enyhe eső
borús égbolt
Az iskola és család kapcsolata – a nevelés eredményességének feltétele
A társadalomban a gyermek objektív érdeke azt kívánja, hogy az iskolai és családi nevelésnek közös célkitűzése legyen. E két közösség van elsősorban hatással a gyermek fejlődésére, ezért alapvető követelmény, hogy összhangban lássák el a felnövekvő nemzedék pszichikai, szellemi és testi fejlődését szolgáló teendőket. Ahhoz, hogy a család eredményesen végezhesse a gyermek nevelését, bizonyos feltételek szükségesek. Ezek egyrészt a családban, másrészt a szülőkben és gyermekekben adottak, de érdemes szólnunk azokról is, amelyeket ezután kell megteremteni.
A gyermek személyiségének fejlődése szempontjából döntő fontosságú, hogy a család mennyire vált közösséggé, társadalmunk alapközösségévé. Céljai végső soron egybeesnek a társadaloméval, élete pedig a társadalom életének szerves részét alkotja. A társadalom célkitűzéseinek megvalósításába való bekapcsolódás a családi nevelés sikerének egyik legfontosabb alapfeltétele. A befelé fordulás, a környező élettől való elzárkózás, az önzés stb. komoly akadálya lehet annak, hogy a gyermekek a társadalomba illeszkedő, abban céljaiknak, vágyaiknak, törekvéseiknek teret találó boldog emberek legyenek.
A családi élet követelménye a kölcsönös szeretet, a szülők és a gyermekek viszonyában egyaránt. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy nincs szükség a családban más törvényre, mint az egymás iránti szeretetre. Ez valóban lényeges, de önmagában nem elegendő, mert a családi élet akkor harmonikus, ha az idő az összetartozás érzését erősíti. Ez azonban csak akkor következhet be, ha a család minden tagja ráébred, hogy kölcsönös kötelességeik vannak egymás iránt, s a kötelességeket mindenki önként teljesíti.
Az egyenjogúságon alapuló kölcsönös szeretet és a kötelességek kölcsönös teljesítése teheti a családot igazi otthonná. A szeretetre alapozó közösség kifejleszti a család tagjaiban a felelősséget a hozzátartozók sorsáért. Első a szülő felelőssége a gyermekért. A szülő e felelősséget sosem háríthatja át a társadalomra, noha a társadalom a fejlődés során sokat átvesz a szülők felelősségéből. Az élet különböző bajaitól, fájdalmaitól, csalódásoktól természetesen nem tudják a családtagok megvédeni egymást, de rajtuk múlik, hogyan viselik ezeket. Tőlük függ, hogy milyen segítséget adnak egymásnak. Az egymásért való felelősség érzete ad a szeretetnek erőt, és ez teszi a kötelesség teljesítését természetessé. Az egymásért való felelősség szoros kapcsolatban van az egymás iránti tisztelettel, a kölcsönös bizalommal, az őszinteséggel. Mindegyik figyelembe vétele éppoly fontos a családban, mint más közösségben.
A családi élet követelményei: az egyenjogúság, az igazi emberi szeretet, a kölcsönös kötelességek, az egymásért való felelősség, az egymás iránti szeretet, tisztelet, őszinteség, kölcsönös bizalom, a lemondásra való képesség egymásba fonódó, egymást kiegészítő tulajdonságok. Harmonikus családi élet nem képzelhető el ezek nélkül.
Nagyon fontos, hogy a gyermeknek meglegyen a helye a családban, a családi közösségben. Érezze a család védő, segítő erejét, szeretetét, emberi melegét. Érezze, majd fokozatosan tudatosodjon benne, hogy a család a személyisége szabad és gazdag kibontakozásának bázisa és segítője. A gyermek lássa és élje át, hogy a családi közösségnek nemcsak előnyeire van joga, hanem kötelességei is vannak, felelősséggel tartozik a család iránt, tehát részese a család problémáinak, és feladatokat kell vállalnia azok megoldásában. A gyermeknek a családi közösségben betöltött helye fejlődésével együtt változik. Jogai és kötelességei s ezzel együtt felelőssége egyre közelebb kerül a felnőttszinthez, míg végre eléri azt és kiléphet a családból.
