Nem támogatja a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség az egyház tulajdonában lévő anyakönyvek illetéktelenek általi lemásolását. Az egyházi iratok kezelésére vonatkozó kérdésekre dr. Jakubinyi György érsek egyik legutóbbi érseki körlevelében is kitért. Arról, hogy miért volt szükség erre a figyelmeztetésre, Potyó Ferenc általános érseki helynököt kérdeztük. [caption id="attachment_8392" align="aligncenter" width="337"] Potyó Ferenc általános érseki helynök[/caption] [dropcap]A[/dropcap]z utóbbi időben megszaporodott az anyakönyvi adatokat lemásolni, digitalizálni akaró személyek száma – fogalmazott július 9-i körlevelében dr. Jakubinyi György, felhívva a plébánosok figyelmét a plébániai irattárak adatainak védelmére. A körlevélben utalás történik arra, hogy nemrégiben Beniamino Stella bíboros, a Klérus kongregáció prefektusa is arra figyelmeztette az egyházmegyéket a „mormon egyház („Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza”) Utah-i Genealogikus Szövetség név alatt különböző megyéspüspökök részére javasolta a plébániai levéltárak digitalizálását”, viszont „az anyakönyvi adatok kizárólag a Katolikus Egyház tulajdonát képezik.” (Magyarországon már a pártállam idején, az 1960-as évektől zajlott egy „mormon mikrofilm projekt”, amelynek során az 1895 előtti felekezeti anyakönyveket a Mormon Egyház Genealógiai Társaságának megbízásából és költségére vették filmre a Magyar Országos Levéltárban, de az egyházakkal semmiféle megállapodást nem kötve.) – Az anyakönyvek egyházunk belső és bizalmas lelkipásztori nyilvántartásának tárgyát képezik – hangsúlyozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. – Szentségkiszolgáltatásokkal kapcsolatos adatokat tartalmaznak, amelyeket megfelelő diszkrécióval védünk. A kommunista időben, káplán koromban előfordult, hogy a kultuszinspektor bejött a vásárhelyi plébániára és kérte, hogy adjuk elő az anyakönyveket, mert szeretné megtekinteni azokat. Szerette volna tudni, hogy kik kötöttek (esetleg titokban) szentségi házasságot vagy kereszteltették meg gyermekeiket. Megtagadtuk az adatok kiadását. Arra hivatkoztunk, hogy az állam az egésznek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, ezért neki sem lehet ilyen értéktelen magánbejegyzésekre igénye… Arra a kérdésre, hogy mennyire érinti ez a megszorítás azokat a magánszemélyeket, akik saját őseik iránt érdeklődnek vagy a kutatók, akik többnyire tudományos szándékkal érkeznek, az általános érseki helynök kifejtette: – Az anyakönyvi nyilvántartás alapján bármikor kiállítunk igazolásokat az érintettek kérésére. Ezt nemcsak lelkipásztori célból, hanem más, egyéni érdekeltségből is megtesszük. Ilyen volt például a családi leszármazás igazolása a földtörvény megjelenése után. Az örökösök semmilyen hivataltól nem kaptak olyan okmányt, amellyel örökösi jogosultságukat igazolhatták volna. Ekkor a latin anyakönyvi bejegyzésekkel igazolni tudtuk, hogy ki volt apja, nagyapja, és ezt minden hivatalban szó nélkül elfogadták, pedig nem volt semmilyen jogszabály erre. Továbbra is kiszolgáljuk a hozzánk forduló érdeklődőket, kutatókat, akik tudományos vagy más munkájuk során szorulnak ezekre az információkra. Bárki kérheti saját vagy hozzátartozói adatait. Ezekkel eddig sem volt, és ezután sem lesz nehézség. Az általános érseki helynöktől megkérdeztük azt is, hogy mi indokolta ennek a felhívásnak a közzétételét, netán nálunk is megjelentek a mormon egyház képviselői? – A problémát az okozza, hogy egyre többen jelentkeznek a főegyházmegye plébániáin, ismeretlen érdeklődők, akik egyszerűen a meglévő anyakönyveket szeretnék digitalizálni, lefényképezni. Már volt rá eset, hogy plébániákról kikerült régi könyveket, a budapesti régi könyvek kereskedésében fedeztek fel. Volt olyan személy is, aki jelezte, hogy Nagyágról származó ügyviteli iratok, anyakönyvek vannak birtokában, és szívesen eladja nekünk, mert szerinte mi lennénk erre a legilletékesebbek… A lényeg, hogy mindenképpen el akarjuk kerülni, hogy egyházi adataink, anyakönyveink illetéktelen személyek üzérkedésének, pénzszerző akciójának az eszközei legyenek. Ha tényleg fel tudnánk dolgozni úgy, hogy mindenki számára, egyformán elérhetők legyenek ezek az adatok, akkor ez megoldást jelenthetne. Addig sajnos adott az iratokkal való visszaélés lehetősége, mert egyre többen akarják családfájukat összeállítani, eredetüket kutatni. Ebben látnak egyesek fantáziát és ezért szeretnének a digitalizálás útján egyfajta „adatbankot” létrehozni, hogy majd a birtokukban lévő információkat árusíthassák. Mi ehhez nem szeretnénk hozzájárulni – jegyezte meg Potyó Ferenc általános érseki helynök. Daczó Katalin