borús égbolt
Az optikai kábel nem köldökzsinór
A héten újra Tusnádfürdő lesz a világ közepe, vagy inkább ennek egy szeglete (csak azért nem írtam szigetet, mert valaki az elszigetelődést fogja belemagyarázni). Tusványos a világ közepe annak, aki ott van. Aki nincs ott, az nem is számít. Nem, mert eddig sem értette a folyamat lényegét, elszigetelte magát, letért a jó útról, leírták, nem volt jó barát, kitartó, türelmes stb. Az is lehet, csak kivénült a diáktáborból. (Az élethosszig tartó diákéletben ez nem lehetséges, de keresni kell az indokot.)
Szóval, a héten kezdődik Tusványos, amelynek forgatókönyve sokat változott az elmúlt két és fél évtized alatt. Volt már kicsi és csípős, máskor nagy és semmitmondó, történelmi és címlapkérő, sáros és unalmas. Huszonöt év alatt sok mindent megért. A rövidnadrágos politikusokkal lejött a hegyről a tábor, de volt, hogy itt magas lóról beszéltek. Voltak már nyeregben, ahogyan paták között rúgva is. Ahogy a nyakkendő, úgy a rövidnadrág sem véd meg mindentől. Szóval sok mindent megért...
Tudósítóként végigültem vagy négyet a huszonötből. Akkor is, amikor még jól elfértünk a tusványosi sátor alatt. A mondandó befért a lapba, pedig az előadók tábora pártlapként tekintett az akkori egyetlen országos terjesztésű romániai magyar lapra. Tusványoson én pártlap tudósítója voltam, egy politikai tematikájú táborban.
Az Olt megáradva sem lett volna elég ahhoz, hogy lemossa a lapról a jelzőket. Tudósítani ettől még lehetett. Firkászból is egyre több lett a tusványosi sátrak alatt. Voltak, akik tolmácsgéppel lesték a frázisokat. Ahogy nyeregbe került a nyaraló politikusok tábora, egyre fontosabbnak tűntek az itt megfogalmazott gondolatok.
Tusványos huszonöt éve nem fog elmúlni nyomtalanul. Volt itt már kormányközi találkozó, államfői vizit, ellenzéki „golyószórás” és beolvasás, helikopterrel való alászállás és lehet még... fehér lovon bevonulás. (A nyári szabadságba sok minden belefér.)
A negyed évszázad történelmi idő. Politikusszemmel mindenképpen, mert kevesen vannak, akik nem kopnak ki ennyi év alatt a választói látókörből. Tusványos néha jósnő is volt. (Az én fejemben nőnemű ez a foglalkozás, de ki tudja?) Beszéltek itt már integrációról, megvalósult. Magyar egyetemről, megvalósult. Határon átívelő nemzetegyesítésről, megvalósult (?). Kettős állampolgárságról, megvalósult. Itthon maradásról... még mindig vagyunk va’ egyen. A táborban, annak idejére hazalátogató egykori hazánkfiai is szép számban vannak. Ők azok, akik itthon érzik magukat a szabadság idején. Élvezik a kürtőskalácsot, a szilvapálinkát és lehet, még áfonyát is vesznek... mert érzik a szociális felelősségvállalás súlyát itthon és otthon. A kétlakiságból fakadó (esetenként kétkulacsos) politikával van a legnagyobb gond. Bármennyire szépítjük, más dolgot feltételez itthon élni és mást, az itthon lenni otthonérzése.
Tusványos most 26 éves. Ismerek olyan fiatalt, aki a táborral egy idős. Itthon éli erdélyi magyar mindennapjait, ünnepnapként a hétköznapokat. Vállalja a maradással járó kirekesztés kockázatát is. A legnagyobb erdélyi magyar városban, pesti nézetből ő egy vidéki. Ő, egy Erdélyi 26. Tudja: az optikai kábel nem köldökzsinór. Korlátozottságai nem a virtuális térhez, inkább a gázszámla kifizetéséhez köthetők. A hideg vízzel zuhanyozást már megszokta, de azért hidegzuhanyként éli meg, ha itthon maradásáért tartják földhözragadtnak.
Az itthon maradásról hallott a tusványosi sátrak alatt, az egyetem padjaiban, de lehet már az óvodában is. Ő egy Erdélyi 26, aki most az optikai kábel egyik végpontján azért kattan a tusváyosi hírekre, hogy elolvassa, van-e valami újdonság a menni vagy maradni retorikában. Összeszorul a gyomra, ha arra gondol, a nemzetegyesítést a szögesdrót körülölelésével kell megélnie ezentúl.
Daczó Dénes
