Malajziában a gyarmati évek emlékei igazi turistacsalogatók: amíg George Townban és Kuala Lumpurban az angol emlékek dominálnak, addig Melakában a hajdani portugál korszak épületeiben lehet gyönyörködni. Megtekinthetjük az egykori kikötői erődöt és a Szent Pál-templomot, ahol 1553-ban egykor a híres jezsuita térítőt, Xavéri Szent Ferencet is ideiglenesen eltemették. A régi világ és a modern Malajzia között viszont igazi kapcsot jelent egy csatornaparti kis épület, a Villa Sentosa, amelynek elnevezése békét jelent. Majd száz évvel ezelőtt, az áradásoktól és a hívatlan állatoktól védve építették cölöpökre, s az egykori tulajdonosok leszármazottai lakják ma is. Egy gyönyörű, csatornákkal felszabdalt városrészben kerestük meg az útikönyvben hirdetett nevezetességet. A kiírt nyitva­tartást – svájci óra pontosságával – követve tárta ki a kaput egy idősebb hölgy, Fatima, aki büszkén vezetett végig a családi rezidencián. Igazi polgári miliőbe csöppentünk, a lakók mindig megadták a császárnak, ami a császáré (értsd angol királyé), s közben őrizték a tradícióikat is. Itt említem a családfő, Abdul Ghani bin Haji Abdul Manan főhelyen felfüggesztett oklevelét, amelyet V. György királytól kapott harmincöt éves hűséges szolgálatának elismeréseként 1927-ben. Minden bizonnyal az elköteleződés anyagi előnyökkel is járt, a ház mívesen épített, a hálószoba és a szalon berendezése tehetős emberre vall. A baldachinos ágyat drága brokátfüggönyök védik, az ebédlőben az asztal márkás porcelánnal van megterítve, s a vitrinekben is sorakoznak a szép étkészletek. Talán a legdíszesebb a mohamedán hagyományok szerint berendezett esküvői szoba, ahol a fiatalok első napjaikat töltötték. A ház asszonyának elmondása szerint egykor még a családok döntöttek a frigyről, manapság a fiatalok már nem kérnek segítséget párjuk kiválasztásához. Jóllehet, a maláj lakot nem múzeumként hirdetik, de azért a családban a gyűjtőszenvedély igencsak erős lehetett, mérlegek, régi vasalók, rézedények reprezentálják az egykori háztartást. Az amerikai zenegép lemezei közül számos példányt a falra helyeztek, a 78-as fordulatszámú korongok mellett Simon és Garfunkel felvételei is díszlenek, jelezvén, hogy a lakók haladtak a divattal. Távozásunkkor hangsúlyozták, hogy nincs belépődíj, de adományokat szívesen fogadnak, s kérték, hogy mi is írjunk a vendégkönyvbe. Jó ötlet: a hírességek bejegyzéseit látva, jóval többet tettünk le az asztalra, mint egy átlagos múzeumban. Végül bemutatták a ház büszkeségét, a gongot. A vendégnek háromszor kell megütnie, s közben kívánnia valamit. Feleségem élt is a lehetőséggel, azóta bizonytalanságban élek, soha sem tudom meg, mi járt a fejében… Csermák Zoltán