erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Az éremnek két oldala van
A közszférai bérezés, valamint a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások munkavállalókra való átruházásának (ebbe beleértve a hírhedtté vált 600-as űrlapot is) jelenlegi fejleményeivel kapcsolatosan újból a nagyérdemű elé állt Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter: kedden délután egy igen terjedelmes sajtónyilatkozatot olvasott fel, majd az eseményen jelen lévő újságírók kérdéseire válaszolt. Okkal feltételezhető, hogy felsőbb utasításra „fogalmazódott” meg ez a sajtónyilatkozat, amely egyébként arra volt hivatott, hogy a nagy nyilvánosság elé tárja a közszférai bérezési kerettörvény alkalmazása hatásmechanizmusával kapcsolatos pontosításokat, valamint a hazai nyugdíjak alakulását. Másképpen fogalmazva a kormány és az általa vezetett szaktárca nevében megpróbált bizonyos dolgokat tisztázni, azaz tiszta vizet önteni a pohárba, s ezt annak okán, hogy az utóbbi napokban újabb és újabb kifogások, bírálatok és tiltakozások fogalmazódtak meg a fentebb már említett két „témakörrel” kapcsolatosan. A szándék mindenképp dicséretes volt, és nemigen kifogásolható a sajtóközlemény szerkezeti felépítése, a valós tényismertetés szándéka, valamint mindazon tényezőknek a felleltározása, amelyeknek szerepük lehetett az elmúlt esztendő során a közszférai bérek alakulása tekintetében (beleértve az utóbbi időszakok során meghozott és hatályba léptetett jogszabályokat is). Részben egyet tudunk érteni azzal is, hogy alapos és részletes helyzetismeretre nyújtott lehetőséget a szóban forgó sajtóközlemény. Mondjuk ezt annak okán például, hogy vannak olyan tények, megvalósítások, fejlemények és tendenciák, amelyeket nemigen lehet megkérdőjelezni, ellenben azokat nem lehet beállítani mindent elsöprő sikerekként.
Említettük, hogy amolyan leltárokat is tartalmazott a miniszter szájából elhangzott sajtónyilatkozat. A bérek tekintetében utalás volt arra például, hogy azok megemelése még a múlt esztendő januárjában megkezdődött, több olyan jogszabály révén is, amelyek nyomán a költségvetés személyzeti kiadásokra fordított összegei jelentős mértékben megnövekedtek. Nos, a „leltározás” tekintetében azon nyomban bekövetkezett egy baki: a miniszter asszony azt állította, hogy a szóban forgó pluszkiadás 2016-ban 58 milliárd lejt jelentett. Hogyan kerülhetett be a 2017-es esztendő „leltárába” a 2016-os évi pluszkiadás? Amúgy a szóban forgó pótlólagos pluszkiadás 2017-ben 71 milliárd lejre emelkedett, az idén pedig állítólag el fogja érni a 81 milliárd lejt. Ezekből a számadatokból az is kikövetkeztethető egyébként, hogy a költségvetési szektorokban foglalkoztatottak szintjén 2017-ben 22%-os béremelés következett be. A bérek emelkedésével kapcsolatosan ugyancsak készült egy leltár: abban az szerepel, hogy az elmúlt esztendő során 11 olyan jogszabály (törvény és sürgősségi kormányrendelet) látott napvilágot, amelyek gyakorlatba ültetése nyomán a közszféra egyik vagy másik szegmense, illetve a különböző személyzeti kategóriák esetében emelkedtek a bérszintek és esetenként másabb bér jellegű jövedelmek is. Ez esetben is sántikált a „leltár”, ugyanis a 11 jogszabály között szerepelt egy 2016-ban keltezett törvény (a 2016/250-es törvény). És ha már itt tartunk, arra is utalhatunk, hogy a múlt esztendei közszférai béremelések egyikében-másikában megvolt a maguk szerepe a megelőző esztendőben a Cioloș-kormány által elfogadott jogszabályoknak is. Nem akarunk káka tövén csomót keresni, de egy miniszteri helyzetjelentésnek meg kell legyen a maga tartása, arról nem is beszélve, hogy ha a szándék a pontosítás volt, akkor az azt megtestesítő szövegnek is jeleskednie kell a precizitás tekintetében. Egy miniszteri expozéban nem helyénvaló bért emlegetni olyan esetekben, amikor a jogszabályok szerin illetményről van szó. Mint ahogy nem lehet egyenlőségjelt tenni egy kormányrendelet és egy sürgősségi kormányrendelet közé sem. A kormányzati cselekvés érdemlegességével példázódva Olguța Vasilescu többek között arra is utalt, hogy a 2017/82-es sürgősségi kormányrendelet révén kötelezték a munkaadókat a kollektív munkaszerződések újratárgyalásának a megkezdésére. Kissé eldobta a sulykot, mert a törvény csupán arról rendelkezik, hogy a munkáltatóknak „kezdeményezniük kell” a szóban forgó tárgyalásokat, s nem arról, hogy azt meg kell kezdeni és még kevésbé arról, hogy azt finalizálni is kell.
Amennyiben valóban jó szándék vezérelte a munkaügyi minisztériumot, annak vezetőjét, akkor el kellett volna ismernie azt is, hogy hibáztak, tévedtek vagy éppenséggel felületesen hoztak meg bizonyos sürgősségi kormányrendeleteket. Abban viszont igaza volt, hogy nem ildomos összemosni a közszférai bérezési 2017/153-as törvény és az Adótörvénykönyvet módosító 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet előírásait, s még kevésbé azok hatásmechanizmusát. Ám mégis megjegyzendő egy dolog: amikor a múlt esztendő novemberében ez utóbbi megszületett, tekintettel kellett volna lenni az előbbire. A körültekintés és az előrelátás hiányának tulajdonítható például az, ami most bekövetkezett a részmunkaidős egyéni munkaszerződések esetében, amikor is a társadalombiztosítási hozzájárulások kvantuma majdhogynem arra kötelezi az érintett alkalmazottakat, hogy otthonról hozzanak pénzt a hozzájárulás befizetése végett. Amúgy ezt a tarthatatlan állapotot kénytelen-kelletlen elismerte a tárcavezető is, de egyben áthárítási manőverrel is kirukkolt: azt hangoztatta, hogy aznap (azaz kedden) megküldték a Gazdasági-társadalmi Tanácsnak (CES) véleményezés végett ama sürgősségi kormányrendelet tervezetét, amely révén megszüntetnék ezt a „diszfunkciót”, legalábbis a közszférában, de ott nem tűzték napirendre. A történtekért egyes szakszervezeti csúcsvezetőket hibáztatott. Utólag viszont kiderült, hogy a kormányrendelet-tervezet a kormányzat szintjén előzetesen nem járta be a maga útját, s ilyenképpen azt nem is tűzhette napirendre a CES…
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)