borús égbolt
szórványos felhőzet
Béke tollaikra
A békéért küzdő írók világnapját ünnepelnénk március 3-án, de a kijelölt napon kívül aligha kap érdemi teret a célszerűség. Megfáradt lelkünk kényszerűen keresi az ünnepi megnyugvást, de félünk a változástól. Évente egyetlen napot sem tudunk őszintén, legalább látszólagos békével megélni. Ám egy kis erőfeszítéssel különleges alkalmat lehetne előteremteni, amennyiben a nagymértékű befolyással bíró média ezen a napon nem továbbítana semmilyen erőszakot, borzalmat, fájdalmat és szánalmat bemutató anyagot. Átírnánk korlátolt világunk nagykönyvét egy napra, hogy az emberek érzékeljék, mennyire eltérő, elfogadhatóbb lehetne az életünk, ha nem egymás ellen, hanem az összefogás erejével élve az emberiség igazi küldetését szentesítenénk: a szeretet megélését.
Megtévesztésekkel, álnok álmokkal zsúfolt életünkbe beleférne egy „álcázott” nap, ahol felsejlhet a szép, a jó és a nyugalom mámora. Meglepődnénk felemelő észleléseiken, ugyanakkor megbéklyózna a gyors felismerés, hogy letértünk az égiek által kijelölt ösvényről, hamis irányvonalakat követünk. Nagyravágyásból képzeljük magunkat a félisten szerepébe, hisz senkinek nincs joga mások (nemzetek!) sorsa fölött dönteni.
És itt talál kibúvót a valóságból az író, mert ő igenis megteheti, képzeleterejével határozhatja meg szereplői hogyanlétet.
Ahány könyv, annyi világ! – tartja a fáma. Minden írónak kötelessége volna arra törekedjen, hogy írásaiban a harmonikusabb lét felé vezető útra mutasson rá. A jó író tanítja a békét, hogy az olvasó tudatosan válaszolhasson a létkérdésekre, és ne irányítsák a háttérből korunk oktondi kórokozójaként. A politika sebeket okoz, amire szellemi gyógyír az irodalom. Tény, hogy a valóság jobban fáj, de egy jó könyv lapjai között menedéket találhatunk. Pihentet, erőt ad további (olykor szükségtelen) terhek cipelésére.
Meg tudnánk írni egy regényt, vagy egy filmet leforgatni úgy, hogy ne marjon belénk a gonosz, a gyűlölet, az irigység és a megvetés méregfoga? Az ilyen alkotás érdekelne valakit?
Mindig lesznek képmutató alanyok, akik a béke fontosságát dobókockára teszik, s a politika labirintusában tévelygően magyarázkodnak, hogy a kijárat a szivárványra vezet. Jámbornak lenni nem gyávaság, hagyni más is birtokolja azt, ami alapból nem a tulajdonunk. Az irigység legyőzésével osztódik az öröm, az öröm áradásával felragyog környezetünk, és egy mosolygó társadalomtól jobb emberek leszünk. Jó emberektől jobb világ várható!
Egy napig! Csak, hogy ne tűnjünk naivnak…
Amennyiben tömegekre találna a békés, ünnepi hangulat, akkor elégedve nyugtáznánk, hogy eme világnappal megtisztelt szerzők küzdelme sem volt hiábavaló.
Ilyés András Zsolt
_web.JPG)
