Amíg a közösséget nem a választott vezetői vezetik, a gyermekek nem itthon álmodnak otthont, a földek parlagon hevernek, az erdőket pedig mások tarolják le, addig forradalmakra még szükség lesz, a józan ész, az összefogás, a hit és a szeretet forradalmára – jelentette ki Antal Attila megbízott polgármester a Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége által az 1956-os események emlékére szervezett megemlékezésen. Megyeszerte több helyen megünnepelték az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóját. [gallery link="file" ids="14755,14754"] Csíkszeredában a szokásokhoz híven idén is a Kalász negyedi temető előtti téren felállított 1956-os kopjafánál gyűltek össze az emlékezők péntek délelőtt. A jelen levő fiatalokat, elöljárókat és érdeklődőket Kelemen Csongor a csíki ’56-osok nevében köszöntötte az 59. évfordulón. Beszédében a bátorság fontosságát hangsúlyozta, és úgy vélte: keresztényi szívvel talán meg kell bocsátani mindazt, ami történt, de feledni nem szabad. Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke Sajó Sándor A magyar kereszt című versét szavalta. Továbbvinni a hitet Füleki Zoltán, Csíkszereda megbízott alpolgármestere kifejtette, azáltal, hogy elbeszéljük a múltat, erőt merítünk belőle, és megismerhetjük belőle a jövőt is. – 1956 hősei nem azt várják, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását, nem is azt, hogy név szerint ismerjük őket, hanem azt, hogy hűek legyünk elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, továbbvigyük azt a hitet és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket – fogalmazott ünnepi beszédében. A koszorúzás előtt Darvas-Kozma József római katolikus plébános és Solymosi Alpár unitárius lelkész mondott áldást. Délután a Gloria Victis-emlékműnél folytatódott a megemlékezés, amelynek első mozzanataként Kelemen Csongor Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta, majd Füleki Zoltán köszöntötte a jelenlevőket. Antal Attila mb. polgármester felelevenítette: épp egy évtizede kezdeményezte Ráduly Róbert Kálmán volt polgármester, hogy a nagyszabású városrendezési terv részeként az akkor még leromlott Szentlélek és Tudor Vladimirescu utcák kereszteződésénél emlékmű álljon, ahol nemcsak a budapesti ’56-os forradalom és szabadságharc eszméje előtt tiszteleghetnek, hanem az azt követő csíkszeredai, csíkszéki, székelyföldi és erdélyi mártírok előtt is fejet hajthatnak. – Tíz évvel ezelőtt elképzeltük és hittük, hogy sorsunkat irányítjuk, városunkat, térségünket újjáépítjük, megújulunk kívül-belül, a poros, gödrös utakat megjavítják, a sárba tiport szellemi örökségünket leporoljuk, hagyományainkat felelevenítjük, intézményeinket, középületeinket tartalommal töltjük fel közösségünk szolgálatában – fogalmazott az elöljáró. Akkor vésték kőbe a Gloria Victis latin jelmondatot, és bronzba öntették a hírvivő angyalt, a néma harangot, mert hitték, hogy számukra is van szabadság, a székely népnek szabad akarata, jövőképe, szabadon választott vezetői. Hitték és hirdették, hogy elődeik szabadságharcai nem voltak hiábavalóak, hitték, hogy elmondhatják, hogy a dicsőség mára az egykori legyőzötteké, hogy az elnyomó hatalma ideje lejárt, a közösség kezébe vehette sorsa irányítását. Ennek megfelelően cselekedtek az elmúlt évtizedben a város vezetésében – jelentette ki Antal Attila. – Harcainkat megvívjuk nap mint nap, küzdelmeinket megküzdjük, de nem mondhatjuk el, hogy eljött a szabadság órája, a győzelem napja, hogy a forradalmak szükségszerűsége már a múlté – mondta a megbízott polgármester. Kitért arra, a közösséget nem a választott vezetői vezetik, a gyermekek nem itthon álmodnak otthont, ismét a legkiválóbbjaink veszik nyakukba a nagyvilágot, Európa hátsó udvaraiban mosogatnak, gyümölcsöt szednek, ládát pakolnak, a földek parlagon, az erdőket mások tarolják le, ezért forradalmakra még szükség lesz, a józan ész, az összefogás, a hit és a szeretet forradalmára. Az RMDSZ nevében Tánczos Barna szenátor ünnepi beszédében elmondta, új fényt, új ragyogást adtak a magyarok a szabadság, áldozat, halál, győzelem, remény, felelősség, elhagyatottság, bukás, megtorlás fogalmaknak. – Az ’56-os áldozatvállalás minket is kötelez arra, hogy gyermekeinket szabadságvágyra neveljük, hogy ne hajtsunk fejet az elnyomó hatalom előtt, hogy saját közösségünk irányítását felelősséggel kezünkbe vegyük, nem lehetünk megalkuvók, és nem elégedhetünk meg félmegoldásokkal, még akkor sem, ha ezzel személyes biztonságunkat veszélyeztetjük, és a román állam ellenségeinek, bomlasztóinak minősítenek. És ha a kimondott igazságokért a meghurcoltatás jár, ha a besúgók, szekusok szemébe mondott igazságokért kálvária jár, akkor kötelességünk a meghurcolt társaink mellett végsőkig kiállni – jelentette ki Tánczos. Zsigmond Barna Pál