A kölni események – ahol a pályaudvar, illetve a Dóm tér környékén nagyrészt észak-afrikai arabokból, szírekből, irakiakból ezerfős tömeg verődött össze, és a késői, illetve tétova rendőri beavatkozás következtében száznál több nőt molesztálva és bántalmazva, petárdákat robbantgatva zaklatták az új esztendőt ünneplő embereket – jelentősen felkavarták a közhangulatot, a helyzet pedig azóta csak eszkalálódott, és politikai dimenziót is kapott. Az események kapcsán két, évtizedek óta Németországban élő erdélyi magyart, egy nyugdíjas fogorvosnőt és egy pénzügyi szakértőt faggattunk arról, miként élik meg az ottani átlagemberek a migránshelyzetet, mit tapasztalhat egy kisvárosi német állampolgár? [caption id="attachment_20637" align="aligncenter" width="620"] A Pegida által szervezett demonstráció Kölnben. Lángolnak a menekültellenes indulatok[/caption] Az atrocitások és az áldozatok száma, illetve az elkövetők tömegének mérete miatt elsősorban Köln szerepel a német és a nemzetközi média jelentéseiben, azonban ma már köztudomású, hogy szilveszter éjjelén más német városokban – Stuttgartban, Hamburgban –, illetve Ausztriában, Svájcban és Finnországban is követtek el nők elleni tömeges szexuális zaklatást és rablásokat Észak-Afrikából, Szíriából és Afganisztánból érkezett férfiak. Áldozatok – azóta több mint 120 nő tett panaszt csak a kölni hatóságoknak, kétharmaduk szexuális támadás miatt –, és szemtanúk szerint a „hordákba verődött” férfiak zaklatták az ünnepelni összegyűlt embereket, elsősorban a nőket: petárdákat és rakétákat dobáltak közéjük, molesztálták, fogdosták őket, a szoknyájuk alá nyúlkáltak, volt, akiről leszakították a bugyit – egy a tömegben tartózkodó, civil ruhás rendőrnő nadrágjába is benyúltak. Ezenkívül meg is lopták áldozataikat, főleg mobiltelefonjaikat és a pénzüket vették el tőlük. Kölnben legalább két esetben nemi erőszakot is elkövettek, és hasonló cselekedetek történtek más németországi városokban is. A bűncselekményeknek még kirívóbb hátteret adott, hogy azok többnyire a kölni pályaudvaron és a kölni dóm előtti téren történtek, azaz nem sikátorokban, hanem központi, nagyon forgalmas helyeken, amelyek a jelenlévők szerint egy időre „mintha törvényen kívüli területekké” változtak volna. A rendőrség ugyan éjfél előtt kiürítette a pályaudvar környékét, de fellépése nem volt eredményes: a bűncselekményeket elkövetők tömege hamarosan ismét összeverődött, a legtöbb atrocitásra pedig éjfél után került sor. Bírálják az óvatoskodó rendőrséget és a későn ébredő sajtót A felháborító események még súlyosabb visszhangot kaptak amiatt, hogy a rendőrség látszólag megpróbálta elhallgatni, de legalábbis tompítani a történteket, ezért a sajtó is csak január 4-én számolt be bővebben a kölni szilveszterről. Pontosabban fogalmazva ekkor beszéltek az újságok és a televíziók először az elkövetők származásáról, és sokáig még ekkor is zavarosan. Az első pontosabban fogalmazó jelentések elismerték, hogy a tettesek „araboknak kinéző” személyek voltak, de akkor még arról írtak, hogy többségükben nem friss bevándorlók, hanem évek óta Németországban élő bűnözök. Ez mára fordítva igaz: a kölni eseményekért felelős tömeg java egy-két éve egy ennél is kevesebb ideje, menedékkérőként érkezett az országba. Ezt egyébként Észak-Rajna-Vesztfália tartományi belügyminisztere, Ralf Jäger is elismerte, kijelentve, hogy csaknem kizárólag újabb és korábban érkezett migránsok voltak a kölni szilveszteri ünneplőkre támadók között. Ő volt az, aki a történtek miatt elfogadta a kölni rendőrfőnök lemondását: Wolfgang Albersnek az incidens a székébe került. Albersnek főleg azt vetették a szemére, hogy a támadások után nem tájékoztatta időben a nyilvánosságot a történtekről és egyebek mellett a gyanúsítottak származásával kapcsolatos információkat tartott vissza. Jäger szerint