Nemigen lehet azt állítani, hogy osztatlan elismerést váltott ki ama 2017/53-as sürgősségi kormányrendelet, amely a múlt esztendő augusztusában jelent meg, s amely révén újólag módosították és kiegészítették a munkatörvénykönyv, a 2003/53-as törvény egyes előírásait. Nem, mert a munkaadók nagy többsége és a szakelemzők is úgy vélekedtek, hogy egy viszonylag bürokratikus és részben feleslegesnek tűnő eljárást vezetett be ez a jogszabály az egyéni munkaszerződések „ügykezelése” tekintetében. Az eltelt hónapok során jobbára beigazolódtak ezek a feltételezések. A minap, pontosabban április 10-én a Hivatalos Közlönyben megjelent a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet szentesítő törvény, a 2018/88-as törvényről van szó, amely „nem hagyta szó nélkül” azt, hanem módosította és kiegészítette. Kezdenénk azzal, hogy összhangban a vonatkozó törvényes előírásokkal, ahogy az lenni szokott, a sürgősségi kormányrendeletet a parlamenthez a kormány terjesztette be még a múlt esztendő augusztusában. Ami megjegyezendő viszont, az az, hogy a megindokolási szövegrész egy az egyben megegyezik a már említett 2017/53-as sürgősségi kormányrendelet felvezető szövegével. Ebben is, abban is mindenekelőtt az szerepel, hogy ösztönözni kell az új munkahelyek megteremtését, küzdeni kell a törvényes formaságokat mellőző munkavégzés ellen és fokozni kell az ellenőrzési tevékenység hatékonyságát. A számszerű érvek is ugyanazok, mint amelyek a kormányrendelet meghozatalának alapján álltak. Ahogy mondani szokták, nincs új a nap alatt. A beterjesztést követően azonban mégis módosult és kiegészült a jogszabály szövege, de azok az előírások, amelyeket jobbára kifogásoltak a munkáltatók, nemigen módosultak. Tulajdonképpen ha eltekintünk a törvényt kiegészítő bekezdésektől, akkor tulajdonképpen az előírások, a rendelkezések finomításáról, illetve pontosításáról beszélhetünk. „Legkésőbb egy nappal azelőtt”… Itt van például a kormányrendeletnek a be nem jelentett munkával, munka fogalmával és annak értelmezésével kapcsolatos módosított előírása, amely értelmében egy olyan személy munkába állása, illetve munkába állítása, akivel a tevékenység megkezdését megelőző napon nem köttetett meg az egyéni munkaszerződés, kimeríti a be nem jelentett munka fogalmát és ez büntetendő. Ezt a szöveget úgy fogalmazták most át, hogy „legkésőbb a tevékenység megkezdését megelőző napig”. Ez egy pontosító jellegű megfogalmazás, mert a munkaszerződést nem csupán egy nappal a tényleges munkakezdést előtt lehet megkötni, hanem akár napokkal hamarabb is. Tehát egy dolog a szerződés megkötésének időpontja, és némileg más a tényleges munkába állásé. Ugyanilyen jellegű pontosítás következett be a munkajelentésnek az alkalmazottaknak általános nyilvántartásba való bejegyeztetése tekintetében is, mármint annak az időpontját illetően. Továbbá egy új szakasz bevezetése révén tisztázódott egy eddig félreértésekre is okot adó fogalom, nevezetesen az, hogy mi is értendő egy alkalmazott munkahelye alatt. Nos, az újonnan bevezetett szakasz értelmében a munkahelyet az a hely jelenti, ahol az alkalmazott kifejti tevékenységét, amely lehet a munkáltató által biztosított periméter, annak székhelyén vagy kirendeltségein, képviseletén, ügynökségén vagy éppenséggel annak valamelyik munkapontján. Ehhez kapcsolódik az az előírás is, miszerint az egyéni munkaszerződés másolatát a fentebb meghatározott munkahelyén kell megőrizni, azon, ahol az alkalmazott kifejti tevékenységét. E célból a munkáltatónak ki kell jelölnie azt a személyt, aki megőrzi a munkakönyvek másolatait egy adott munkahelyen. A tavaly megjelent sürgősségi kormányrendelet szóban forgó előírása váltotta ki a fenntartások, a kifogások zömét, sokan talán joggal és okkal túlontúl bürokratikusnak és körülményesnek tartva ezt az egyéni munkaszerződés másolatának „megőrzési” rendszerét. A mostani törvényes előírások a dolgok lényegén nem változtattak, csupán finomítottak a megszövegezésen, illetve az eljáráson, de ettől függetlenül a munkaszerződés másolatának mindig is „jelen kell lennie” egy adott munkahelyen. Borsos bírságok Már a kormányrendeletbe is bekerültek olyan előírások, amelyek értelmében a megszigorított jellegű kötelezettségek be nem tartása esetén akár jelentős pénzbírság róható ki. Így például abban az esetben, ha olyan személyt vagy személyeket fogadnak vagy állítanak munkába, akivel vagy akikkel nem köttettek meg az egyéni munkaszerződések, az elkövetett szabálysértés okán 20 000 lejes pénzbírság róható ki. Ez minden beazonosított személyre alkalmazandó, s ezek szerint ha tizenöt ilyen személyt lepleznek le, akkor a bírság végösszege 300 ezer lej lehetett. Azért használtuk a múlt időt, mert most némi finomításra került sor: az egyéni munkaszerződés nélkül foglalkoztatott minden egyes személyre ugyan 20 ezer lejes pénzbírság alkalmazandó, de olyanképpen, hogy a bírság teljes összege nem haladhatja meg a 200 000 lejt. Ezek szerint, ha tíz ilyen személyt azonosítanak be, 200 000 lejes lesz a pénzbírság, de