Újszékelyről Segesvár felé haladva, 5 km távolságra található a Küküllősárdi híd. A híd Orbán Balázs leírása szerint A Székelyföld Kapuja, mely elválasztja a szászok és románok által lakott erdélyi területet a Hargita aljában található kis székely településektől. A hídon innen jobbra kitér egy út, mely az úgynevezett Partiumban levő falvakhoz vezet. Első nagy székely falu e részen Székelyszenterzsébet, amely nevét régi temploma védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta. Erzsébet II. András magyar király lánya, aki 15 évesen a türingiai őrgróf felesége. Már 19 évesen özvegyen maradt és 24 évesen meghalt Margburgban. A szegények védőszentje. Székelyszenterzsébet első írásos említése az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben szerepel, de hogy ennél jóval régebbi település, azt bizonyítja az a tény, hogy a régmúlt időket kutatva, Roska Márton, majd dr. Molnár István a székelykeresztúri múzeumtól több ásatást végezvén Szenterzsébet határában az 1970-es években bronz kori, Wittenberg-kultúra, a késői bronz kori Nouva-kultúra, valamint dák és népvándorlás kori emlékeit találták, amelyek a keresztúri múzeumban láthatók. A falu a Nagyküküllőbe ömlő Mogyorós patak két oldalán, 385–400 m tengerszint magasságban fekszik. Teljes területe 1752,55 ha. Határában szántók (742 ha) mellett sok kaszálót (263 ha) és legelőt (303 ha), erdőt, gyümölcsösöket, szőlősöket találunk. Az 550 m-ig emelkedő dombok nagytöbbségében kopárok, csak helyenként borítják erdők őket. Ilyenek: Csillaghegy (csillag alakú), Cserehegy (tele cserefával), Kisunomhegy, Nagyunomhegy, Kalákahegy (ennek tetejéről hívták régebben kalákába hangos kiáltással az est csendjében az embereket másnapra) és Várhegy. A monda szerint ennek a hegynek a tetejében egy vár állott. A vár össze volt kötve egy alagúttal a falu templomával. Amikor a toronyból meglátták az ellenség közeledtét, figyelmeztették a falu lakóit, akik az alagúton a várba menekültek. E helyen is dr. Molnár István múzeumigazgató ásatásokat végeztetett, de vár maradványaira nem bukkant, szerinte itt csak megfigyelőpont lehetett. Székelyszenterzsébet egy dűlőjéhez is kapcsolódik egy monda: A tatárjárás idején a falu lakói az ellenséget tárt kapukkal és terített asztallal várták. A vendégszeretet láttán megkegyelmeztek a falunak, és nem gyújtották fel, de mivel őket is üldözték, megbújtak a falu déli részén lévő nádasban. Megparancsolták a falu lakóinak, hogy minden nap élelmet küldjenek, de nem is akárkiktől, kimondottan csak fiatal lányoktól. Aztán egy tűzrőlpattant menyecskének jó ötlete támadt. Társaival finom ételeket és melléje sok szenterzsébeti noa bort vittek, a tatárok az erős bortól nagyon berúgtak és mélyen elaludtak. A menyecske és társai a nádast felgyújtották, a tatárok mind beleégtek. Azóta nevezik e határrészt Tatárföldjének. Más dűlőnevek, melyek vagy a dűlő fekvésétől, vagy a tulajdonosainak családnevétől, egyesek flórájának többségéről kapták nevüket: Nagyátalkelő, Kisátalkelő, Csögej, Petkemege, Késáj, Vasrét, Magyaros, Kérő, Kölesföld, Körtövéshegyáj, Kerülő, Csája, Végláb, Szőlőoldal, Szénásföld, Kerekpontloka, Fatanyaka, Zsákája, Duruttyó, Gálfarka, Kis- és Nagylótemető. Ezen utolsó határon vezetett át Keresztúrra egy nagyon meredek útszakasz. Itt vitték a vásárra a megrakott szekereken az áruikat. Amelyik ló nem bírta a terüt, gazdái addig verték, míg kilehelték lovai a páráikat, ott helyben el is temették azokat. Ezért nevezik e két dűlőt Lótemetőnek. Ezeken kívül léteznek még a Csokovánmege, Putokné hegye, Bújdosó, Somosbérce, Csörgőnyaka és a Tengelicenyaka. Az erdők nevei: Bödecs, Öcsvere, Ladó, Baglyas, Burjánerdeje, Görgényerdeje, Kérőerdeje, Paperdeje és Császlóderdeje. Patakok, vízárkok nevei: Mogyorós pataka, Mocsom árka, Kérő árka, Újlaki patak, Bödecs árka, Öcsvere árka és Szénásföld árka. A Mogyorós patakon, mely kettéosztja a falut, három híd található: Nagy-híd (Alszeg felé), Kicsi-híd (a központban) és a Kátrányos-híd a falu kijáratánál. A falu belterületének részei: Lugos, Tóhely, Alszeg, Felszeg, Központ, melyet Piacnak is neveznek, Tízes utca, Pozdorjás utca, Gál szoros és Templom utca. A falu közelében lévő emelkedésen laknak a cigányok, ezek nevei: Kancsó-puszta, Templom-puszta és a Szőlő-puszta. Székelyszenterzsébeten a régmúlt időkben a faluvégeken voltak a „porgoloc kapuk”, amelyek egy sorompóhoz hasonlítottak. Ilyen porgolockapuk más székely falvakban is léteztek. Szürkületkor takarodót harangoztak, ami azt jelentette, hogy a mezőről mindenki haza kellett takarodjon. Utána a kapukat lezárták. Zárás után a bíró tudta nélkül senki se mehetett be a faluba. A kapu története visszanyúlik a tatárjárás nyomáig. A kaput a bakterek (éjjeli őrök) zárták és nyitották. Éjjel minden órában végigsétáltak a falun és különböző figyelmeztető rigmusokat kiabáltak: „Tíz óra, hallgassatok a szóra, tűzre, vízre vigyázzatok, Hogy semmi kárt ne valljatok!” „Éjfél után óra kettő, dicsértessék a Teremtő!” „Éjfél után óra három, én még a falut bejárom!” Az akkoriban nagyon divatos pipázókhoz is szóltak ekképpen: „Jó az Isten, ott nincs hiba, De nagy kár a nyitott pipa, S ha kend vele a kárt teszi, Az Úristen meg is veri!” Folytatjuk Gálfalvi Gábor