Annak ellenére, hogy az elmúlt év nem kedvezett a kulturális tevékenységeknek, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont számtalan eseményt szervezett meg mind élőben, mind online. A kulturális intézmény vezetője, Bartalis Izabella számolt be az elmúlt év eseményeiről. 

– Nagyon nehéz évet zártunk mindannyian, akik a kultúra területén dolgozunk. Számtalan új kihívás elé állított az élet, és sok mindent meg kellett tanulnunk. A közönséggel való direkt kapcsolathoz voltunk szokva, ennek ellenére az elmúlt évben majdnem mindent online térben kellett megvalósítanunk. Szerencsénk volt az év legelején, hisz még januárban sikerült megszerveznünk a megyei népdalversenyt, illetve a magyar kultúra napját is le tudtuk bonyolítani normális körülmények között, februárban még megrendeztük a második Udvarhelyszéki Népdalfesztivált, és ez volt a legutolsó zökkenőmentes rendezvényünk. Márciusban hirtelen szembeálltunk azzal a helyezettel, hogy nem találkozhatunk a közönségünkkel, de ennek ellenére rögtön megkerestük a módját, hogy miként tudnánk kommunikálni velük. Pozitívumként említem, hogy az évek során felgyűlt dokumentumfilmjeinket – tanyasi életről, különböző kézműves tevékenységekről stb. – hetente kétszer közvetítettük a YouTube-csatornán, amelynek nagyon jó – némelyiknek százezer feletti – nézettsége volt. Már a karantén legelején napi rendszerességgel P. Buzogány Árpád kollégánk gyermekverseiből publikáltunk kisfilmeket, így próbáltuk a közönséggel fenntartani a kapcsolatot. Májusban a Hargita Megyei Napokat az eddigiekhez képest teljes egészében átszerveztük, a kulturális központ koordinálásával teljesen átköltözött az online térbe. Tíz napon keresztül megtöltöttük az online teret különböző kulturális tevékenységekkel, és a továbbiakban is igyekeztünk ezt megtartani: népzenei és könnyűzenei koncertek, kiállítások voltak. Néhány kiállítást kinti, nyílt térben is megtarthattunk. Erre is be kellett rendezkednünk, ugyanis a felszereltségünk, kiállítási anyagaink nem kinti térre voltak előkészítve.

– Valószínűleg tavasszal még senki nem hitt abban, hogy szeptemberben sikerülhet élőben megszervezni a Siculus Fesztivált a székelyudvarhelyi Márton Áron téren… 

– Már az év elején elkezdtük szervezni egyik legnagyobb rendezvényünket, a Siculus Fesztivált. Három forgatókönyvet készítettünk elő az UIET-tel közösen még március végén, amikor már sejthető volt, hogy a rendezvény nem tartható meg élőben, közönség előtt. Szerencsére szeptember elejére viszonylag enyhültek a járványügyi korlátozások, így az előírások betartásával – maszkviselet, fizikai távolság betartása, rendezvény területének elkerítése, látogatószám folyamatos figyelése stb. – meg tudtuk tartani a rendezvényt. Hatalmas kihívás volt, külön köszönjük Hargita Megye Tanácsának, Borboly Csaba elnök és Bíró Barna Botond alelnök támogatását, bátorító szavait. A fiataloknak nem volt lehetőségük egész évben megmutatkozni, és tudtuk, ha ezt a versenyt kihagyjuk, elvesszük ezt a lehetőséget is tőlük. Motiváló és építő jellegű lehet minden fiatal tehetségnek, aki szöveget és zenét ír, ha szakmai zsűri előtt mutathatja meg magát. Örültünk annak, hogy Erdély minden területéről érkeztek fiatal zenészek, és ők is örültek, hogy együtt lehetnek. Így, visszatekintve el kell mondanom, nagy bátorság volt, hogy megszerveztük, de megérte. A fiatalokért, Székelyudvarhelyért, azért, hogy ezt a tradíciót, ami ötven éve született ebben a városban, a nehézségek ellenére is próbáltuk fenntartani. Tavaly nem a fesztiváljellegre, hanem a tehetségkutatásra fektettük a hangsúlyt. Szeretnénk, ha mindenkiben tudatosulna, hogy Székelyudvarhelyen minden évben van egy zenei fesztivál, ahol érdemes fellépni és megmutatkozni minden tehetséges fiatalnak.

– Aztán októberben következtek a Székelyföldi Napok…

– Hargita, Maros és Kovászna megye együttes székelyföldi ünnepét az elmúlt évben mi koordináltuk, tíz napon át kulturális programokkal próbáltuk a közönséget szórakoztatni. Újabb kihívás volt számunkra, hisz utolsó percig nem tudtuk, hogy kizárólag online térben, vagy élő közönséggel, direkt programokkal tarthatjuk meg. A másik két megye képviselőivel zoomos felületen, többszöri egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy az online térben is készülünk, és tíz napon keresztül reggel nyolctól este tízig programokat szerveztünk. Emellett az élő programokra, a szabadtéri előadásokra is hangsúlyt fektettünk, de néhány nap után kénytelenek voltunk teljesen online térbe vonulni, ugyanis újabb szigorítások következtek. Az adott helyzetből a rendelkezésünkre álló eszközökkel igyekeztünk a legtöbbet kihozni. Így a Székelyföld Napok rendezvénysorozat a virtuális térben mindenki számára elérhetővé vált, a világ bármely részéről bárki bekapcsolódhatott, kiválaszthatta az ízlésének megfelelő programot: könnyű- és népzenei koncertekkel, színházi és bábelőadásokkal, online kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal, rengeteg egyéb színes programmal rukkoltunk elő. Mindhárom megye igyekezett a maximumot kihozni a helyzetből.

