A környezetvédelmi, erdőgazdálkodási és vízügyi minisztériumnál nemrégiben finanszírozták az országos erdőállomány leltározását (IFN). Arra tulajdonképpen a minisztérium kötelékeibe tartozó Erdőgazdálkodás Kutatási és Fejlesztési Országos Intézet (INCDS) révén került sor. Ez a leltározási tevékenység igen komplex ténykedést jelent, kezdve a terepen végzett adatgyűjtéssel, végezve az adathalmaz feldolgozásával. [caption id="attachment_31518" align="aligncenter" width="620"] A sokat bírált, jogsértésekkel vádolt Holzindustrie Schweighofer rétyi üzeme...[/caption] Románia esetében az ország területéből 7,046 millió hektárt tesznek ki az erdővel fedettek, s annak 37 százaléka Erdélyben található – legalábbis ez derül ki a már említett leltárból. A fafajták tekintetében hazai viszonylatban a listavezető a bükk, amely az erdővel borított területek 31 százalékát foglalja el, ezt követik a tűlevelűek (lucfenyő, fenyő stb.) 26 százalékos részesedéssel, majd következnek a kemény lombhullatók (gyertyán, kőrisfa, akác stb.) 20 százalékkal, a negyedik helyet 16 százalékkal a tölgyfélék foglalják el. A földrajzi, illetve régiós megoszlás tekintetében a 7,046 millió hektárnyi erdővel borított terület 37 százaléka Erdélyben található, azt követi Moldova 31 százalékkal, majd következik Havasalföld 20 százalékkal. A domborzati viszonyok tekintetében a romániai erdők 65 százaléka a hegyvidéken található, 27 százaléka a dombvidéken és 5 százaléka a síkvidéken. A kutatóintézet által elkészített leltárban létezik egy táblázat, a fák életkorán alapuló csoportosítás tekintetében is: a legjelentősebb arányú beerdősödött terület a II. korcsoportba (21–40 év) tartozik, az összfelületnek 21 százaléka, ezt követi a IV-es korcsoport (61–80 év) 19 százalékkal, illetve a III-as korcsoport (41–60 év) 18 százalékkal. Ezek szerint a fentebb említett korcsoportokba tartozó erdős területek együttesen az összerdőfelületnek több mint 58 százalékát teszik ki. A felsorakoztatott számadatokból akár arra a következtetésre juthatunk, hogy majd minden olyan információ az érdeklődők rendelkezésére áll, amely a hazai erdőállománnyal kapcsolatos, ilyenképpen pedig a leltár alapos áttanulmányozása nemcsak a pontos helyzetismeretre teremt lehetőséget, hanem az erdőgazdálkodással kapcsolatos stratégiák, különböző jogszabályozások kidolgozása tekintetében is. Ötévenként… A leltár nyilvánosságra hozásával egyidejűleg megjelent közleményben többek között utalás van arra, hogy az IFN olyanképpen van elképzelve, mint egy folytatólagos tevékenység, s a leltározási ciklus ötévenként megismétlődik. Ez azért indokolt, mert az erdőállomány tekintetében gyakran következhetnek be különböző történések, fejlemények, s itt feltétlenül szükséges rendelkezni egy olyan adatbázissal, amely révén megalapozhatók az erdőgazdálkodási politikák és programok, be lehet tájolni a fakitermelési és -feldolgozási szektorok távlatait, és megfelelő információkkal lehet rendelkezni a döntéshozatali folyamatokban. Ebben a keretben pedig arra is lehet utalni, hogy a szóban forgó statisztikának igen nagy gyakorlati jelentősége van és lehet a jövőben is, az erdőgazdálkodási komplex tevékenység megszervezésében, s azon belül a fakitermelés „levezénylésében”. A fakitermelők szemszögéből Nem sokkal a fentebb felvázolt leltár nyilvánosságra hozását követően került sor a Fafeldolgozó Ipar Európai Szervezetének (EOS) közgyűlésére. Azt az idén június 16-án Brassóban szervezték meg, s annak