Az érmek nem felejtetnek
Míg Rio de Janeiróban országunk olimpikonjai azzal küszködtek, hogy valamilyen úton-módon érmeket is szerezzenek, itthon, pontosabban Bukarestben a rendőrség is emelgetett nem súlyokat, hanem aktákat, méghozzá a Román Olimpiai Bizottság (COSR), valamint annak a bukaresti székhelyű Pax Creative Sports Kft. székhelyén, amely az előbbivel megkötött szerződés alapján beszállította az olimpikonok sportruházatát 130 000 euró ellenében. Ugyanakkor elkobozták a még itthon maradt sportruházatokat is, s mindezt annak okán, hogy felmerült az a gyanú, miszerint a különböző sportruházatok nem eredetiek, hanem azokat meghamisították, következésképpen az olasz Kappa cég márkájának azokon a viseleteken nincs amit keresnie. Olyan gyenge minőségűnek bizonyultak ezek a bemutatásukkor agyondicsért formaruhák, mint a hazai sportolók által az első napok során elért eredmények. Mert ugyancsak kínlódniuk kellett napokig, hogy megszerezhessék az első aranyérmet, arról nem is beszélve, hogy számos sportágban jóval várakozáson alul szerepeltek (például a hazai női kézilabda-válogatott). A ruházati botrány, valamint a gyenge szereplés vitát váltott ki a hazai sportért felelős személyek között is, és eléggé elvtelen módon bírálták, vádolták meg egymást ott, az olimpiai játékok színhelyén is. Ki az olimpiai bizottság egyes tagjait, ki a minisztérium vezetőit, ki pedig a szakszövetségek vezetőit, illetve azok edzőit marasztalta el. Amolyan bizonyítvány-magyarázatként a múlt péntekre beharangoztak egy sajtótájékoztatót, amelyen Alin Petrache, a COSR elnöke és Elisabeta Lipă sport- és ifjúsági miniszter számolt volna be a romániai sport jelenlegi helyzetéről, valamint a romániai sportolók Rio de Janeiró-i szerepléséről. Ezt a sajtóértekezletet viszont az utolsó pillanatban lemondták, egyes feltételezések szerint azért, mert időközben a román olimpikonok egyike-másikának sikerült érmet szereznie Brazíliában. Szombaton viszont hazaérkezett a bizottság elnöke, Alin Petrache, együtt Carmen Trocannal, a bizottság jogi osztályának vezetőjével. Az előbbi azt állította, hogy egyik gyermeke súlyos megbetegedése okán kényszerült rá a váratlan hazautazásra, s egyébként tegnap vissza is utazott Brazíliába. Egyes feltételezések szerint a gyermeke betegsége csak ürügy volt, s tulajdonképpen azért jött haza, hogy tájékozódjon a rendőrségi akcióról, s ezzel magyarázható a jogügyi osztály vezetőjének a hazatérte is. Amúgy bocsánatot kért a sportruházat gyenge, vitatható minőségéért, megkövetve a sportolókat, akik kénytelenek voltak a „viseltes” ruházat következményeit elviselni. Hozzáfűzte azt is, hogy az olimpiát követően belső vizsgálatra került sor a bizottságnál annak megállapítása végett, hogy kit terhel, kit terhelhet felelősség, és milyen intézkedések foganatosítása szükségeltetik. Hangsúlyozta azt is, hogy a vétkeseket nemcsak felelősségre vonják, hanem az okozott károk megfizetésére is kötelezik, s a kivizsgálásról tájékoztatni fogják a közvéleményt is.
Bejelentette azt is, hogy az olimpiai játékokat követően azonnal összehívják a COSR közgyűlését, amely során ő benyújtja lemondását, ilyenképpen pedig megkönnyíti a közgyűlés munkáját, mármint egy elmélyültebb elemzés vonatkozásában, de ugyanakkor kérni fogja azt, hogy az alelnökök és a végrehajtó bizottság tagjai is nyújtsák be lemondásukat. Megszólalt a történtek kapcsán elődje is, Octavian Moraru, aki jelenleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja. Szerinte a COSR teljes stábjának távoznia kell, és a szaktárca illetékesei is le kell vonják a szükséges tanulságokat.
Tény, hogy az, ami az olimpikonok sportruházata, valamint várakozáson aluli szereplésük tekintetében bekövetkezett, az talán nem a „véletlen műve” volt. A különböző szakszövetségek, de a minisztérium szintjén megmutatkozó botrányos történések, kölcsönös vádaskodások, a hazai sportegyesületek és klubok jó néhánya háza táján bekövetkezett közpénzügyi szabálysértések, sőt törvénytelenségek beárnyékolták, beárnyékolják a hazai sporttevékenységet. A problémákra pedig későn döbbentek rá, s mondjuk ezt például annak okán, hogy csak nemrégiben tűzték napirendre a sporttörvény módosításának és kiegészítésének az ügyét. Amúgy ez a kormányzati minisztériumi szándék sem bizonyult eléggé eredményesnek, s mondjuk ezt többek között annak okán, hogy a sportegyesületek, a sportklubok és más intézmények részéről közömbösség mutatkozott a jogszabálytervezet megvitatása során, illetve igen kevés javaslat és észrevétel fogalmazódott meg. Lehet viszont, hogy mindaz, ami most bekövetkezett, a megrázkódtatáson túl rádöbbenti az illetékeseket arra is, hogy gyökeres változásokra van szükség, nemcsak a jogszabályozás, az intézményrendszer átszervezése tekintetében, hanem a mentalitás tekintetében is.
Hecser Zoltán