borús égbolt
kevés felhő
„Aranyos, annyira cuki, mintha plüssből lenne”
Hogy mik vannak a reklámok területén? Gyakori köztük a meghökkentő információ. Ha van képi vagy szöveges poén, az a jó, mert akkor igazi a hatása. Megmarad az emberben, hogy üzenni akarnak egy-egy termék, szolgáltatás, folyamat vagy valamilyen esemény kapcsán. Mert eladó. Mert érdeklődésre számíthat. Vagy pedig elrettenti a szemlélőt.
Az egyik viszonylag korai és emlékezetes reklámélményem az International Herald Tribune egyik számából való. Cella néném, nagyanyám nővére úri családoknál szolgált az 1920-as években, amikor még leány volt, s talán Temesvárról vagy Brassóból hozhatta magával ezeket az angolul olvasó európaiaknak szánt folyóiratpéldányokat, amelyeket, ha gyermekekül jól viselkedtünk, időnként akár át is lapozhattunk. Chevrolet-reklámokra is emlékszem, de leginkább a Coca-Cola egyik fényképes hirdetése maradt meg bennem. Kiváló nyomdatechnikát használtak, mai szemmel nézve is igen szépek a műnyomó papírra készült színes oldalak. Az egyiken üdítőárus fiú szolgál ki egy biciklivel érkező másik kamaszt. Ma már rasszistának, diszkriminatívnak számít ez a hirdetés, hiszen az ismert üdítőmárka ikonikus formájú és feliratú negyedliteres palackjából önfeledt élvezettel kortyoló gyermek fehér bőrű, kék szemű, angolszász, míg a mobilárus afroamerikai. A fekete bőrű srác sóvárgással vegyes szervilitással figyeli, ahogy minden egyes korty után fogy a nedű az üvegből. Látni, amint oltódik a szomj. A nagyon kifejező jelenet rögzült bennem, s még évtizedek múltán is hat. Kifejezőereje vitathatatlan, de tükröz egy állapotot is ugyanakkor…
Nem kevésbé volt hatásos a minap egy medvereklám. Igen! Miközben kínlódunk e kies vidéken szerte a medvékkel, egy élelmes vállalkozó olyan klipet készíttetett, amelyen négy medvebocs peckelődik egy gyermekeknek szánt EU-konform játszótéren. Ez a hirdetés a medveles egyik korszerűbb vagy szelídebb formája. Biztonsággal megközelíthető. Fotózható is talán. A fizető vendéglátás egyik formája, kiegészítője. Gondolom, valahol a közelben van egy kuckó, lebuj vagy terasz, ahol a kedves vendég ehet-ihat, és kielemezheti a látottakat. A hirdetéshez telefonszám is tartozik, amely történetesen anyaországi. Valaki bolondít, itthon, a saját pénzünkön „hülyét csinál” belőlünk.
Simó Márton
.jpg)