a házigazdája a Cenk alatti városban székelő Romániai Fakitermelők Egyesülete (ASFOR) volt. (Egyébként ennek az egyesületnek jó néhány megyénkbeli cég is a tagja.) Az európai szervezet tagjain kívül a közgyűlésen részt vett Gerald Schweighofer is, aki az EOS társult tagja, s aki a korszerű fafeldolgozási technológiák szemrevételezése végett meghívta a közgyűlés résztvevőit az új rétyi gyárának a meglátogatására is. A közgyűlés munkálatai során ismertették a hazai erdőgazdálkodás helyzetét is, amiről részletesen beszámolt Nicolae Țupunel, az ASFOR elnöke. Expozéjában többek között utalt arra, hogy a hazai erdőállománynak mintegy 65 százalékát az állam birtokolja, s csak 35 százaléka található a magánszektor tulajdonában. 2015-re vonatkozóan még nem rendelkezett pontos és hivatalos adatokkal, s ennek okán csupán arra utalt, hogy 2014 során országos viszonylatban 17,9 millió köbméter fa kitermelésére került sor, amelyből mintegy 8,5 millió köbméter tűlevelű és 9,4 millió köbméter keményfa. A kitermelt fából többek között 3,5 millió köbméter fenyő fűrészárut „nyertek ki”, a keményfából pedig 1,7 millió köbmétert. A piaci tendenciákról szólva, az ASFOR elnöke szerint az idén csökkenni fog a faáruexport, de ezzel egyidejűleg nem kizárt, hogy növekedni fog az import, továbbá azt sem tartotta kizártnak, hogy bár meglesz a feldolgozóipar számára a szükséges faanyagmennyiség, megtörténhet, hogy az árak emelkedni fognak. És ha már a beszámolóknál tartunk, érdemes utalni az EOS éves jelentésére is, amelyet annak elnöke, Sampsa J. Auvinen terjesztett be. Többek között a jelentésben az szerepelt, hogy az EOS tagországai a világ keményfa termelésében 5 százalékkal részesülnek, a puhafa termelésében pedig 26 százalékkal. 2014-hez viszonyítva a tavaly a tűlevelűek termelése mintegy egy százalékkal gyarapodott, a keményfa piaca pedig 3 százalékkal bővült. A tagországok előrejelzései szerint 2016-ban nem fog növekedni a tűlevelűek termelése, a keményfák esetében pedig 4 százalékos zsugorodás következhet be. ennek következtében pedig a keményfa-fogyasztás is több mint bizonyos, hogy csökkenni fog mintegy 3 százalékkal. Ki így, ki úgy látja Nem véletlenül utaltunk a rétyi fafeldolgozó üzem meglátogatására, mert annak tevékenysége körül továbbra is éles bírálatok fogalmazódnak meg. Ilyen körülmények között viszont meglepő, hogy az EOS részéről semminemű fenntartás, kifogás nem fogalmazódott meg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy elégedettek voltak az ott tett látogatáson tapasztaltakkal. Ugyanebben az időszakban olyan sajtóértesülések is napvilágot láttak, miszerint bajba kerülhet az „osztrák fenyővágóhíd”. Ez annak okán, mert állítólag visszavonták az osztrák Holzindustrie Schweighofer fenntartható és felelős erdőgazdálkodást igazoló tanúsítványát. Az osztrák mamutcég romániai leányvállalatai azt követően vesztették el ezt a tanúsítványt, miután az azt kiállító Quality Austria cég kibocsátási jogát átmenetileg visszavonták. Ha ez így igaz, akkor tulajdonképpen a baj a Quality Austria háza táján mutatkozhatott meg, illetve ott keresendő. Megemlíthető az is, hogy az osztrák leányvállalatokat ért bírálatok hovatovább fokozódnak, s egyes civilszervezetek szorgalmazzák az építkezési és a környezetvédelmi engedélyek visszavonását. A két viszonyulási módot összevetve nem kívánunk következtetéseket levonni, csupán annyit jegyeznénk meg, hogy ki így látja, ki úgy látja, ahogy az lenni szokott… Hecser Zoltán