tiszta égbolt
Az unalom dicsérete
Még mindig a háborúról szól a legtöbb hír. Az ebben a szomorú, hogy nincs benne semmi különös. Ukrajnában mindennap rengeteg borzalmas dolog történik most már több mint egy hónapja. A béke ennél sokkal unalmasabb. Pedig nálunk is történik ez-az. Például a népszámlálás, amelynek valóban van tétje. Igaz, csak azért, mert a román állam létszámarányhoz köti nyelvi, kulturális jogaink gyakorlását. Pedig az lenne a normális, ha az identitásunk megéléséhez, illetve megőrzéséhez köthető jogainkat létszámunktól függetlenül gyakorolhatnánk bárhol az országban. Ráadásul úgy, hogy ez a többségi társadalom számára is annyira magától értetődő lenne, hogy egy vállrándításnál többre nem méltatnák a dolgot. A Tanasă-féle figurák megjelenésére mindenki gondolkodás nélkül hívná a legközelebbi elmegyógyintézetet, akik haladéktalanul oda is szállítanák az efféle izgágákat. Képzeljék el, hogy az égadta világon semmilyen etnikai természetű nézeteltérés nem lenne kies hazánkban. Ugye milyen unalmas lenne?
Vagy fordítsuk vigyázó szemeinket Pest irányába. A hétvégén országgyűlési választások lesznek. A kampány teljes mellszélességgel dübörög. Tudom, hogy rendkívül nehéz, de most egy pillanatra képzeljék el, hogy a magyarországi közélet nem lenne végletekig megosztott. Ha a választás tétjét nem a hamleti dilemmának látnák (lenni vagy nem lenni?). Képzeljék el egy pillanatra, hogy nem két egymással szinte beszélni sem hajlandó szekértábor és híveik mérkőznének meg egymással, hanem a lényegi kérdésekben egyetértő, legfeljebb a részletkérdéseken vitatkozó felek. Képzeljék el, hogy nézeteltéréseiket vidám, jó hangulatú kocsmai beszélgetésen rendezni tudnák. A választások vesztese mosolyogva gratulálna a győztesnek, az meg győzelmi beszédében nem rúgna bele a vesztesbe. Ugye milyen unalmas lenne?
Képzeljük el, hogy mi lenne, ha a hétköznapjainkban mindig, mindenkivel szót értenénk. Képzeljük el, hogy soha nem vesznénk össze a szomszéddal, ha a családi otthonokból soha nem szűrődne ki a veszekedés zaja, nem lenne több verekedés a székelyföldi szüreti bálokban. Ugye milyen unalmas lenne?
Ha Ön eddig figyelmesen olvasott, és most valamiért John Lennon Imagine című dala jutott eszébe: nem a véletlen műve. Csak szólok. Nincs értelme a tagadásnak, igen, tőle vettem az ötletet. Mert mit is írt anno 1971-ben ez a Lennon (megközelítőleges szabadfordításban): „Képzeljétek el, hogy nincsenek országok, nem olyan nehéz ez, és nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne…” Ugye hogy háború idején milyen aktuális ez a fél évszázados sláger? És ugye, hogy ez is milyen elképesztően unalmas?
No és akkor ugye azon sem csodálkozik senki, ha felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy szeretem az unalmat?
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
-min.jpg)
.jpg)