Tagadhatatlan az a tény is, hogy a család helyzete nagymértékben meghatározza annak életmódját. Az a körülmény például, hogy a szülők milyen jövedelemből élnek, fontos tényező a gyermek alakuló személyisége szempontjából. Befolyásoló tényező az is, ha a lakásban rend van, vagy állandó a rendetlenség, ha megfelelő beosztással élnek, vagy bohém, könnyű életet folytatnak. A fizetésből élő családoknál jelentkeznek azok a problémák is, amelyeket mindkét szülő munkába járása okoz. A család helyzetével és életmódjával kapcsolatban mindig felmerül a kérdés: mi a helye a gyereknek a családban? Két szélsőséges példát említek: egyik helyen a gyermek a család központjában áll és a legnagyobb mértékig elkényeztetik, a másik véglet, amikor úgy túlterhelik munkával, hogy nincs ideje gyermeknek lenni.
A család helyzete és életmódja mellett fontos tényező a család struktúrája. Közismertek azok a nehézségek, amelyek az elvált szülők gyermekeinek nevelésével kapcsolatosan felmerülnek. A csonka család vagy a mostoha szülő mind külön problémát jelent a nevelésben.
A gyermeknevelés a szülők részéről sokoldalú tájékozottságot, ítélőképességet követel. Ezek feltétele az intelligencia, ami nem csupán az iskolai végzettségen múlik, bár az is lényeges. Az értelmes ember fel tudja ismerni a jelenségek összefüggését, el tudja különíteni az együtt jelentkező tüneteket, meg tudja találni a váratlan, szokatlan helyzetek megoldását. A szülők igyekezzenek megérteni mindazt, ami a gyerekkel kapcsolatos, keressék annak magyarázatát.
Mint általában a nevelésben, a családi nevelésben is érvényes, hogy nem szabad semmit elhamarkodni. A hirtelenkedés leggyakoribb eredménye a meg nem érdemelt bántalom, s ez nem múlik el nyomtalanul a gyermekben. Nem lehet sikeres a nevelés, ha a szülő nem rendelkezik kellő önuralommal. A gyermeknevelés fáradalmaiban a szeretet teszi képessé a szülőket az önuralomra. Tehát a gyermek iránti okos szeretet lényeges feltétele a nevelésnek. Ezek alapján alakul ki a gyermekben a szülők iránti bizalom és a szülők tekintélyének elismerése. A bizalom a teljes nyitottságot jelenti a szülők iránt. A tekintély elismerése annak meglátása, hogy a szülő okosan járt el, jót akart. A szülői tekintély elengedhetetlen tényező. Az előzőkön kívül az alábbiak segítik a szülői tekintély fejlődését: a szülők bátorsága, következetessége. Igen lényeges az, hogy eljárásainkat a gyermek fejlettségi fokához igazítsuk. Vigyáznunk kell arra is, hogy nem minden gyermek egyforma, így nem kívánhatjuk mindegyik gyermekünktől ugyanazt az eredményt. A családi nevelésnek alapvető feltétele a nevelés egyöntetűsége, amit úgy érhetnek el, ha megbeszélnek a gyermekkel kapcsolatos minden jelenséget, tudnak egymás tetteiről, gondolatairól, aggodalmairól, ha közös a gyermek iránti szeretet és közös a nevelési cél. Az egyöntetűség a szülők és nagyszülők egyetértését is jelenti.
A nagyszülőknek be kell illeszkedni a családi nevelésbe, a szülők munkáját tudatosan kell támogatniuk, mert a túlzott szeretetből igen sokszor öntudatlanul negatív irányban avatkoznak bele a családi nevelésbe. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a nagyszülők is helyesen vegyenek részt a családi nevelésben.
A gyermek fejlődésére alapvetően két közösség van hatással: a család és az iskola. A nevelés egyöntetűségének követelménye a kettő között összhangot diktál. Az iskolai nevelésnek tekintettel kell lennie az erkölcsi normákra, tudni kell azt is, hogy ezek tartalma a mai társadalmi viszonyok között megváltozik.
A családi nevelés célkitűzései mellett ismernünk kell azt is, hogyan vélekednek a szülők az iskolai nevelés céljáról, mert a szülők nagy része nem ismeri a tanítás során végzett nevelő munkát. Tájékoztatásuk pedig csakis a mi feladatunk. Vagyis a nevelési összhang érdekében ki kell alakítani a pedagógusok és a szülők helyes kapcsolatát. A tanító feladata annak biztosítása, hogy a családi és iskolai nevelés egységes követelményeket támasszon a gyermekkel szemben. A követelmények egységét elsősorban a napirend, az iskola szabályainak betartása, a lecke gondos elkészítése, és az otthoni munkában való részvétel vonatkozásában igyekszünk megteremteni, s erre támaszkodva formáljuk az erkölcsi magatartás egységes követelményeit.
Gálfalvi Gábor ny. ig. tanító
web.JPG)
