A szolgáltatások terén mindig lehet újat kitalálni, nekem most az a nagyszerű ötletem van, hogy egyesített ezermesteri szolgáltatásokat kellene kínálni a székelyföldi, csíkszeredai vásárlóközönségnek.
Mesterembert találni egyébként sem egyszerű, ha pedig több is kellene, akkor vagyunk ám igazán bajban. Mostanában vesszük igénybe egy szakcég szolgáltatásait, amelynek tevékenységével eddig elégedettek vagyunk, az ő munkájuk utáni, más jellegű munkára viszont már egy másik mestert kellett keresni. Őt is megtaláltuk, az ő szolgáltatásai is teljesen rendben vannak, de nekem ezzel az egymásutánisággal bajom van. Miért nem lehetne ezeket a szolgáltatásokat egyesíteni? Miért nem vesz fel az ablakos cég egy kőművest is, és miért nem nyújtanak teljes körű szolgáltatásokat? Egyablakosat, ahogy azt az ügyfélszolgálatokban már feltalálták? Hogy ne kelljen két szolgáltató után járni, várni és alkalmazkodni. Miközben munkahely van és család, akinek a programját szintén igazítani kell mindehhez. Nem fölösleges morgolódás ez, mert ami megkönnyítené az életünket, abból semmi sem fölösleges. Túl sok az apró bosszúság, a fölösleges kör, nemcsak a szolgáltatások terén, hanem úgy általában a mindennapjainkban. Túl sok a csakazértis, a csak azért, mert a szabály ilyen vagy esetleg ilyen volt és egyébként is. És kevés az előzékenység.
Tudom, hogy vannak teljes körű szolgáltatást, például teljes lakásfelújítást nyújtó cégek, de most nem erről beszélek. Hanem arról, hogy akinek nem ez a profilja, az is gondoljon erre. Nemcsak az árra, minőségre, munkaerőre, hanem arra is, hogy mindez a kliensnek hogy jó, hogy nem jó, mi lenne még jó. Amikor a szolgáltatások szintjével eljutunk egy bizonyos színvonalra, akkor már – egy klasszikust parafrazálva – ne is süllyedjünk bizonyos szint alá. Persze másról szól most a valóság, járvány és fenyegető válság és munkanélküliség és gazdasági visszaesés van napirenden. De talán éppen azért, még jobban oda lehetne figyelni a részletekre, arra a bizonyos színvonalra.