– A kulturális intézmény könyvkiadással is foglalkozik, ám tavaly nem sikerült bemutatni saját kiadványaikat… 

– Minden egyéb tevékenységünkkel párhuzamosan intézményi életünk része a könyvkiadás. Borboly Csaba megyeitanács-elnök kezdeményezésére és támogatásával napvilágot látott a Székelység története román nyelvű kiadása. Számunkra kiemelten fontos, hogy megjelenhetett egy olyan kiadvány, ami román nyelven ismerteti a székelység történelmét. Szintén tavaly jelent meg Barabás László sóvidéki népszokásokat ismertető vaskos kötete, amelynek hivatalos bemutatóját a kultúra napjára szeretnénk megszervezni, először a Sóvidéken, egybekötve egy fotókiállítással, ezt követően több helyszínen is bemutatnánk, akár más megyékben is. Ugyanakkor megjelent az éves falinaptárunk is.

– Hogyan lehet tervezni, akár hónapokra előre, ebben a bizonytalan időszakban? 

– Minden tervünk feltételes, sem rövid, sem hosszú távú eseményt nem merünk szervezni konkrét dátumokra. Meg kellett tanulnunk az online felületek kezelését, hogy kihasználhassuk előnyeit. Tudjuk követni a közvetítések látogatottságát, nézettségét, kommunikálunk a nézőkkel, de a tapasztalat és vélemény az, hogy a személyes találkozást és a hangulatot, ami közvetlen érezhető egy „igazi” rendezvényen, nem pótolhatja az online tér. Pozitívuma az online felületeken történő közvetítéseknek, hogy sokkal több emberhez eljut, viszont az élő rendezvény hangulatát semmi nem tudja helyettesíteni.
Az elmúlt években rendszeresen csoportos kézműves-foglalkozásokat is szerveztünk gyerekeknek: kollégáink szakemberekkel kimentek az iskolákba, a városban, mint a környező településeken egyaránt. Ezek mind elmaradtak a 2020-as esztendőben. Hogy pótoljuk ezt a kimaradást, közzétettünk egy felhívást, hogy készítsenek otthon karácsonyfa- és egyéb díszeket, és végül húsz, 50-50 lejes csomaggal díjaztuk őket. Annak ellenére, hogy nem volt közös munka, megnyugvással tapasztaltuk, hogy a korlátozások közepette is tudtunk örömet lopni ezeknek a családoknak az életébe. Hiszem, hogy a kultúra az a terület, ahol a lélek megnyugszik, és most, a legnagyobb félelemérzet és negatív hatások közepette lenne szükség ezekre a tevékenységekre, és épp ilyenkor nincs ezekre mód. Nem ölelhetjük meg embertársainkat, nem mehetünk el egy közösségi eseményre, koncertre, mert nincs. Reméljük, hogy idén minden jobb lesz.

– Mire számíthat 2021-ben az udvarhelyszéki közönség? 

– Nem adjuk fel, az eddigi évekhez hasonlóan továbbra is szeretnénk tervezni, programokat szervezni. Újra szeretnénk indítani a versenyeket, fesztiválokat, és nagyon le vagyunk maradva a könyvbemutatókkal is. A 2020-ban megjelent kiadványaink bemutatóit idén rendre szeretnénk megtartani. Mivel teljesen át kellett állnunk a kültéri kiállításokra, idén elsősorban ilyeneket szeretnénk szervezni. Például a magyar kultúra napját, partnerségben a többi udvarhelyszéki egyesülettel, szeretnénk megszervezni, de egyelőre minden kérdés nyitott. Szeretnénk újra eljutni a közönség színe elé.
A tavaly elmaradt felnőttképzésünket – népi motívumok mai használatban – is szeretnénk újraindítani, ugyanakkor az iskolákkal való együttműködéseket is folytatnánk. Optimisták vagyunk, minden elmaradt programunkat újra elővettük, bízunk abban, hogy a körülmények mindegyik rendezvény megtartását lehetővé fogják tenni. Bizonytalanságban vagyunk, de alkalmazkodunk minden változó feltételrendszerhez, kollégáim is megtanulták a közösségi oldalakon való szervezést, jelenlétet.
Csapatban dolgozunk, és úgy vélem, hogy a tavalyi évet, a korlátozásokkal, megszorításokkal együtt viszonylag sikeres esztendőnek könyvelhetjük el. Ha valaki azt hinné, hogy egy kulturális intézmény a 2020-as esztendőben karba tett kézzel üldögélt, meg kell cáfolnom. Sokkal többet dolgoztunk, minden rendezvény kétszeres, háromszoros előkészületet igényelt, a mindenféle törvényeknek és korlátozásoknak megfelelés, átszervezések, folyamatos változtatások, a bizonytalanság miatt. Remélem, hogy ezt a közönségünk érzékelte és értékelte.