Január 6-i lapszámunkban írtuk, hogy a kormány lázas igyekezete ellenére is némileg félresikerült az idei állami költségvetésre és az állami társadalombiztosítási költségvetésre vonatkozó törvények kihirdetése és megjelentetése a Hivatalos Közlönyben, akárcsak annak a törvénynek, amely révén „átpasszírozták” a hírhedt 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletet és elfogadtak egyes költségvetési fiskális intézkedéseket. Az előbbi kettőt végül az államelnök január 7-én hirdette ki, s azok még aznap meg is jelentek a Hivatalos Közlöny online kiadásában, következésképpen január 9-től hatályossá is válhattak. A Hivatalos Közlöny január 9-i számában pedig megjelent egy helyettesítő jellegű sürgősségi kormányrendelet, a 2020/1-es, amelyet a kormány január 6-i ülésén fogadtak el. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a költségvetések szempontjából most már teljes a kép az egyes költségvetési fiskális intézkedésekre és egyes jogszabá­lyok módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2020/1-es sürgősségi kormányrendelet hatályba lépésével. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a felvezetőben már említett törvényt helyettesítették azzal, lévén, hogy annak a sorsáról (mármint a törvénynek) az Alkotmánybíróság fog dönteni, előreláthatólag e hónap végén. A kormány ezen időeltolódás okán került olyan kényszerhelyzetbe, hogy a törvényt egy sürgősségi kormányrendelettel megpróbálja helyettesíteni. Nyomatékolandó ugyanakkor az is, hogy mindkettőnek a vezérfonalát a sokat emlegetett és szidalmazott 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet jelentette, jelenti. A szöveg azonban nem azonos, s ilyenképpen a most megjelent kormányrendelet előírásán túl várhatóak másabbak is. Az viszont egy rendkívül fura helyzet, hogy az Alkotmánybíróság asztalán heverő elbírálásra váró törvény helyébe bekerül ugyanazon témakörbe egy sürgősségi kormányrendelet. Amúgy az alkotmány értelmében e sürgősségi kormányrendelet okán össze kellene hívni a parlament rendkívüli ülésszakát, de erről egyelőre nem szól a fáma, így nem tudni, hogy nem támadnak-e újabb bonyodalmak. Vegyes saláta a javából A 2018-as esztendő utolsó munkanapján megjelent sürgősségi kormányrendelet időszerűségét és megindokoltságát igen bőbeszédűen taglalta annak felvezető szövege, s ugyancsak igen ágas-bogasnak bizonyultak annak előírásai, és szerteágazónak hatósugarai. Igen, mert túl azon, hogy számos jogszabályozási újdonsággal rukkolt ki, ugyancsak sok hatályos törvényes előírást módosítottak és egészítettek ki e terjedelmes kormányrendelet révén. Időközben kiderült, hogy annak voltak nemkívánatos irányba mutató, illetve vezető előírásai is, s azok között olyanok is, amelyek indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozhatták a nemzetgazdaság egyes szegmenseit. Az is igaz viszont, hogy voltak és vannak érdemleges előírásai is, ennek bizonysága pedig az, hogy a minap megjelent sürgősségi kormányrendelet „elődjének” számos előírását érintetlenül hagyta. A céltábla egyébként nem csupán a 2018/114-es volt, mert a most hatályba lépett jogszabály módosította jó néhány jogszabálynak olyan előírásait, amelyek módosultak a 2018/114-es révén (azaz módosult a módosítás), de vannak olyanok is, amelyek hatályon kívül helyeződtek, sőt ez utóbbiakból van több. Így például a mostani jogszabály értelmében rövid időn belül „kimúlik” a tavaly létrehozott fejlesztési és beruházási alap, a gyógyfürdőtelepek korszerűsítési és fejlesztési beruházásai finanszírozási programját pedig egy csapással hatályon kívül helyezte a 2020/1-es sürgősségi kormányrendelet. Továbbá a sport arcélű napközi otthonok építéséből és létrehozásából ugyan nem száll ki az állam, de nem vállal részt a lakhatási és élelmezési feltételek javítása érdekében nyújtandó személyenkénti ellátmány finanszírozásában. A 2018/114-es sürgősségi kormányrendelettel számos juttatást (a háborús veteránokat, a politikai üldözötteket, az egykori munkaszolgálatosokat, a Román Akadémia tagjait stb. megillető illetményeket) a 2019–2021-es időszakra befagyasztották. Ezt a megszigorító rendelkezést a jelek szerint jó szívvel vette az Orban-kormány, ugyanis nem „olvasztotta fel”. Viszont kiterjesztette erre az évre is azt a kivételes jellegű előírást, melynek értelmében a katonai személyzet, a rendőrök, a börtönadminisztráció különleges jogállású köztisztviselői, valamint a védelmi, közrendi és nemzetbiztonsági intézmények polgári személyzete amennyiben munkaszüneti napokon tevékenységet fejt ki, jogosult azon juttatásokra, amelyeket előírt a 2017 júniusában érvényes jogszabályozás. Átolvasva az egyébként nehezen követhető előírásokat, rábukkantunk egy sokak számára kedvezőre is: a kormányrendelet X-es szakasza értelmében a közúti közlekedésre vonatkozó újraközölt és utólag módosított és kiegészített 2002/195-ös sürgősségi kormányrendelet 98-as szakasza kiegészült ama előírással, amely értelmében 2020 januárja és december 31. között a büntetőpont 145 lej. Elég faramuci ez a megfogalmazás, mert jó lett volna odaírni, hogy melyik naptól