a kölni rendőrség súlyos hibát követett el a dóm előtti szilveszteri helyzet kezelésében, amikor nem lépett fel érdemben a nőket tapogató, nemi erőszakot is elkövető, rablásokat, lopásokat végrehajtó ezerfős tömeggel szemben. Ugyanakkor azt mondta, az általa vezetett minisztérium nem adott olyan utasítást, hogy ne hozzák nyilvánosságra az elkövetők származását. Azóta több magas rangú német politikus is felhívta a figyelmet arra, mekkora veszélyt jelent, ha a rendőrség – feltehetően az indulatok elharapódzásától tartva – „öncenzúrát” gyakorol bűncselekményekkel, például olyan támadásokkal kapcsolatban, amelyeket migránsok követnek el. Azóta a sajtóban éles, a rendőrség hozzáállását helytelenítő bírálatok jelentek meg, amelyek főként azt taglalják, hogy a rendőrség vezetői számára nyilvánvalóan már szilveszter éjjel világos volt, hogy a nagyjából száz igazoltatott férfi között sok a szíriai, iraki és afganisztáni menekült, akik csak rövid ideje élnek Németországban. A rendőrség illetékes szolgálati csoportjának vezetője a média szerint szándékosan azért nem nevezte meg az igazoltatott férfiak származását, mert az számára „politikailag kényes ügynek” tűnt. A német szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maziere egy interjújában azt mondta: a migránsok általános gyanú alá helyezése éppen úgy helytelen, mint ahogy helytelen a bűnözők származásának tabutémává tétele is, illetve hogy „nem szabad, hogy a hallgatás spirálja alakuljon ki, és különösen azt nem, hogy ez rendőrségtől induljon ki. Ha a bűncselekmények elkövetőinek migrációs vagy menekültügyi hátterük van, azt nem szabad elhallgatni”. Angela Merkel német kancellár szintén arra kérte a hatóságokat, alaposan vizsgálják ki a német városokban nők ellen elkövetett támadásokat. „Teljes mértékben elfogadhatatlan, ami újévkor történt” – mondta, hozzátéve, az államnak kötelessége, hogy megtalálja a helyes válaszokat, legyenek azok bármilyen, törvényi vagy a rendőrségi jelenléttel kapcsolatos változtatások. „Meg kell vizsgálni, hogy minden szükségeset megtettünk-e már a kitoloncolások kapcsán, hogy világos üzenetet küldjünk mindenkinek, aki nem hajlandó betartani jogrendszerünket” – fogalmazott a lehetséges kiutasításokra utalva. Merkel szóvivője, Georg Streiter kijelentette: a kancellárnak fontos, hogy a teljes igazság kiderüljön, és hogy semmilyen információt ne tartsanak vissza vagy szépítsenek meg. A kölni „fekete szilveszter” okán azóta több tiltakozó tüntetést is tartottak, illetve történtek olyan kisebb erőszakos bűncselekmények is, amelyeket bevándorlók ellen követtek el. Emellett ismét erősen fellángolt a szélsőjobb hangulatkeltő kampánya. A német és a nemzetközi sajtóban megjelent helyzetjelentések és elemzések mellett lapunk arra is kíváncsi volt, hogyan látják a történteket az ott élő, hétköznapi emberek, ezért arra kértünk néhány németországi magyart, számoljon be tapasztalatairól, meglátásairól. Integrációról nemigen lehet szó M. E.  Z-ben él. A nem egészen negyvenezer lakosú város Németország nyugati részén, a francia határ közelében található, híres ménese és rozariuma (rózsakertje) van. A város lakói büszkék arra, hogy Napóleon onnan választotta lovainak egy részét (Z. többször került francia uralom alá). Egyetem, jégpálya és egy 120 üzletből álló bevásárlócentrum is található a településen. – Az ősz óta mi is nagyszámú menekültet fogadtunk be – válaszolta kérdésünkre a nyugalmazott fogorvos. – Eleinte 800, majd 1000 főről volt szó, de most többen vannak. A már nem üzemelő repülőterünkön kaptak ideiglenesen szállást. Az egész város gyűjt nekik mindenfélét, de főként ruhaneműket és játékokat. Nemrégiben egy részüket, elsősorban a nőket és a gyermekeket egy közeli szállodában helyezték el. Kapnak zsebpénzt, az újság is írt erről, de nem már nem emlékszem, mennyit. A