borús égbolt
Az „igazi” munka haszna, öröme
„Ugye – szólt Candide a jó töröknek –, hatalmas nagy birtoka van? – Alig húsz hold – felelte a török –, gyermekeimmel munkálom; a munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget. Candide, a majorba visszatérve, soká és mélyen gondolkozott a jó török szavain. Mondta is Panglossnak és Martinnek: – Ez a jó öreg, úgy látom, jobb sorsot teremtett magának, mint az a hat uralkodó, akivel együtt vacsoráztunk Velencében. (…) – Igen, de én azt is tudom – szakította félbe Candide –, hogy vár ám a munka a kertben. – Igaza van – mondta Pangloss –, mert mikor az Úr Ádámot Éden kertjébe helyezte, azért helyezte őt oda, ut operaretur eum, vagyis hogy ott dolgozzék; ez pedig azt bizonyítja, hogy az ember nem pihenésre termett. – Dolgozzunk, ne okoskodjunk – mondta Martin –, ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket.”
Az idézett részlet Voltaire 18. század közepi Candide című regényének utolsó fejezetéből származik, és azt hiszem, nem is lehetne aktuálisabb számomra, és talán a húszas-harmincas éveikben járó generáció számára.
Van egy kis telkünk, ahol idén veteményezünk másodszor. Nem nevezném földművelésnek, hiszen csak néhány ágyást készítettünk, de tavalyhoz képest idén már jobban odafigyelünk a részletekre is. Én és a városon – még ha olyan kicsi is az, mint Csíkszereda – felnőtt, hozzám hasonló korúak közül bizony sokunk nem fogott a kezében soha kapát. Nekem sem volt nagy tapasztalatom ebben, azt viszont tavaly értettem meg, hogy mennyit jelentett, hogy képesek voltunk egy egész ebédet a saját kis kertünkben megtermelt zöldségekből összeállítani.
Valahol erre a következtetésre jut Candide is a regény végén: az életünk értelme – miután kiűzettünk a paradicsomból –, hogy dolgozzunk, munkálkodjunk, teremtsük meg magunknak a saját édenkertünket. És most már azt is tudom, hogy szükség van a kézzel fogható munkára, mert az újság, benne a szöveggel ugyan kézzelfogható, de nem olyan munka eredménye, amelynek azonnal érzi az ember a hasznát. És külön javasolom ezt a fajta munkaterápiát azoknak is, akiknek még ennyire sem kézzelfogható a munkája, minden HR-esnek, menedzsernek, folyamatfejlesztőnek és a jó ég tudja milyen furcsa nevű szakmákat irodákban, számítógépet püfölve végzők számára egyaránt.
Márk Boglárka
A cikket teljes terjedelmében a Hargita Népe április 16-i számában olvashatják.
