Tarcsafalva unitárius temploma 2005 környékére életveszélyessé vált, emiatt a nyikómenti település évekig nélkülözte Isten házát. Számos felújítási próbálkozás, beavatkozás ellenére az épület helyzete egyre csak romlott, így nem meglepő, hogy a helyiek már lemondtak a tényleges helyreállításról. Mindennek tükrében csodával határos az a tény, hogy szeptember 2-án, vasárnap felavatják a műemlék haranglábat és a hosszú ideje használaton kívül álló templomot. Mikó Ferenc lelkész leszögezte: a helyi közösség érdeme az, hogy visszatérhetnek ősi templomukba, amelyet a lebontás széléről sikerült megmenteni. [caption id="attachment_76063" align="aligncenter" width="489"] A tarcsafalvi unitárius templom egykor és most. „Nagymamát sem cserélünk, csak mert megöregedett...” Fotó: Keresztes Bea[/caption] Százhúsz éves Tarcsafalva temploma, amelyet tizenhárom év patthelyzet után avatnak fel a hétvégén. A nyikómenti település egy emberként fogott össze, és segítette az újraindított munkálatokat, amelyek fő munkatársa Mikó Ferenc unitárius lelkész volt. – Két éve szolgálok Tarcsa­falván, egy 174 lelkes gyülekezetben. A templomfelújítás volt a legfőbb feladatom, és egészen különleges számomra most, a cél előtt állnom. Az elején már az is ünnep volt a közösség életében, hogy elkezdhettük a munkálatokat. Mindez nem sikerült volna a gyülekezet nélkül, hiszen ők vállalták a padok lefestését, és önként segédkeztek mindenben – nyilatkozott elégedetten Mikó Ferenc. Megtudtuk, már a 20-as évek elején problémák voltak a templommal: nem készített tornyot az akkori kivitelező, mert peres viszonyban állt vele a falu. A süllyedések és repedések száma gyarapodott az évek során, és a javítások olykor nagyobb bajt okoztak az épület szerkezetében, mint az idő. A nagyobb befektetések is sikertelenek voltak, emiatt új templomot akartak építeni a településen. – Meg is hirdették, hogy új templom épül, de a folyamat már ott elakadt, hogy hol legyen a helyszín. Évekig tartó patthelyzet alakult ki emiatt – részletezte a lelkész. Az engedélyezés mellett és a kivitelezés előtt hosszas régészeti feltárást kellett végezni a templom körül, így a helyiek pesszimisták voltak az újabb kezdeményezést illetően is. A munkálatok során csíkszeredai régészek több mint száz sírt és több előző templom maradványait tárták fel. Távozásuk után az építészek megerősítették a templom alapjait, a szétnyílt falakat összefogták, a repedéseket összeszőtték, a bádogtetőt cserépre cserélték és a belső munkálatokat is frissítették. Számos tényező késleltette tehát a munkálatokat, az eredmény pedig az lett, hogy a helyiek tizenhárom évig jártak istentiszteletre a tanácsterembe. – Több mint 300 ezer lejbe kerültek a munkálatok, és igyekeztünk pályázati forrásokat is felhasználni. Nagyon érződött a közösségen, hogy hiányolják a templomukat, és úgy látom, nagy öröm számukra, hogy visszatérhetnek gyermekkoruk, ünnepeik fontos helyszínéhez. Ennek ellenére tudomásul vették azt, hogy az épület a régi változatban használhatatlan, és életveszélyes volt, tulajdonképpen a lebontás előtti fázisban mentettük meg. Sőt a templom mellett a haranglábat is fel kellett újítani – szögezte le Mikó Ferenc. – A javítások után is látszik, hogy hiányos a kép, hiszen a templomtorony nem készült el. Korábban a közösség gyűjtést is szervezett a toronyépítésre, de abbamaradtak az akkori kezdetleges munkálatok. Most egészen sajátosan fest az épület, de jellegéből nem veszített semmit, hiszen a világot jelenti a gyülekezetnek. Ezek a javítások és a folyamatos küzdés mutatja meg a közösségnek azt, hogy attól, hogy megrepedezett a templom fala, még nem kell kidobni, hiszen nagymamát sem cserélünk azért, mert megöregedett – jelentette ki a lelkész, aki szerint nem attól lesz valaki jó hívő ember, ha toronnyal ellátott templomban imádkozik. A tarcsafalvi projekt több sebből vérzett, mégis sikerült elhárítani az akadályokat, és szeptember 2-án, vasárnap felavatják a régóta várt templomot. Az ünnepség keretében falutalálkozóra is várják az érdeklődőket. Keresztes Bea