Érezted már úgy, mintha az egész életed egy film lenne? Ha nem áll távol tőled a divat világa, akkor vélhetően legalább egyszer, Andy (Anne Hathaway) helyébe képzelted magad Az ördög Pradát visel filmből. Egy friss diplomás lány, aki egy tekintélyes divatmagazinnál kap állást, Miranda Priestly (Meryl Streep) második asszisztenseként. Azt gondolnád, ez a legjobb dolog, ami veled történhet. Ellenben felvetődik a kérdés: valóban ilyen lenne a való életben is? Maga a megtestesült álom és csillogás? Esetleg létezik árnyoldala is, amiről az ott dolgozók nem szívesen beszélnek? [caption id="attachment_79485" align="aligncenter" width="1092"] Üdvözlet Párizsból[/caption] A Sapientia – EMTE másodéves Kommunikáció és PR szakos hallgatójaként – az Erasmus+ szakmai gyakorlatomnak köszönhetően – sikerült bepillantást nyernem a divat oly sokaktól elzárt világába, a Marie Claire francia magazin magyar kiadványán keresztül. Feltételeztem, hogy nem álomvilág vár majd rám a forgóajtók mögött, ami viszont attól kezdve történt, arra nem számítottam. A forgóajtót elhagyva teljesen más világ tárult a szemem elé. Főszerkesztők, szerkesztők, fotósok és asszisztensek, illetve mindenki, aki csak számít a szakmában, fel-alá rohangáltak meetingekre, nyomdába vagy épp egy újabb csésze kávéért az udvarban lévő büfébe. „Milyen csinosak!” – ez volt az első gondolatom, amint tekintetem végigsiklott rajtuk. Hogy őszinte legyek, nem lepődtem meg. Elvégre, ez mégis csak „a Ház” – ahogyan László Krisztina, a magazin főszerkesztője fogalmazott. A „Ház” légköre ugyanis azt a benyomást kelti, mintha Az ördög Pradát visel nem csupán egy film lenne, hanem maga a való élet. A második emeletre érve megpillantottam a szerkesztőség ajtaját, rajta a magazin címe és a főszerkesztő névtáblája. Amíg odaértünk, elhaladtunk többek között a Cosmopolitan, Elle és Glamour magazinok szerkesztősége mellett. Gondoltátok volna, hogy csak egy fal választja el a szerkesztőségeket egymástól? Tudjátok, van az a pillanat, amikor képtelen vagy megszólalni. Ott állsz, némán szemlélve a körülötted lévő világ minden rezdülését. Képtelen voltam betelni a tudattal, miszerint megadatik mindaz, amiről sokan egész életük során még álmodni sem mernek. Ellenben itt vagyok én, a falusi fiatal, akinek vannak álmai, hisz bennük, és keményen küzd, hogy megvalósítsa azokat; aki országos divatbemutatón vett részt, első sorból csodálhatta meg a tervezők új kollekcióit, most egy divatlap gyakornokaként lesi el a szakma csínját-bínját. Ami pedig a főszerkesztőt illeti: nem, a Marie Claire főszerkesztője nem olyan, mint Miranda Priestly, a Runway főszerkesztője. Nem visel Pradát, és abszolút nem ördög. Viszont Nigel Kipling, Miranda jobb keze igenis létezik a való életben, ráadásul szárnyai alá is vett, mint a filmben Andy-t. Viszont van árnyoldala is ennek a szakmának, ahogy mindegyiknek. „Ez volt minden vágyam, nem adhatom fel!” – így biztattam magam a nehéz időkben. Akkor, amikor az egész napos fáradtság után éjszaka újabb cikkek születtek a kezem alatt, hisz a média sosem alszik. Akkor, amikor néha elkapott az érzés, miszerint talán mégsem vagyok elég jó. Mivel a magazin francia gyökerekkel rendelkezik, így nem volt kérdés, hová utazom gyakornokságom utolsó hetében. Hát, gyerekek! Párizs nappal gyönyörű, este elbűvölő, éjfélkor egyszerűen varázslatos. Számtalan szórakozási lehetőség várja az idelátogatókat, ha pedig elfáradnál, egy finom cappuccino mellett kipihenheted fáradalmaidat. Ha pedig egy alkalomnál többször fordulsz meg egy vendéglátóegységben, attól a pillanattól kezdve a pincér jó barátjának tekint téged, és előszeretettel érdeklődik hogyléted felől. Mándoki Bernadett