Pénztelenség, eladósodottság, utánpótlás híján kiöregedő szakemberek, korszerűtlen tech­nika, leromlott infrastruktúra, fogyatkozó földterületek – ezek jellemzik ma a romániai, valamikor szakterületenként úttörő eredményeket elérő mezőgazdasági kutatóintézeteket. Achim Irimescu a még működő, de csőd szélén álló egységeket átszervezéssel mentené meg. Gálfi Nándor, a csíkszeredai burgonyanemesítő állomás ve­zetője szerint a szándék jó, csak legyen is belőle valami. [caption id="attachment_24312" align="aligncenter" width="620"] Gálfi Nándor: a kutatóállomások megmentéséhez nemcsak szándék, pénz is kell[/caption] Az összeomlás szélén állnak a hazai mezőgazdasági kutatóintézetek – kongatta meg a héten a vészharangot Achim Irimescu mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. A tárcavezető keddi szenátusi meghallgatásán leszögezte: a mezőgazdasági kutatóintézeteket sürgősen át kell szervezni, a hálózatot alkotó intézmények ugyanis lassan a tőke- és szakemberhiány miatt az se lesz amivel, de az se, amin gazdálkodjanak. A 24. órában járunk Az egységek több mint 200 millió lejes adósságot halmoztak fel, kötelékeikben immár 400-nál is kevesebb, döntően a nyugdíjkorhatárhoz közeledő kutató dolgozik, ugyanakkor a rendelkezésükre álló földterületek is egyre apadnak: a kutatóintézetek országos szinten jelenleg már csak 30 ezer hektáron gazdálkodnak. A miniszter kifejtette, a hazai gazdálkodóknak is szükségük van az innovációra, a gyakorlatban is alkalmazható új kutatási eredményekre, de ahhoz, hogy a hazai mezőgazdasági kutatómunkát a fiatal szakemberek számára is vonzóvá tegyék, jobb feltételekre és versenyképesebb bérezésre is szükség van. A hazai mezőgazdasági kutatóintézetek megmentését Irimescu egy olyan országos intézmény keretében képzeli el, amelynek a tudományos, szakmai irányítása a Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia (ASAS), finanszírozása pedig két tárca, a mezőgazdasági és az oktatási minisztérium feladata volna. A kutatóintézetek e szerinti átszervezését az agrártárca vezetője szerint – a 24. órában lévén – nagyon sürgősen végre kell hajtani. Kérdések, kérdések Lesújtónak, de sajnos nagyon is reálisnak látja az Achim Irimes­cu mezőgazdasági kutatóintézetek állapotáról festett helyzetképet Gálfi Nándor, a csíkszeredai burgonyakutató állomás igazgatója. A szakember azonban kérdésemre még több kérdéssel válaszol: Miért hagyták, hogy a kutatóintézetek – pénzügyileg kivérezve – a megszűnés határára érjenek? Az állami finanszírozás teljes megvonásával kiknek, vagy milyen külföldi cégeknek állt érdekében, hogy az intézmények keretében zajló növény- és állatnemesítési munkák abbamaradjanak, ellehetetlenüljenek? Miért kell manapság a gazdáknak külföldi fajtákat, szaporítóanyagokat vásárolniuk? Miért kellett szétverni, szétlopni a működőket, vagy épp – az ország számos pontján – kiknek is kellettek a kutatóintézetek által használt épületek, földterületek? – teszi fel a jelenlegi helyzettel összefüggő, de jórészt máig megválaszolatlanul hagyott kérdéseket Gálfi. Lehetőségek és finanszírozás nélkül – Igaza van a miniszternek. De az is hihetetlen, hogy ennyire pénz nélkül hagyták az állami – a mezőgazdasági akadémiának és a mezőgazdasági minisztériumnak alárendelt – kutatóintézeteket. A magánszférának az uniós csatlakozás óta is számos lehetősége volt fejlesztési, modernizálási beruházásokra, termelékenység-növelő támogatások lehívására, minket viszont ebből is kizártak, sőt, adott időszakban még a gázolaj-támogatásra sem voltunk jogosultak. Itt az új, 2014–2020-as Vidékfejlesztési Program, de rólunk, mezőgazdasági kutatóállomásokról most se esik szó. Jelenleg teljes mértékben csak saját, termelésből származó bevételeinkre támaszkodhatunk. Kérdés: ilyen körülmények között egyáltalán van-e szükség állami kutatóintézményekre? Ha kell, akkor tessék támogatni, a rövid, közép- és hosszú távra kidolgozott fejlesztési programokhoz pedig pénzt is rendelni. Az akadémiához tartozó 102 mezőgazdasági kutatóállomásból mára csak 40 egység maradt – hangsúlyozta lapunknak a növénynemesítési szakember. Bizakodnak, lesz belőle valami Megjegyezte, a mezőgazdasági kutatóintézetek megmentésére, átszervezésére irányuló szándék mindenképpen üdvözlendő, arra pedig, hogy ebből lesz is valami, a szektorban dolgozók leginkább csak Irimescu és a kormányfő, Dacian Cioloş Brüsszelből hozott, az európai agrárkutatás fontosságát megismerő tapasztalaiban és – szakmabeliekként – mezőgazdaság iránti elkötelezettségében bizakodhatnak. – Tudják, mit kell csinálni. Ők egy más világból jöttek haza, onnan, ahol működnek a dolgok. Irimescu is sok mindent felvállal, de meglátásom szerint nincs kivel kivitelezze. Megy az APIA-hoz, és könyörög, uraim, legyetek szívesek, csináljátok meg már azokat a modulokat, dolgozzatok, tudjunk már a gazdáknak pénzt adni – jegyezte meg némi iróniával a kutatóállomás igazgatója. Pénz nélkül nem megy Gálfi nem titkolta, anyagi téren mára, a 35 éves múltra visszatekintő csíkszeredai burgonyanemesítő állomás is nehéz helyzetbe került. Az alkalmazottak bérének folyósításával elmaradtak, az állami költségvetés felé is adósságot jegyeznek, a bevételi forrást jelentő burgonya- és gabonavetőmag-termelést pedig a beszállítópartnereik által meghitelezett üzemanyagra, műtrágyára és növényvédő szerekre alapozva végzik. Az előállított termékek mellett más bevételt a kutatóállomásnak csupán az általuk művelt területek után járó földalapú támogatás jelent: a támogatások késlekedő folyósítása viszont – a többi gazdálkodóhoz hasonlóan – a csíkszeredai kutatóállomást is érzékenyen érinti. – Hiába olcsó a motorina, ha nincs pénzem megvenni. Most is van eladó tavaszbúzánk, árpa és zab vetőmagunk – az ebből származó bevételre támaszkodunk. Tavasszal nem kizárt, hogy a tritikálé és a bükköny vetőmag termelésébe is belefogunk. Hisz a kutatóállomásoknak az eredeti szerepe pontosan a kiváló minőségű biológiai szaporítóanya- gok, ültető- és vetőmagok előállítása és biztosítása volt a mezőgazdasági termelést folytató farmoknak, gazdáknak. Az 1980-as években 1080 hektáron gazdálkodtunk, de még az 1990-es évek végén, a területek visszaszolgáltatása után is közel 400 hektárt bérelve 18-20 kutatóval dolgoztunk. Jelenleg, a hegyi kaszálókkal, legelőkkel együtt 280-300 hektárt használunk, de innen származó termelésből a kutatórészleget már nem tudjuk fenntartani. Az igazság az, hogy pénz nélkül ezt nem lehet csinálni – ismerte el Gálfi Nándor. Domján Levente