akkor is, ha tizenötöt. Emlékeztetnénk arra, hogy a 2017/53-as sürgősségi kormányrendelet egyik előírása értelmében lehetővé vált a munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok megsértése esetében alkalmazott pénzbírságok „megfelezése” is, amennyiben annak befizetésére 48 órán belül ténylegesen sor kerül. Ez az előírás továbbra is érvényben marad, kiegészült viszont egy másabb szankcióra vonatkozó előírás, nevezetesen az, amely értelmében a feketemunka esetében megállapított szabálysértések büntetéstétele kiegészíthető egy másabb szankcióval is, nevezetesen az adott munkahely tevékenységének felfüggesztésével. A felfüggesztésre vonatkozóan a kormányrendelet értelmében az eljárást a munkaügyi felügyelőségnek kellett volna kidolgoznia, és azt jóvá kellett volna hagynia a tárcavezetőnek, s annak rendeletét közölni kellett volna a Hivatalos Közlönyben. Ennek az előírásnak eddigelé nem sikerült érvényt szerezni, a most hatályba lépett törvényben az szerepel, hogy a rendelet meghozatala előtt konzultálni kell az érintett szakszervezeti és patronátusi érdekképviseletekkel. Ugyanakkor a törvény szövegébe bekerült egy olyan kiegészítő előírás is, hogy amennyiben egy munkáltató tevékenységét felfüggesztették a szabálysértések után, az újrakezdés csak akkor lesz lehetséges, amennyiben ténylegesen befizetésre került a pénzbírság és felszámolják azokat a hiányosságokat, amelyeket megállapítottak az ellenőrzés során. Amennyiben ez nem így történne, akkor a munkáltató bűntényt követ el, ami hat hónaptól két évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbüntetéssel sújtandó. Összegezve a felvázoltakat újólag utalnunk kell arra, hogy a munkafelügyelőségek ellenőreinek továbbra is kötelességük ellenőrizni, hogy ott van-e egy adott munkahelyen (akár egy építőtelepen is) az ott tevékenykedők egyéni munkaszerződéseinek másolata, s amennyiben nincs, akkor elkerülhetetlen lesz a bírság. Az igaz viszont, hogy az úgynevezett mozgó alkalmazottak (salariați mobili) és az otthonukban munkát végző alkalmazottak esetében a naponta elvégzett munkaórák számát a munkaadó tartja ezentúl nyilván, olyan feltételek közepette, amelyekről írásban megegyeznek az adott alkalmazottakkal. Ez esetben is egy pontosító jellegű előírás került be a törvény szövegébe. Távmunka leszabályozva Nem tartozik közvetlenül a fentebb vázolt témakörhöz, de érdemes utalni egy minap megjelent, ugyancsak munkavégzéssel, sőt munkaszerződéses munkavégzéssel kapcsolatos törvényre is. A távmunka szabályozására vonatkozó 2018/81-es törvényről van szó, amely a Hivatalos Közlöny április 2-i számában jelent meg. Ennek a törvénynek a kapcsán mindenekelőtt azt is meg kell említenünk, hogy annak előírásai kiegészítődnek a munkatörvénykönyv, az utólag módosított és kiegészített 2003/53-as törvény előírásaival. A minap megjelent és már hatályba is lépett törvény szabályozza az alkalmazottak által távmunkai rendszerben végzett tevékenység módozatait. Természetesen azon tevékenységi területeken, ahol lehetséges a távmunkai rendszer alkalmazása. A törvény meghatározza a távmunka és a távalkalmazott fogalmát is. Ahhoz, hogy egy adott tevékenységet a távmunka keretében lehessen kibontakoztatni, a felek egyetértése szükségeltetik, s az egyéni munkaszerződésben annak megkötése pillanatában az bele kell kerüljön, vagy amennyiben a távmunka bevezetésére utólagosan kerül sor, akkor az egyéni munkaszerződést egy függelékkel ki kell egészíteni. Nyomatékolandó az is, hogy amennyiben egy alkalmazott nem ért egyet a tevékenységének a távmunka rendszerében történő kifejtésével, akkor nem lehetséges az egyéni munkaszerződése egyoldalú módosítása és nem következhet be fegyelmi eljárás azzal az alkalmazottal szemben. Ami pedig a szolgálati feladatokat illeti, a munkaprogramot ugyancsak közösen kell elfogadniuk, azaz a munkaadó és a munkavállaló egyetértése alapján, szem előtt tartva az egyéni munkaszerződésbe foglaltakat, valamint a belső rendszabályt, s amennyiben létezik, a kollektív munkaszerződés előírásait is. Továbbá nyomatékolandó az is, hogy az egyéni munkaszerződésre, illetve annak megkötésére vonatkozó törvényes előírások, azaz a munkatörvénykönyv előírásai ugyancsak érvényesek. A törvény továbbá részletesen rendelkezik a távmunka esetében is a munkáltató és az alkalmazott jogairól, illetve kötelezettségeiről, továbbá az alkalmazandó jogszabályozási előírásokról. Továbbá a törvény által előírt rendelkezések be nem tartása esetén az illetékes hatóságok a szabálysértések megállapításával egyidejűleg pénzbírságokat is kiróhatnak. Apropó ellenőrzés: a törvény értelmében a munkaügyi felügyelőség illetékes a munkavédelmi, a munkaegészségügyi, valamint másabb törvényes előírások betartásának ellenőrzésére, esetenként másabb hatóságok is mindazon helyeken, ahol kifejtődik a távmunka. Amennyiben a távmunkát végző alkalmazott tevékenységét saját lakcímén fejti ki, akkor az ellenőrzést megelőzően őt arról értesíteni kell és meg kell nyerni annak beleegyezését is. Hecser Zoltán