Rugonfalvát szelíd dombok, majd keletről és délről erdős hegyek veszik körül, de azok sem emelkednek 717 m fölé, mint a siménfalvi Rez felől a Kopac-tető. Sorfalu, mintegy 2 km hosszú, kevés utcával, amelyek többnyire a családneveket őrzik. Alszegre és Felszegre tagolódik. A Fő útból jobbra meg balra kanyarodnak ki: a Zsidó utca, a Temető utca, a Mester utca, a Mészárosok utcája. A falu közepén van a Piac, majd a Vízdomb utca és a Bárgác. Ebben a faluban is létezik Vasvár utca (cigánytelep), amely névnek magyarázatát a Gagy-völgyi falvaknál már ismertettem. Külterületeinek nevei: Alsó- és Felső-Csere, Alsó-láb, Alsó-lok, Avas, Árvák telke, Baglyos, Bándi-tó (itt vetették a cigányok a téglát), Belső-lok, Belső-Lapias, Belső-Lencsés, Belső-Zsöbötör, Bejáró-föld, Bene mezeje, Benedekfi-tag, Benkő-kert, Berek, Bika nyoma (az elszabadult gonosz bikát ezen a helyen kellett agyonlőni), Csányi kert, Csere, Cserehát, Csereösvény, Csorgóskút (forrás), Danka, Dellő (delelő, itt deleltek nyáron a szarvasmarhák), Fölhágó, Fogadóhely (valamikori vendégfogadó helye), Füzes, Füvenyes, Gyarmati-tag, Haricskás-kert, Hosszúrét (a leghosszab határrész), Huggyódomb (hirtelen emelkedő, a lovak itt mindig megálltak szusszanni és hugyozni), Szorosrét, Makkai-tag, Malomoldal, Mál, Nyíroldala, Palló-rét, Tanító-tag, Vackoros, Urokfarka (itt végződik az erdő és hasonlít egy hurokhoz), Vajda tava (a szájhagyomány szerint valamikor egy cigányvajda fulladt bele). Duruttya a monda szerint tündérlány volt. A mai Duruttya nevű dűlő helyén lakott a tündérpalotában. Kertjében szebbnél szebb virágok illatoztak. Holdvilágos éjszakákon a virágok illatával és gyönyörű énekével elbűvölte a falubeli legényeket, akik epedeztek utána. A tündérek királynője tiltotta a földi halandóval való szerelmet, és a tündérkisasszonyt eltüntette e helyről. Emléket mégis hagyott maga után, mert a mai napig, ha jön a tavasz, ott illatozik kis fehér csengettyűjét rázva a gyöngyvirág és a gangabugya. Folyóvizeinek nevei: Fehér-Nyikó, mely a farkaslaki Hegyben a Veresmáté és Antos forrásból ered, nyolc kis székely falun áthaladva ömlik a Nagyküküllőbe. Ennél kisebb patakjai: Füzes-pataka, Balázs-pataka, Sás-pataka, Borbély-pataka. Forráskutak: Baglyos kútja, Mártonok kútja, Kajlaszéki kút, Kenderes kútja, Csorgóskút, Juliska nén kútja és a Nagyvölgyi kút. A jelen dolgozatomban leírt falvak helynevei közt mindenhol találkoztam a Várhegy megnevezések mellett Lesheggyel is, ahová lármafák voltak felállítva, melyek egy kötőrúd vastagságú, szalmatekerccsel körbefont egyenes magas fa voltak. Innen figyelték az ellenség közeledtét, s ha a veszély fennállott, a lármafákon a szalmát meggyújtva adták tudtára egymásnak a várakba menekülés hírét. * E rövid dolgozatban nem fejthettem ki mindazt, amit évek folyamán összegyűjtöttem, de ezzel is tettem nemzetiségem érdekében maradandót, mert Szakály Dezső: Tanító vagyok című versében megfogalmazottakat magaménak vallom: Tanító vagyok, magyar tanító / Másnak tán nem sokat mond e két szó, / de nekem mindenem: maga az élet! / Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret / arra, hogy népem mellett állhatok / és dolgos embereket formálhatok. / Bár a 80. évemet taposom Isten akaratából, amelyből 51 évet töltöttem katedrán néptanítóként – kimondottan csak falun –, ameddig erőm engedi, a fenti versszakban megfogalmazottaknak eleget teszek erőmhöz képest. Gálfalvi Gábor