főkonzul szerint 1956 megmutatta, nincs olyan félelem, amin nem lehet győzedelmeskedni, és a forradalom arra figyelmeztet, hogy a világ, amelyben élünk, nem kér mást tőlünk, mint a hétköznapok hősiességét, azt, hogy mindenki a legjobb tudása és ereje szerint járuljon hozzá a közös ügy sikeréhez, legyen szó munkáról, gyermekvállalásról, munkahelyteremtésről vagy közösségi jogokról. Nagy Benedek, volt ’56-os elítélt elmondta, minden társadalom megtisztulása hosszú és fájdalmas folyamat, és sokan vannak, akik ezt a folyamatot visszautasítják, akik reménytelennek látják ezt a küzdelmet a posztkommunista erőkkel, és külföldre mennek ahelyett, hogy itthon felemelnék a szavukat, és odavágnának a kiskirályok asztalára. Szerinte a forradalom ma is aktuális kérdései, hogy a 21. század végére lesz-e Székelyföld, Erdély, Románia, lesz-e Európa, és egyáltalán keresztény civilizáció, és lesznek-e utódok, akik egy ezeréves történelmet és egy kétezer éves civilizációt tovább éltessenek. Fáklyafényben emlékeztek Székelyudvarhelyen kultúrműsor volt az ünnepi megemlékezés nyitánya. A Városháza Szent István-termében este a Székelyföldi Filharmónia kamaraestjét hallgathatták meg, majd a művelődési házban az Udvarhely Néptáncműhely alkalomhoz illő előadását nézhették meg az érdeklődők. Az ünnepi műsort fáklyás felvonulás követte. A közel 200 fős tömeg valamivel este 8 óra után, rendőri felügyelettel indult el a művelődési háztól. A fáklyás menet a Tamás Áron úton haladva megkerülte a Városháza teret, majd a Ferences templomnál, Bocskai Vince szobrászművész által készített, 1996-ban felállított Üldözöttek és Áldozatok emlékműnél gyülekezett. Az ünnepi megemlékezés a Nemzeti ima eléneklésével kezdődött, majd Sarkadi Zoltán színművész olvasta fel az 1956-os szabadságharc történéseit, a forradalomban részt vevő magyar emberek hősiességét és az eseményeket követő véres megtorlást is felidéző sorait. A megemlékezésen nem vett részt Bunta Levente polgármester, az alkalomra írt gondolatait Benedek Árpád Csaba alpolgármester tolmácsolta. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét Pál Bíborka, a Benedek Elek Tanítóképző 11. osztályos diákja szavalta el, majd a jelenlevők megkoszorúzták a mécsesekkel megvilágított emlékművet. A rövid, de méltóságteljes megemlékezést a Székely himnusz eléneklése zárta. Elnyomással nem lehet rendszert építeni 1956 szellemisége nem merülhet ki a gyászban, ugyanis a forradalmi nemzeteszme továbbél a szívekben és a tettekben – hangzott el Gyergyószentmiklóson a 21. alkalommal szervezett 1956-os megemlékezésen. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az ’56-os Vitézi Lovagrend és Gyergyószentmiklós önkormányzata szervezésében zajló esemény felhívására politikai pártok képviselői, intézmények és civilszervezetek vezetői, valamint a város lakossága gyűlt össze a katolikus temetőben kialakított emlékhelyre. Az 1956-os forradalom történelmi jelentőségéről Benedek Csaba, a Vaskertes Általános Iskola történelemtanára beszélt, részletesen ismertetve a forradalom magyarországi és erdélyi vonatkozásait. – Annak dacára, hogy ez volt a legrövidebb ideig tartó magyar forradalom, mégis ez hagyta bennünk, magyarokban a legmélyebb nyomokat – mondta Benedek Csaba, az 1956-os magyar forradalmat a bibliai Dávid és Góliát harcához hasonlítva. A történelemtanár beszédében ismertette az 1956-os események előzményeit, szólt a szegedi egyetemisták tizenhat pontban összegzett követeléseiről, beszélt a budapesti véres utcaharcokról, az erdélyi magyarság szolidaritásáról és a kolozsvári Házsongárdi temetőben zajlott eseményekről. Az 1956-os forradalom erdélyi vonatkozásai kapcsán a román állam megtorló intézkedéseiről is szót ejtett, kifejtve, hogy a fotó alapján azonosított résztvevőkre esetenként 20-25 év szigorított börtönbüntetést is kiszabtak. – Sok értékes, aktív embert veszített az 1956-os eseményeket követő megtorlás miatt a magyar társadalom. A letöltött börtönéveket nem lehet meg nem történtté tenni, és azokat a személyeket sem lehet pótolni, akik arra kényszerültek, hogy külföldre meneküljenek – mondta Benedek Csaba. Kifejtette, hogy a történelem 1956 kapcsán is igazolta önmagát: elnyomással nem lehet hosszan tartó rendszert kiépíteni. A gyergyószentmiklósi önkormányzat részéről Simon Katalin tanácsos mondott beszédet, illetve ő olvasta fel az eseményről hiányzó Nagy Zoltán alpolgármester beszédét is. – A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem – hangsúlyozta a tanácsos. A megemlékezés végén A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az ’56-os Vitézi Lovagrend, Gyergyószentmiklós önkormányzata, politikai pártok képviselői, intézmények és civilszervezetek vezetői helyezték el a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított emlékhelyen.