Hétfői lapszámunkban az országos garantált bruttó minimálbérre vonatkozó kormányhatározattal kapcsolatos írásunkban már utaltunk arra, hogy az ország egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülésének elnöke elégedetlenségének adott hangot. Az Országos Szakszervezeti Blokk (BNS) elnökéről, Dumitru Costinról van szó, aki szerint ebben a béremelési ügyben a kormány kiábrándító módon viselkedett. Szerinte ugyanis hajlott, mármint a kormány, az üzleti körökre, s azok jobbára indokolatlan érdekeit tartotta szem előtt, lévén, hogy a gazdasági környezet számára nem jelentett volna nagy problémát a minimálbér 1200 lejre való megemelése január 1-jétől. Dumitru Costin állítása szerint a magánszférai munkáltatók váltak mindenekelőtt az adótörvénykönyvi módosítások haszonélvezőivé. Igen, mert a szakszervezeti vezető szerint 7 milliárd lejre tehető az a likviditás, amely a cégeknél maradt tavaly a fiskális lazítások, mindenekelőtt az áfakulcs csökkentése nyomán. Nem az egyedüli, aki így értékeli a dolgokat, a fejleményeket. De lássuk a számításokat. Kinek kedveznek az adómódosítások? Több mint egy évvel ezelőtt, pontosabban 2014. október 1-től 5%-kal csökkent a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás kvantuma, majd az elmúlt esztendőben 9%-ra mérséklődött az élelmiszerek áfakulcsa. Egyes hazai gazdasági elemzők, köztük Dragoș Cabat és Aurelian Dochia véleménye szerint ezen fiskális lazítások nyomán több pénz maradt a privát szektorban. A 2015-ös esztendő szintjén összesen 6,1 milliárd lej, idén pedig újabb 23 milliárd lej. Ez a növekedés számításaik szerint annak lesz tulajdonítható, hogy 20%-ra mérséklődött az általános áfakulcs (amely nyomán közel 7 milliárd lej maradhat a gazdaságban), továbbá az osztalékadó 5%-ra való csökkenésének, a mikrovállalkozások megadózása módosításának, a jövedéki adó szintjei átrendezésének, a víz áfakulcsának 9%-ra való csökkentésének. Ugyanakkor meglátásuk szerint az állami szektorban eszközölt béremelések nyomán mintegy 13,2 milliárd lej értékű bértömegkiáramlás-növekedésre lehet számítani, aminek egy része mindenképp a fogyasztást fogja gerjeszteni, azaz bekerülhet a magánszférába, akárcsak a közszférai pluszjövedelmek révén eszközölt privát beruházások is. Ilyenképpen pedig joggal feltételezhető, hogy a fiskális jellegű „lazításoknak” mindenképp haszonélvezője lesz a privát szektor. Ugyanakkor azonban azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmiszerek áfakulcsának 9%-ra való csökkentése nyomán a lakosság túlnyomó többségének fokozódott a vásárlóereje, s ez a tendencia folytatódni fog az idén is az általános áfakulcs 20%-ra való mérsékelése, a víz áfakulcsának 9%-ra való csökkentése, a jövedéki adó esetenkénti (például a kávé esetében) kiiktatása, illetve „zsugorítása” stb. nyomán. Másképpen fogalmazva elméletileg több juthat a lakossági fogyasztásra, a vásárlásra. A fogyasztásra fordított összegek pedig serkenthetik az idén is, akárcsak a tavaly a gazdasági növekedést. Egyébként a költségvetési előirányzatok, illetve a kormányzati előrejelzések szerint idén 4,1%-os gazdasági növekedés várható, azon belül pedig a lakossági és a kollektív fogyasztás 4,2%-os gyarapodását vetítik elő a gazdasági elemzők. Közvetlenül nem ide tartozik, de érdemes visszakanyarodni a minimálbér megemelésének az ügyéhez: ha az január 1-jétől emelkedett volna meg, akkor éves viszonylatban is másképp alakulhatna az átlagos országos bruttó bér, valamint a vásárlóerő. Hecser Zoltán