borús égbolt
enyhe havazás
Az elégedettség és a játék öröme
Decemberben inkább pozitív dolgokról szeretnék írni. A minap szabadtéri sakktáblát avattak városomban a könyvtár előtt, ami önmagában is egy jó dolog. Igaz, az kevésbé pozitív, hogy kissé elkéstem a kis ünnepségről, így utána kellett az információkat begyűjtenem. Megkértem a könyvtárigazgatót, hogy segítsen, és ő, miután gondoskodott az avatón élő sakktáblafiguráknak beöltözött gyerekekről – azaz hogy mindenki megkapja a forró teáját –, szívesen állt a rendelkezésemre. Faggattam, válaszolt, s végül – a késés miatt kissé szégyenkező újságíróként – rákérdeztem: maradt-e ki valami fontos a beszélgetésünkből. Erre ő csillogó szemmel, mosolyogva: annyira izgatott vagyok, és úgy örülök, hogy végre elkészült a sakktábla, hogy igazán nem is tudom, mit mondjak...
Egy ember, aki őszintén, sallangok, nagy szavak és még nagyobb utalások nélkül örül egy megvalósításnak. Elégedett. Hiteles abban a pillanatban. A sok megrendezett, néha erőltetetten összehozott átadási ünnepség sorában ez egy üde színfolt volt.
Üde színfolt egyébként maga a könyvtár is a város életében, jó lenne, ha ezt minél többen tudnák. Nemcsak a könyvekért, hanem mert olyan környezetet teremtettek az olvasásra, hogy ott még a digitalizált világ veszélyeitől tartó pedagógus is elhiszi: van remény arra, hogy a gyermekek rákapjanak az olvasásra. Üde színfolt a rengeteg játéklehetőség miatt is, felnőttek, gyerekek számára társasjátékokat szereztek be mostanában, és berendeztek egy játékszobát. És most már kültéri sakktáblánk is van, vitézkötéses sakkfigurákkal. Lehet játszani! És kell is. Mert ha a játék öröme, egy jól eltöltött délután elégedettsége beszivárog a mindennapokba, az nemcsak decemberben pozitív, hanem mindig. És erre az élményre, úgy látom, igencsak szükségünk van.
Asztalos Ágnes
