Az állítólag legbékésebb világban, amelyben élünk, az erőszakos viselkedés igen sokféle megjelenési formában van jelen. És bár manapság nálunk, embereknél az agresszív viselkedési aktusok egyike sem függ össze kifejezetten a létfenntartással, csak legfeljebb néhány kiélezett helyzetben, konfliktusok szélsőséges megoldásaként, mégis igen gyakori. És sokak tiltakozása ellenére, igen-iegn rokonítható az állatvilágban megtalálható agresszióval és annak formáival. Ezek egyik lehetséges osztályozását Csányi Vilmos végezte el az állati viselkedésben, de bizonyos megszorításokkal az emberre is jól ráillik. Szerinte a következő erőszakos viselkedések ismerhetők fel. A területvédő agresszió velünk született törekvés és a személyes terünk védelmét jelenti. Az emberpalántánál már kétéves korban megfigyelhető. A tulajdon- és birtokvédelmi agresszió szintén korán, úgy másfél éves kortól jelenik meg: a megkaparintott játékot szinte lehetetlen elvenni tőle. Később ezt a nyílt agressziót másfajta védelmi technikák helyettesítik. A kívülállókkal, betolakodókkal szembeni agresszió a saját csoporton kívüliekkel szemben megnyilvánuló verseny, versengés folyománya, esetleg elfajulása. A csoport jelenthet családot, baráti társaságot, ideológiai közösséget és sok mást. Az agresszió a rangsorban való előbbre kerülésért szintén közismert jelenség. Az állatvilágban néha mulatságos (kakas a szemétdombon) jelenség nálunk sokkal inkább kárhoztatott. A mindenkori csoporton belüli hely megtartása vagy javítása érdekében kifejtett, a csoport hierarchikus tagozódásának kialakításáért tett erőszakos lépésekről van szó. Az embernél igen bonyolultan megnyilváló és értékelt viselkedés. A frusztrációs agresszió a legismertebb. Ha megakadályoznak a cselekedetünkben, szembeszállnak az akaratunkkal, szinte mindannyian erőszakosan reagálunk (kiabálástól ütésig), mert ennek feszültségcsökkentő hatása van. Behatolási (határkitapogató) agresszió kisgyerekeknél is jól megfigyelhető: egy környezetbe, helyzetbe újonnan érkező tesztelő jellegű, exploráló agressziója ez. Az autoagresszió a tehetetlen, hatalom nélküli ember önmaga ellen forduló agressziója, saját testének különböző fokú csonkítása egészen az öngyilkosságig. A normatív, az erkölcsi elveket, a csoport elvárásait érvényesítő agresszió a sorból kilógókkal szembeni erőszakot jelenti. A leszólástól a gyilkosságig minden belefér. Albert Ildikó