erős felhőzet
Az oroszhegyieknek nagyon bejött
A bejövés maga. Hiszen megmutathatták, hogy a község hét települése – Ülke, Fancsal, Székelyszenttamás, Tibód, Székelyszentkirály, Üknyéd és maga a községközpont, Oroszhegy – mire képes hagyományőrzés és -művelés terén. A fellépők száma 200 fölötti volt, hiszen fellépett az ifjúsági fúvósok együttese, a nyugdíjasok csoportja – akik a régi fonók hangulatát idézték –, aztán a székelyszentkirályi és az oroszhegyi népi táncosok következtek, akik több működő együttessel bizonyították, hogy minden generációban léteznek náluk is műkedvelők, akik már a tipegő-csoportokban, azaz az óvoda „nulladik osztályában” elkezdik a hagyományok átvételét és gyakorlását.
A zene, a tánc, a népdal és a népmese mind olyan műfajok, olyan formák, amelyek identitásunkat meghatározzák és színezik, s a lét sajátos kereteit adják. A mindössze 7 éves Boldizsár Zsófia bebizonyította, hogy már zsenge korban szeretni lehet a népmesét, és azokat a legnagyobb természetességgel kell és érdemes elmondani másoknak. Illő tájszólással, könnyedén. Közkívánatra kétszer is kiállt a közönség elé. A másodikként előadott népmese talán még szebben, még ízesebben hangzott, mint az első. Maga a polgármester is az mondta, amikor az előadást megelőzően beszélgettünk, hogy mindenkit arra kért, hogy a legnagyobb természetességgel szólaljon meg és lépjen fel, hiszen a néphagyományok gyakorlása a maga természetes közegében nem szereplés, nem különleges feladat volt, hiszen az emberek egymásnak és a maguk mulattatására, saját környezetük épülésére és szórakoztatására táncoltak, énekeltek vagy tréfálkoztak.
A nagytermi előadás előtt azonban volt még egy igen emlékezetes esemény. Bálint Elemér Imre polgármester fotóművészként mutatkozott be. A felvételeket – amelyek nála az utóbbi tíz évben kibontakozott szenvedély hozadékaként jöttek létre – a koncertteremben tekinthették meg az érdeklődők. A hosszú ideig szabadkozó elöljárót Elekes Gyula képzőművész, a művelődési ház igazgatója győzte meg: felvételei arra érdemesek, hogy vizuális élményként szolgáljanak. A sok száz jobbnál jobb felvételből állították össze a most kiállított anyagot a szintén segítőkész és hasznos tanácsokat adó, a Csíkszeredában élő Ádám Gyula fotóművész segítségével. A zsúfolásig telt kiállítóteremben jelen lévő érdeklődők előtt Kovács Árpád művészettörténész oroszhegyi elkötelezettségű szakemberként a helyek és tájak, illetve a fényképész ismerőjeként tarthatta meg ünnepélyes nyitóbeszédét.
A művelődési ház nagytermének előcsarnokából nyíló kisgalériában dokumentumkiállítást is megtekinthetett és megszemlélhet az érdeklődő még a következő két hétben. Ez reprezentatív válogatás régi kéziratokból és fotókból, használati tárgyakból, amelyeket a helyi intézmények – iskola, közbirtokosság, egyházközség, polgármesteri hivatal – archívumaiból válogattak. Külön színfoltot képez az oroszhegyi nemesi családok címerkollekciója. Mindez annak is a jele, hogy a szellemi örökség mellett a tárgyi hagyaték is jó kezekben van. Bálint Elemér Imre fotográfusi munkássága is tárgyiasult, hiszen készült egy olyan falinaptár, amelyhez ő szolgáltatta a fényképfelvételeket.
Simó Márton