alkalmazandó ez az érték, mert január 1-től semmiképp, el egészen január 9-én az esti órákig, ugyanis akkor jelent meg a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet a Hivatalos Közlöny online kiadásában. Így január 9-ét követően nem a törvényben előírt garantált minimális bruttó bér 10%-a „képezi” az idén a büntetőpontot. Tulajdonképpen a törvény vonatkozó előírása gyakorlatba ültetésének elnapolásáról van szó. Ez történt azon elektronikus fiskális gépek beszerelésének a 2019. december 31-i határidejével is, amelyről a múlt esztendő júliusában megjelent 2019/136-os törvény rendelkezett. Ezek szerint az elmúlt napok során e mulasztás okán borsos bírságot róhattak ki, január 9-től errefelé viszont már nem, ugyanis a mostani sürgősségi kormányrendelet ezt a határidőt kitolta 2020. december 31-re. Illetménybefagyasztás A kormány még a múlt esztendő végefelé megígérte, hogy befagyasztja a közméltósági tisztségeket betöltő személyek (államelnök, házelnökök, kormányfő, miniszterek, honatyák, megyei tanácselnökök és alelnökök, polgármesterek és alpolgármesterek stb.) havi illetményeit a 2019 decemberi szintre. Amúgy a szóban forgó illetmények megállapításáról a 2017/153-as, a közszférai egységes bérezési kerettörvény rendelkezik, s annak IX-es számú mellékletében minden tisztség esetében fel van tüntetve az együttható, amellyel be kell szorozni a mindenkori minimális garantált bruttó bért az adott személyt megillető illetmény kiszámítása végett. Nos, az idén erre a „beszorzásra” nem kerül sor, az illetmények azon a szinten maradnak, amelyek megállapítódtak a 2019-es esztendőben, illetve érvényesek voltak 2019 decemberében. Decemberben arról is hallani lehetett, sőt el is készült egy olyan jogszabálytervezet, melynek értelmében a különböző pótlékokat, illetményeket, kompenzációkat, prémiumokat és a bérezési rendszer más elemeit egy „szűkebbre szabott” értékkeretbe préselik be, ami okán a közszférában dolgozók egy részének (és nem is kis részének) csökkent volna a havi jövedelme. (Láttunk olyan virtuális számítást, amely szerint esetenként akár 1000 lejt meghaladó jövedelemcsökkenés következett volna be.) A tiltakozások miatt meghátrált a kormány, és a mostani kormányrendeletbe dátummódosítással benne hagyta a múlt esztendei kormányrendelet vonatkozó előírását. Ezek szerint 2020 januárjától kezdődően a pótlékok, az illetmények, a kompenzációk, a prémiumok és a bérezési rendszer másabb elemeinek kvantuma a havi bruttó bérben legfeljebb a 2019 decemberi kvantum szintjén maradhat, már amennyiben az adott személy ugyanazt a funkciót tölti be és tevékenységét ugyanazon feltételek közt fejti ki. Egyelőre marad a díjszabás Annak idején fenntartások fogalmazódtak meg annak kapcsán is, hogy a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelettel úgymond befagyasztották, illetve hatóságilag megállapították a háztartásiföldgáz- és elektromosenergia-fogyasztás díjszabását (a földgáz esetében beleértve a távfűtésre felhasznált földgázt is). Ezt mindenekelőtt azért, mert összhangban az uniós irányelvekkel, a hatósági ármegállapítás tulajdonképpen hatályát vesztette, rá kellett volna térni a liberalizálás jelentette „piac szabályozta” árazásra. A Dăncilă-kormány szociális hálóba kívánta terelni a szóban forgó díjszabásokat, és azt társadalomvédelmi intézkedésként kezelte. Első látásra ez örvendetes, de anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, annak utólag esetleg nagyon nagy ára lett volna. Időközben pedig az is megtörtént, hogy a földgáz és a villanyáram ára esetenként kisebb volt, mint a hatósági ár. Ezt az új rendszert a liberális párt eleve ellenezte, s már november elején az Orban-kormány illetékesei bejelentették, hogy első teendőik közt fog szerepelni az árliberalizálás. A gazdaságügyi miniszter, Virgil Daniel Popescu azt hangoztatta, hogy a lakosság előnyösebb feltételek között juthat majd földgázhoz és villanyáramhoz. Valami azonban utólag „belerondított” az optimizmusába, ugyanis mégiscsak jónak tartotta a díjszabásbefagyasztások időleges fenntartását. A kormányrendelet értelmében a villanyáram-, valamint a földgázfogyasztás jelenleg hatályos hatósági árai érvényben maradnak december 31-ig, illetve június 30-ig. (Az eredeti határidő 2022. február 28. volt.) Nos, ezek szerint mégiscsak indokolt, legalábbis egyelőre, a díjszabásbefagyasztás. Időközben napvilágot láttak olyan hivatalos értesülések is, amelyek szerint jelenleg tanulmányozzák, elemzik annak a fogyasztói rétegnek a betájolását, amely besorolandó lesz, lehet az úgynevezett „sérülékeny fogyasztói” kategóriába, s mint ilyen, jogosult lesz majd bizonyos kedvezményekre vagy támogatásokra. A miniszter annyit elárult: nem biztos, hogy ugyanazon háztartások kerülnek, kerülnének be ebbe a kategóriába, amelyek jelenleg fűtéstámogatásban részesülnek… Amit jó tudni: a 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletet, mint olyant, nem helyezte hatályon kívül a minap megjelent 2020/1-est. Sőt az előbbi rendelkezéseinek mintegy fele továbbra is érvényben marad, még ha esetenként átfogalmazva is…

Hecser Zoltán