Nemrégiben olvastam az interneten egy elmarasztaló véleményt az úgynevezett ö-zésről. Az írás szerzője kifogásolta, hogy újabban terjednek azok a szavak, amelyekben az e helyett ö áll, mint például a feladat helyett egyre gyakoribb a föladat. Miközben olvasom a szöveget, eszembe jut, hogy katonaként (Kaposváron töltöttem szolgálati időmet 1959 novemberétől 1962 januárjáig) olvastam az ottani megyei lapban, a Somogyi Néplapban egy érdekes cikket. A cikk címe ez volt: Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi…, majd a Vörösmarty-idézetet így egészítette ki az újságíró, hogy nem felfelé megy. Már a cikk címe is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ebből sejteni lehetett, hogy a nyelvünkben igen gyakori e hang helyett a jó hangzás érdekében, ajánlatos esetenként az ö-t használni. És ez valóban így is van. Csakhogy nem minden e hang cserélhető ki ö-re. Amíg a fel–föl, a tejfel–tejföl, veder–vödör egyaránt használatos a köznyelvben, addig az embör, köll, mög, mögy csak a nyelvjárásban él. Az sem mindegy, hogy mikor ejtünk e helyett ö-t. Nincs ugyanis ilyen szó például, hogy löhöt vagy lehöt. Egyes nyelvjárásokban a nyílt e mellett létezik az úgynevezett zárt ё hang is, amelyet középső nyelvállással képezünk, mint az ö-t, de nem ajakkerekítéssel, hanem ajakkerekítés nélkül. Ezt a hangot azonban nem mindenki érzékeli. A Szeged környéki, azaz a déli nyelvjárás a zárt ё helyett ö hangot ejt Akik azonban azt hiszik, hogy Szegeden és környékén csak ö-vel beszélnek, úgy járhatnak, mint azok, akikről egykori magyartanárnőm mesélt el egy anekdotát. A hagyomány szerint egy időben Szegeden a nem helyi lakosok számára bevezették a hídpénzt. A szegediek természetesen díjmentesen közlekedhettek. A hídőrök amolyan kiejtési próbával szűrték ki az idegeneket. A következő kérdést tették fel a hídon átkelni akaróknak: Hogy áll a búza? Ha a válasz az volt, hogy löhöt már aratni, akkor kiderült, hogy az illető nem szegedi, ezért fizetnie kellett a hídpénzt. Úgy tudom, Móricz is sokat küszködött az ö-zéssel, amikor a Rózsa Sándor-trilógiát írta, ennek ellenére itt-ott hibázott. Vannak, akik azt javasolják, hogy helyesírásunknak is jelölnie kellene a zárt ё hangot. Ez lenne a 15. magánhangzónk. Esetenként a kétféle e hang olykor jelentéskülönbséget is eredményez. A mentek szónak például attól függően, hogy melyik e hangot ejtjük, négy jelentése van. Az írásbeli szövegekben azonban kockázatos lenne ez a jelölés, ugyanis, azok, akik nem érzik a két fonéma közötti különbséget, sokszor követnének el helyesírási hibát. A hibák szaporítását pedig nem tanácsos elősegíteni. Éppen ezért a zárt ё-t csak a különböző nyelvváltozatok (nyelvjárási szövegek) lejegyzésekor használják a nyelvészetben. Ezt követi Kodály Zoltán is a tőle gyűjtött népdalok szövegeiben. Ami a fel–föl és hozzá hasonló szópárokat illeti, azt mondhatjuk, hogy mivel ezek ma már bekerültek a köznyelvbe, a sok e okozta egyhangúság ellensúlyozására érdemes használatukkal élni. Dóra Zoltán