tiszta égbolt
Azzá leszünk, amivé teremtettünk
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézsaiás 9, 5-6)
Szekularizált világunkban sokan fel sem teszik a kérdést, hogy mit ünnepelünk karácsonykor vagy mit jelent számunkra ez az ünnep. Ha a kereskedőket kérdezzük meg, akkor a karácsony számukra az a nagy lehetőség, hogy bizonyos dolgokból annyit adhatnak el, mint szinte egész évben. Ha viszont az eladókat kérdezzük meg, akkor ők azt mondják, hogy a karácsony nagyon fáradtságos, hiszen sok pluszórát jelent a munkában. Idős, egyedül élő embereknek pedig jelenti azt az érzést, hogy lassan nem kellenek senkinek. Az elvált szülők gyermekei pedig szorongást éreznek és kérdezik azt, hogy miért kell ennek így lennie. A szülőknek pedig sok-sok törődést, hogy a gyermekeiknek örömöt szerezhessenek. Egyházi szolgáknak rendkívülien sok szolgálatot jelent, amire az ünnep kötelez minket. A bibliában más hangulatok és érzések vannak: nem azért mert ők jobb emberek voltak, vagy különbek, mint mi, de talán csak azért, mert a nagy megpróbáltatáson átment nép jobban látta és átérezte valós helyzetét.
Milyen a mai ember helyzete? – tehetjük fel a kérdést. Több a pénz, gyorsan tudomást szerezhetünk a világ bármelyik pontján történt eseményekről, azonos divat szerint öltözködhetünk és élhetünk. De ezek a dolgok alapjaiban véve mégse változtatják meg az életünket. Miért van az, hogy a világ olyan részein, ahol az emberek kifosztottnak, szegénynek és üresnek érzik az életüket, a karácsony megünneplését jobban átérzik, mint mi. Az ember csak Isten előtt megállva tudja felfedezni saját alaphelyzetét. Ézsaiás népe eljutott az emberi kapaszkodók végső határáig. Ez abból is látszik, hogy másképp nem képzelhető el, hogy az emberek eljutnak arra a pontra, hogy egy Gyermekben lássák meg a reménységet. Mi is feltesszük azt a kérdést, hogy mi a reménységünk itt a Kárpát-medencében, a mi a református anyaszentegyházunkban? Lehet nagyszerű programokban gondolkodni, hiszen évente a csodálatos emberi teljesítményeket Nobel-díjjal jutalmazzák, és ez azoknak jár, akik felfedezéseik, közéleti programjaik révén reménységet adnak az emberiségnek. A mi reménységünk azonban egy Gyermekben van. „Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! ” Nincs más távlat és kilátás, nincs hová másfelé nézni, csak Krisztusra lehet tekinteni, aki a Megváltó, aki a Messiás, aki áttörte az eget és karácsonykor megnyitja számunkra Isten világát, ha nem tovább, csak egy ablak erejéig. Most itt állunk tanácstalanul, szemben az angyali üzenettel, amelyik a teljes reménységről szól, de mi mégis félünk és kétségbe esünk. Az öröm nehezen érkezik meg úgy, mint egy gyermek, amelynek születésére kilenc hónapig kell vigyáznunk. Ézsaiás népe abban reménykedett, hogy egy olyan világ jön, ahol az eljövendő gyermeknek lesz igazi hatalma, ahol az lesz az igazi hatalom, ami gyermeki. Azt remélték, hogy saját életük alapvetően meg fog változni. Kedves Testvéreim! Ne azt kívánjuk, hogy átvészeljük valahogy az ünnepeket, hanem abban reménykedjünk, hogy a dolgok helyükre kerülnek, hogy az életünk megváltozik, és azzá leszünk, amivé teremtettünk. A karácsonyi fényben pedig mindenki annak látszik valóban, aki. Ezzel a reménységgel fogadjuk és várjuk a Gyermek születését. Ámen.
Kató Béla református püspök
.jpg)
.jpg)
