A repce virágzásakor hideg volt, az eső pedig elmosta az akácvirágzást, ezzel együtt a méhészek évi legfontosabb méztermelési és bevételi forrását is. A vándor- és az állóméhészek immár túl vannak az idei mézgyűjtési szezon felén, de méz helyett a kaptárokból egyelőre csak veszteséget pergettek. [caption id="attachment_29802" align="aligncenter" width="1000"] Munka nélküli méhek a kaptárkijárón. Etetni kényszerülnek állományaikat a méhészek Fotó: Domján Levente[/caption] A szokatlanul enyhe, jelentős méhveszteség nélkül átvészelt tél és a biztató tavaszi kezdet után egyre nagyobb csalódást jelent az idei szezon a hazai álló- és vándorméhészek számára. A hűvös, esős időjárás ugyanis gyakorlatilag mind a repce, mind pedig az akác hármas virágzás idején akadályozta a nektárképződést és a méheket a hordásban: a kaptárokba is jobb esetben csak annyi gyűlt, ami a méhcsaládok élelmezésére és fenntartására elég. A Hargita megyei méhészek árumézet idén már csak a hársról, valamint a virágzó havasi kaszálókról remélhetnek. A vándorok ugyanakkor – lehetséges mézelő növények közül – még a napraforgó virágzásában is bízhatnak. – Egyelőre mínuszban vagyunk. A repce nem hozott semmit. Olyan méhésszel is beszéltem, akinek a repcevirágzás végére a kaptármérlege háromkilós hiányt mutatott. Az akác sem hozott, a vándorlásról hazatért méhészkollegák családonként 1 kilóról számoltak be. A baj az évszakhoz képest hideg esős idővel van, nem volt hordás, a méhcsaládok emiatt sok méhészetben gyengébbekké válta, visszafelé fejlődtek. Úgy is mondhatnám: pergetés helyett etetni kell a méheket – magyarázta lapunknak Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke. Hozzátette, az akácvirágzás ideje alatt más esztendőkben a méhészek még a gyenge méhcsaládjaikat is erősíteni, népesíteni tudták. Ez viszont idén pontosan fordítva történt: a hordásra alkalmatlan esős hetek alatt még az erős családok is leromlottak. – Könnyen megtörténhet, hogy e visszafejlődés miatt nemcsak a méztermelési szezon 50, hanem 70 százalékáról is lemondhatunk immár – hangsúlyozta a méhész szakember. A Hargita megyei álló- és a vándorméhészek pillanatnyilag a hársban, a havasokon heteken belül virágzó málnában, illetve a virágokban gazdag erdei rétekben, kaszálókban reménykedhetnek. – Az állóméhészeknek az erdei málna és a mezei virág az egyetlen lehetőség. Hogy nyár végén lesz-e harmatméz, az nagyon kérdéses. A vándoroknak még ott a napraforgó, de azzal az a baj, hogy az utóbbi években a termelők olyan fajtákat használtak, ami mézből nagyon keveset adott – jegyezte meg Lázár Tibor. A Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke szerint bár a méhészek az eddigi jelek alapján gyenge, rossz szezon elé néznek, az áruházak polcain mézből ettől még biztosan nem lesz hiány: a nagykereskedők ugyanis – a sokak által kifogásolt üzletpolitikát folytatva – továbbra is a külföldi, EU-n kívüli országokból rendelt mézből, illetve olcsó, mézutánzatú masszából fedezik a szükséges mennyiségeket. Aki viszont valódi, a helyi méhészetekből származó minőségi mézre vágyik, annak várhatóan mélyebben kell nyúlni a zsebbe: a gyenge áruméz-termelési szezon ugyanis a mézárakon is meglátszik majd. Lázár Tibor úgy véli, a helyben előállított, minőségi méz árát felfelé tolja az a tény is, hogy a nagykereskedők, mézforgalmazók a Romániából és a Magyarországról felvásárolt mézeket használják az Unión kívülről, főként Kínából importált méz feljavítására. – A méz árát nem mi határozzuk meg, hanem Kína, Argentína, Brazília, Mexikó. Ezek azok az országok, ahonnan a világpiacra a legtöbb méz ömlik. Kínából a kereskedők Európába annyi mézet hoznak be, amennyit nem szégyellnek. És ezt is a tőlünk felvásárolt mézzel javítják fel – fűzte hozzá a szakegyesület vezetője. [box type="shadow" ]25-30 lejes „de minimis” támogatást kérnek a méhészek Idén elszenvedett veszteségeik kompenzálására „de minimis” típusú támogatást kér a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumtól a romániai Országos Méhészegyesület (ACA) – jelentette be tegnap Ioan Fetea, a szervezet elnöke. Hozzátette, igényüket a szaktárcához egy hete nyújtották be, ám beadványukra azóta sem érkezett válasz. A szakember a támogatást méhészeti szempontból „katasztrófával” felérő esős, szeles, jégveréses időjárással indokolja, ami miatt a méhészeknek folyamatosan élelmezniük kell a kaptárokba szorult méhcsaládjaikat. Kifejtette, a kaptárlakók fenntartására a méhészeknek idén már családonként legkevesebb 10 kilogrammnyi élelmet – répacukrot, cukorlepényt, szirupot vagy egyéb méhtakarmányt – kellett vásároljanak, e nélkül ugyanis a családok – pusztán a természetes hordásra alapozva – éhen haltak volna. Fetea leszögezte: a minisztériumtól csupán akkora mininis-támogatást kérnek, amiből a méhészek idén tavasszal családokra költött cukorkiadásaikat fedezni tudják, ez pedig 10 kiló répacukor árát, azaz mintegy 25-30 lejt jelent. A méhészek legutóbb 2014-ben részesültek „de minimis” támogatásban: a kormány két éve 4,13 millió lejt fordított a méhészek cukorszirup és méhetetéssel szorosan összefüggő tápszervásárlási költségeinek részbeni visszatérítésére. A kártalanítás mértékét a szaktárca a 75 családnál kevesebb állománnyal rendelkező méhészek esetében családonként 4 lejben, míg az ennél nagy családlétszámmal gazdálkodó méhészek esetében méhcsaládonként 7,5 lejben határozta meg.[/box] Domján Levente