Gyümölcsoltó Boldogasszony napja van. A katolikus egyház ezen a napon ünnepli Jézus Krisztus születésének hírül adását. A hagyomány szerint az az asszony, aki ezen a napon érintkezik férjével, biztosan áldott állapotba kerül, illetve ha ezen a napon végezzük a gyümölcsoltást, akkor a növény megmarad és bőséges termést hoz. Ugye, micsoda reménykeltő dolgok fűződnek ehhez a dátumhoz? Azt gondolom – egyre fonákabb világunkban is –, egy gyerek születésének híre (még) ma is öröm, ünnep valamennyiünk családjában. Szemmel látható a boldogság a leendő szülők arcán, de sokszor ennél is látványosabb az a derű, amely könnyek formájában jelenik meg a nagyszülők szemében. S nemcsak a közeli családtagok, hanem még a barátok is tudnak szívből örülni egy-egy élet megfoganásának. A gyümölcsfák beoltása, metszése, gondozása is felszabadító érzéssel tud lenni ezeken az olykor hűvös tavaszi napokon. Tehát ha alaposan körültekintünk, megbizonyosodhatunk arról, hogy tényleg szükség van az oltásra. (S nemcsak a járvány megfékezésében.) Azonban csak jótékony hatású oltásokra van szükségünk. Ezekben a zűrzavaros időkben senkinek sem hiányoznak azok az olt(ogat)ások, amelyek szavakban és tettekben is szúrnak. A döfk ödéseket amúgy is megadja az élet, és amint lenni szokott, egy-egy vakcina beadása után ez esetekben is jelentkezhetnek a kellemetlen mellékhatások: szív(izom)fájdalom, duzzadtság vagy duzzogás, láz, fejfájás stb. Ezekre a bántalmakra csak a biztató, bátorító, segítő tettek szolgálhatnak enyhítő borogatásként. Tehát így a tavasz kezdetén arra biztatok mindenkit, aki teheti, az oltasson és oltson. Lehet oltatni járvány elleni vakcinával, gyümölcsfáinkat mézédes körtével, savanykás, de jó ízű almával, az emberi életet egy újabb élettel és egymás hétköznapjait kedves és mulattató szavakkal. Ezen sorok írása közben is (mint mindig) a fülemben cseng egy dal. Ezúttal a Budapest Bár Szilvafácska melódiájának következő néhány sora:

„Hideg volt, de meleg lesz. Minden kezdet nehéz, babám te kezdesz. Csókolj meg, és pálinkát a palackba azon nyomban ne sajnáld! Táncol az utca ingujjba, tavasz jött a tél helyébe, de furcsa. Csak a pálinka nem elég, de egy vesszőt a hamuba ültetnék, hogy Drága kicsi szilvafácska nőj nekem, Hadd legyen a Bandi bá’-nak pálinkája.” Ugye, az oltással még Bandi bá es jól jár?

Biró István