nevezi. A béketűrés sokkal nehezebben megvalósítható, mint egyszerűen csak a békességre igyekvés, azért, mert az önfegyelmet, tűrőképességet igényel, a sérülékeny önérzetesség hatályon kívül helyezését, a sértések, a rágalmazások olyanképp történő elviselését, amely nem hagy lelki sérelmet, bosszúvágyat bennünk. Ehhez pedig erős hitre, Istenbe vetett mély bizalomra, és a gonoszságot fel nem rovó szeretetre van szükség. Fontos megjegyeznem, hogy értelmezésére nézve kétféle békesség, béketűrés van: a világban megnyilatkozó, megfélemlítésen, zsaroláson, félelmen nyugvó békesség, béketűrés, és Isten országában a szeretetre, igazságra épülő békesség. Tudatosan nem írtam, hogy béketűrés, mert ebben az országban nincs szükség béketűrésre, a sértések, rágalmak, a meg- és visszafizetések eltűrésére, mert azok nem létezhetnek! Továbbá azt is tudnunk kell, hogy Isten országának békessége – amely minden értelmet meghalad –, ha szívünket és elménket betölti, akkor a világban, az emberek és népek között is valódi békesség lesz. Ezzel szemben a világ által teremtett megfélemlítés békéje, béketűrése olyan, mint egy időzített bomba, bármikor felrobbanhat, háborúsággá, háborúvá változhat. Ézsaiás próféta az úgynevezett Immánuel-jövendölésben éppen Isten országa eljövetelének békéjére, a valódi békességre utal: „És lakózik a farkas a báránnyal, a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és oroszlánkölyök együtt lesznek, és egy kisgyermek őrzi azokat… Nem ártanak és nem pusztítanak sehol, szentségem hegyén, mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével.” (Ézs 11,6–9)
Isten országa békességének alapja az Isten- és emberszeretet. Jézus ezt a „nagy” parancsolatban fogalmazta meg. „Szeresd…” (Mk 12,30) Ebből arra következtethetünk, hogy valóságos szeretet, megbocsátás nélkül nincs valódi békesség, csak álbékesség. Ahol nincs szeretet, igazság, igazságosság, ott tartós békesség sem lehet. Jézus, evangéliumával, az igazi szeretetnek, megbocsátásnak, egymás megértésének és elfogadásának békességét akarja nekünk adni, nem úgy, ahogy a világ adja! Ha ilyen békességünk van, nem nyugtalankodunk és nem félünk. (Jn 14,27) Tehát Jézus szerint a szeretetből fakadó békesség biztonságérzettel tölt be, míg a szeretetnélküliség békétlensége bizonytalanságban, félelemben tart, s ez így igaz! A keskeny úton, szoros kapun kell haladnia annak, aki a jézusi békesség biztonságában akar élni.
Tudvalevő, hogy senki sem tud a békesség „szigete” lenni, ha lelkében háborúság, békétlenség van, ha indulatok vihara tombol szívében. Ezért először önmagunkban kell békét teremtenünk, hogy körülöttünk is béke lehessen. Ezt fogalmazza meg Ady Endre ekképpen: „Uram, háborúból jövök én, / Mindennek vége, vége, / Békíts ki Magaddal, s magammal, / Hisz Te vagy a Béke.” (Imádság háború után)
Van egy gyakran használt szólásmondás is: „Ne hozz ki a béketűrésből!” Ennek kapcsán föltevődhet a kérdés, ki és mennyire hozható ki a béketűrésből, vagy kivétel nélkül mindenki kihozható? Hisz maga Jézus is kijött a béketűrésből, mikor korbácsot ragadott, azzal űzve ki a pénzváltókat, kufárokat az Úrnak házából, feldöntve azok asztalait. Ha csupán a béketűrésből való „kijövés” okát és mértékét vizsgáljuk, óriási különbségek vannak személyenként, a tűrőképességet illetően. Ez nagyban függ a személyiségtől, neveltetéstől, jellemtől, értékrendtől, életszemlélettől, attól, hogy mit tart eszményinek és mennyire elkötelezett mellette. Jézust a béketűrésből – prófétai hivatása betöltésének egész idejében – a bűnpártolás (tudatosan, megátalkodottan bűnben, bűnnek élés), a képmutatás, a „farizeusi” álszentség és a szentséges megszentségtelenítése (templom megtisztítása) hozta ki. Csak így érthetjük meg, hogy a „szelíd és alázatos szívű” istenfia, Jézus, hogyan és miért változott át – ha csak egy rövid időre is – alaptermészete ellentétévé, a „szent” haragjában béketűréséből „kiboruló” prófétává. Annál is inkább, mert evangéliumában mindvégig „békepárti” maradt. Ezt igazolja tanítványaihoz, követőihez szóló felhívása: béketűrésetekkel nyeritek meg lelketek. Hozzátehetjük ezen kijelentéséhez azt, ami kimondatlanul is benne van: békétlenségetek által elveszíthetitek lelketek. S azt is, mivel a lélek életet is jelent, elveszíthetitek életetek.
Láthatjuk tehát Jézus életpéldájából, hogy a béketűrésből való kijövésnek elfogadható oka lehet, csupán arra kell vigyázzunk, hogy azzal legdrágább eszményeink, az igazság, a jóság és a szeretet ügyét szolgáljuk, vagyis az Isten akarata szerinti értékes, boldog életet. Jézus az ő békességét, az Atyába vetett mély bizalmat, az embertárs (felebarát) iránti feltétlen szeretet békességet adó örömét kínálja nekünk, hogy ne nyugtalankodjunk és ne féljünk.
Ámen.
Orbán Dezső unitárius lelkész
.jpg)
