Egyaránt találkozunk olyan mondatokkal a nyomtatott és az elektronikus sajtóban, amelyeken első olvasásra meghökkenünk. Nem ritka, hogy a figyelemfelkeltés ürügyén félreérthető kifejezésekkel találkozunk. Nemrégiben az interneten olvastam egy tudósítás címében a következő mondatot: Idén már másodszor akasztottak be Juliskának. Talán mondanom sem kell, hogy magamban kuncogtam a kifejezésen, mert valami pajzánságra gondoltam. De úgy vélem, másokat is mosolyra fakaszt ez a megfogalmazás. Mert ugyan ki gondolná, hogy Juliska nem valami feslett erkölcsű nő, hanem a kiskorpádi tóban élő óriási ponty. Szerencsére ez már a tudósítás első mondatából kiderül. Ezt olvassuk: „Újra horogra akadt a kiskorpádi tó legnagyobb hala”. Azt is megtudjuk, hogy a termetes halat éppen mérete miatt a tó „nagyasszonyá”-nak nevezik. A továbbiakban az is kiderül, hogy Juliska az előző fogás óta, mivel ez már a második „beakasztás”, hízott egy keveset, most 29,46 kg. Természetesen a horgász akkor is, most is visszaengedte a tóba, hiszen a legtöbb szenvedélyes horgász elsősorban nem a hal húsáért, hanem a sport kedvéért fogja kezébe a pecabotot. Ismeretlenül is gratulálok a horgász nagyszerű teljesítményéhez, ám a tudósítás szerzőjének azonban nem jár tőlem dicséret. Pongyola szóhasználatát mindenképpen szóvá kell tennem, ugyanis a Juliska női név és a beakaszt ige kapcsolatba hozása nem egyéb olcsó szellemeskedésnél, s talán már egy kicsit a jó ízlés határát is súrolja. Az igaz, hogy a címnek előnyére válik, ha felkelti az olvasó figyelmét, az azonban nemkívánatos, hogy a figyelemfelkeltés ürügyén félreértést okozzon. Dóra Zoltán