megkérdezett elmondta, általában csoportosan járnak a városban a menekültek, többen közülük burkában, de gyakran lehet találkozni migránsokkal a nagy bevásárlóközpontokban is. – A kezükben modern telefon van – részletezte. – A mezőn keresztül is járnak, ahol én kerékpárral közlekedtem, és igaz, hogy eddig nálunk senkit nem bántottak, de én félek, elkerülöm őket és a főutcán járok. Elégedetlenségükről írt a helyi újság, szó volt arról, hogy piszok van a tartózkodási helyükön, hogy zavaró a tömeges ellátás és hogy a síró gyermekektől nem tudnak aludni. Több késelésre, illetve rendőri beavatkozásra is sor került, de ezek a saját körükben történtek. A kölnihez hasonló eset itt nem fordult elő, de félünk a sok fiatal férfitól, hisz nem tudjuk, hol élik ki szexuális igényeiket. Interjúalanyunk azt is elmondta, hogy a lakosság nagy része nem örül az érkezőknek. – Előre nem látható következményekre számítunk. Nem értjük a politikusainkat, hogy miért szolgáltatnak ki minket, és miért részesítik előnyben a mi munkanélküli lakosságunkkal szemben őket. Az ország alaptörvényére hivatkoznak, hogy be kell fogadni a menekülteket, de nincsenek irataik, nem lehet tudni, honnan jöttek. Félünk az esetleges betegségektől is. Úgy látjuk, hogy integrációról nemigen lehet szó. A sok török nagy része, aki régebben érkezett és itt maradt, még mindig gettóban él. Vizet az olajjal nem lehet összekeverni – szétválik. Más nyelv, más vallás, más magatartás. „Újonnan érkezettek” és a vidéki hangulat S. A. pénzügyi szakember. 25 éve él Németországban és tíz éve Biberachban, Felső-svábország északi részén, Ulmtól 40 kilométernyire. – Biberach egy kedves kisváros, nagyon szép piactérrel, ahol egyórás ingyenes internetet biztosít az önkormányzat – magyarázta a megkérdezett hölgy. – 2015. március 31-én hivatalos adatok szerint városunk 32 252 lakosából 3541 volt külföldi állampolgár. Szeptemberig 32 591-re nőtt a városlakók száma, és ezekből 3794 külföldi állampolgár volt a rendelkezésemre álló táblázat szerint, de ez nem tükrözi az ősz óta hozzánk érkezettek számát. A migránsokra vonatkozóan a kerületbe érkezők számát találtam meg. E szerint 2500-an vannak, ami 2,4%-t jelent, azaz minden 41 lakosra jut egy menekült. Biberach rendezett piacterén lehet a leginkább megtapasztalni, hogy sok új lakosa lett a városnak. – Sok fiatal férfit lehet látni okostelefonnal a kezében, hangosan beszélgetve, de egymás között is – részletezte a pénzügyi tanácsadó. – Érdekes még, hogy Biberachban és környékén 28 olyan kezdeményezés, „támogató kör” van, amely révén önkéntesek segítenek a bevándorlóknak például nyelvtanulásban vagy hivatalos dolgok intézésében. Ugyanakkor az ünnepek alatt is sok találkozást és rendezvényt szerveztek az újonnan érkezetteknek – nagyon sokszor ezt a kifejezést használják a programok leírásában. De vállalni lehet „keresztszülőséget” is, ezt is a támogató körök szervezik meg, ugyanakkor internetes oldalakon lehet pénzadományokat vagy munkát felajánlani. Létrehoztak egy „Begeg­nun­gscafe”-t, ami lefordítva találka-kávézót jelent. Az iskolás gyermekekkel speciális osztályokban  foglalkoznak, és nekik is önkéntesek segítenek a házi feladatok elvégzésében. Ezek a dolgok mind jól működnek, és szerintem ezért itt egyelőre mindkét oldalon pozitív a hangulat. Az érkezettek először közös elszállásolási központokban laknak és állami segélyből élnek. Biberachban hat ilyen központ van, a legnagyobban 180 személy, a legkisebben 20 személy lakik, és összesen 510 főnek jut hely. A szállások nagy része most lett kialakítva régi irodaépületből, amit már rég nem használtak, de kb. 100 személy átalakított lakókonténerekben kapott helyet. – Szerintem ezt a vidéki hozzáállást és hangulatot nem lehet és nem is szabad a nagyvárosival összehasonlítani – hangsúlyozta interjúalanyunk. Daczó Katalin